Magyarok brazilverése, angolok vb-elsősége

Érződött, hogy új szelek fújnak a brazil válogatott háza táján, a kétszeres címvédő ugyanis számos ifjonccal érkezett az angliai világbajnokságra. Fidélis 22, Jairzinho 21, Alcindo 20, Tostao 19 éves volt csupán, Edu pedig még a 17-et sem töltötte be.

A fiatalos lendület mellett azonban nagy adag tapasztalatot is magával vitt a garnitúra: az egyformán 30-on túli Gilmar, Djalma Santos, Bellini, Zito és Garrincha, valamint a még mindig csak 25 esztendős Pelé személyében hat kétszeres vb-győztes szerepelt a selecao keretében.

„Vajon mire lesz képes ez a furcsa játékosegyveleg Angliában? Mire jutnak a brazilok ellenünk?" – morfondíroztak a magyar válogatott tagjai a rajt előtt, együttesünket tudniillik épp a brazilokkal (továbbá az újonc portugálokkal és a vb-n másodszor részt vevő bolgárokkal) sorsolták össze.

Nos, bár bemutatkozásuk nem sikerült valami fényesre – 3:1-re kikaptak a Benficára épülő luzitán társulattól –, kár volt izgulniuk a mienknek, akik, a magyar futballtörténelem egyik legszebb győzelmét aratva, a második fellépésükön 3:1-re nyertek a címvédő ellen! Igaz, az első meccsen szerzett sérülését kúrálgató Pelével, illetve a „Királyt" négy évvel azelőtt nagyszerűen pótló, ezúttal viszont már a torna előtt kidőlő Amarildóval nem kellett számolniuk.

Az angol sajtó ettől függetlenül szuperlatívuszokban írt a „kis Aranycsapatról". A szenzációsan cselező és osztogató Albert Flóriánról, a tokiói olimpián feltűnt veszedelmes újpesti csatárról, Bene Ferencről, az elnyűhetetlen, önfeláldozó hátvédünkről, Mészöly Kálmánról és a többiekről. És ki ne felejtsük (miért is tennénk...): a második magyar találat szerzőjéről, Farkas Jánosról, aki olyan kapásgólt ragasztott a sokat látott Gilmar hálójába, hogy csak na. (A Vasas-csatár a hajrában lemásolta mutatványát, de azt a bombagólját a bíró les címén érvénytelenítette.)

És a helyi fogadóirodák 100:1-hezről máris 10:1-hezre javították a magyarok világbajnoki esélyszámait.

Brazília, a felépült Pelével a soraiban, az utóbb bronzéremmel záró portugálok ellen is kapitulált (1:3) – és nem jutott tovább a csoportból. Ilyen csúfság azóta sem fordult elő a selecaóval, s addig is csupán egyetlenegyszer, még 1930-ban.

A brazil gárda után Bulgáriát is két vállra fektető (3:1) magyar alakulatra ellenben újabb nagy csata várt. Nevezetesen: a Szovjetunió elleni negyeddöntő.

Habár már 3:1-hez adták a Baróti-legénység oddsait, beütött a krach. A válogatott „rancaguai formában" (lásd 1962) futballozva megannyi gólhelyzetet puskázott el, és sajnos lógó orral (1:2) távozott a sunderlandi Roker Parkból.

A vb-t a házigazda angolok nyerték meg, miután a fináléban – hosszabbítást követő drámai csatában – 4:2-re legyőzték az NSZK válogatottját. A találkozó hőse a mesterhármast szerző, azóta már lovaggá ütött Geoff Hurst volt. Ki siránkozott már az Aranycsapat elleni '53-as 3:6 miatt?...