Bizony, ezúttal örömében sírt Argentína

Mario Kempes az argentinok vezére volt 1978-ban (Fotó: Action Images)

„Ezt a sporteseményt tisztelet, szabadság, udvariasság és barátság jellemzi. A béke jegyében hivatalosan megnyitom a tizenegyedik labdarúgó-világbajnokságot."

Fölöttébb furcsa szavak egy olyan ember szájából, aki nemrégiben még fegyverrel a kezében vette át a hatalmat, és akinek országában tucatnyian tűntek el naponta. A megszólaló nem más, mint az argentin államot 1976 márciusa óta irányító katonai junta vezetője, Jorge Rafael Videla tábornok. E momentumokat feltétlenül érdemes tudni az 1978-as világbajnoki torna előzményeiről...

Épp ezen kellemetlen előzmények (sőt: áldatlan állapotok) okán több résztvevő – így az egyik favorit, Hollandia – is le akarja mondani szereplését. De aztán meggondolja magát. Nem úgy Johan Cruyff, az oranje vezére, aki valóban nem utazik el Argentínába – majd évekkel később cáfolja, hogy politikai okokból maradt távol a seregszemlétől.

A magyar válogatott végre ott lehet, és ott is van a világbajnokságon. Tizenkét évnyi szünet után.

S csakúgy, mint Angliában (meg azelőtt Chilében és Svédországban), Argentínában is Baróti Lajos mesteredző gardírozza a gárdát. Baróti, a tapasztalt kapitány, aki győzelmekkel szeretné emlékezetessé tenni utolsó világbajnokságát. Ha már egyszer nem mondhatott le a sikeresen megvívott selejtezők után...

A már nyugdíjas korú tréner hivatalba lépésekor bátor, határozott lépésre szánta rá magát, rögvest „kiszórta" a keretből az idősebb generációt képviselő játékosok közül Kocsis Lajost, Kozma Mihályt, Bene Ferencet és Zámbó Sándort (egytől egyig klasszisok voltak ám!), és elsősorban fiatalokra kezdte el építeni csapatát.

1975 októbere és 1976 októbere között nemcsak 12 hónap telt el, hanem 12 hivatalos mérkőzés is lezajlott – veretlenül! Az 1977-es esztendő sem volt éppen gyenge: 70 százalékos összteljesítményt produkált a válogatott, miközben – és ez volt a lényeg – kijutott a világbajnokságra!

A dél-amerikai torna a mieink számára aztán maga a rémálom. A ballábas bombázó, Várady Béla korábbi sérülésétől kezdve, a házigazdáktól elszenvedett balszerencsés vereségen (1–2), illetve a nyitó találkozón kiállított Törőcsik, Nyilasi páros eltiltásán át egészen a további vereségekig és a kiesésig.

Baróti előzetesen a nyolc közé várja fiatal együttesét, de a tizedik nap után máris csomagolnia kell. (Azért akad magyar a vb-n, aki jól is teljesít: a gól nélküli, ám annál több szabálytalansággal tarkított argentin–brazil középdöntőt nagyszerűen vezető, a bronzmeccsen pedig közmegelégedésre lengető Palotai Károly.)

Csoportunk két továbblépője közül Olaszország végül a negyedik helyen fejezi be a sorozatot, míg Argentína nemcsak bejut a fináléba, meg is nyeri azt – az 1974 után újfent csak „ezüstös" hollandok legnagyobb bánatára.