Tökéletes búcsú: Juhász Roland góljával győzte le a Fehérvár az FTC-t

LABDARÚGÓ NB I
32. FORDULÓ
Mol Fehérvár FC–Ferencváros 1–0 (1–0)
Székesfehérvár,Mol Aréna Sóstó, 6392 néző. Vezette: Berke
G: Juhász (45. – 11-esből)

A MÉRKŐZÉS SZÖVEGES TUDÓSÍTÁSÁT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!

„Ez a nap is eljött... Nagyon köszönöm, hogy ennyien itt vagytok! Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy azzal foglalkozhatok, amit annyira szeretek, a labdarúgással. Lehetetlen ezt a húsz évet pár mondatban összefoglalni, de azt tudom, hogy életem eme szakaszára mindig örömmel és büszkeséggel emlékezek vissza...”

A mikrofont ragadó Juhász Rolandnak ezen a ponton néhány másodpercnyi szünetet kellett tartania... A fehérvári szurkolók tapsoltak, a ferencvárosiak tiszteletteljes csöndben maradtak.

A csapatkapitány vett egy mély levegőt, aztán folytatta: „Megtiszteltetés, hogy egy ilyen történelemmel rendelkező város, mint Székesfehérvár, befogadott, és hogy egy ilyen ikonikus klub, mint a Vidi, színeiben focizhattam több éven át. Még egyszer köszönöm, hogy itt vagytok, és hogy mindig éreztettétek velem, szerettek. Viszlát, barátaim!”

Így indult Juhász Roland utolsó mérkőzése.

A meccs pedig úgy, hogy a pályafutását befejező védő és a mai napig Vidinek becézett csapattól kilenc esztendő után búcsúzó Vinícius megtették azt, amit az együtt töltött évek során még soha: gyermekeikkel együtt végezték el a kezdőrúgást. Annak rendje és módja szerint ünnepi hangulatban kezdődött az arany- és az ezüstérmes összecsapása, a fehérvári drukkerek távozó kedvenceiket, a ferencvárosiak a klubtörténet 31. (élvonalbeli) bajnoki címét kiharcoló hőseiket éltették. S ha már Vinícius neve a 3-as mezen virít, mindjárt a harmadik percben a magasba emelkedett egy transzparens: „Paulo! Köztünk otthonra leltél! Bármerre sodor a sors, mi hazavárunk!”

Ezek után borítékolható volt, hogy a 23. percben a 23-as dressz viselőjének tiszteletére érkezik az újabb búcsúüzenet, és így is történt. Mivel Berke Balázs éppen ivószünetet rendelt el, Juhász Roland is szembesülhetett a neki címzett felirattal: „Köszönjük a Videotonért tett erőfeszítéseidet, most és a jövőben is. Folytassa, Kapitány!”

A kapitány persze még a karrierjéből hátralevő bő egy órára koncentrált, a 28. percben még attól sem riadt vissza, hogy sárga lapot érően fékezze meg a nála tizenhat évvel fiatalabb Csonka Andrást. Ennél felemelőbb pillanatot is megélt Juhász Roland még az első félidőben: miután a játékvezető Marcel Heister kezezése után büntetőt ítélt a Vidi javára, és Nikolics Nemanja a kezébe nyomta a labdát, a 45. percben megkapta a lehetőséget arra, hogy góllal tegyen pontot egy csodás fejezet végére. S mint a mesében, élt vele! Mintha egész pályafutása során ő lett volna az első számú ítélet-végrehajtó, oly könnyedén lőtte a labdát a kapu jobb oldalába. A lelátón helyet foglaló édesanyja azt már a szünetben elevenítette fel, hogy fia egykoron megfogadta, ha nem muszáj, nem rúg tizenegyest. Hát most muszáj volt...

Juhász Roland gólja

A Fradinak is muszáj volt egy-két fokozattal feljebb kapcsolnia, mert bár a presztízsen kívül más tétje nem volt a meccsnek, nyilván nem akarta vesztesen elhagyni a pályát. Vezettek is egy-két veszélyes támadást a zöld-fehérek, Mikalaj Szihnyevicset például csak centik választották el az egyenlítésről. Igaz, ahogy lehetett volna 1–1 is, úgy lehetett volna 2–0 is, merthogy a piros-kékek is megteremtették a maguk helyzeteit, más kérdés, hogy ki is hagyták azokat. Jóllehet fogalmazhatunk úgy is, hogy Gróf Dávid védett többször is szépen, a legszebben akkor, amikor Loic Nego közeli kísérletét követően hárított bravúrral.

A ferencvárosi kapusnak a vendégszektorból jár a taps, Juhász Rolandnak pedig a lelátó minden pontjáról: a csapatkapitány a 89. percben előbb a karszalagot adta át Viníciusnak, majd a helyét Hangya Szilveszternek. Felállva köszöntek el tőle a szurkolók, a kispadon hosszasan ölelgették a társak és a stábtagok, miközben szerettei szemei gyanúsan csillogtak.

Juhász Roland és Vinícius elindult egy igencsak hosszúnak tűnő tiszteletkörre – ha valami egyszer véget ér, annak így kell véget érnie.

Juhász: Köszönöm Nikolicsnak, hogy odaengedett a 11-eshez, nem szokása

A MÉRKŐZÉS SZÖVEGES TUDÓSÍTÁSÁT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!