NB I: a két rangadón többen voltak, mint a 16. fordulóban összesen

A tegnapi Honvéd–MTK mérkőzés után kaptunk egy érdekes olvasói levelet, amely egyrészt rávilágít arra, hogy a hétvégi a meccslátogatási kedvet a nőnapi akciók is jelentősen befolyásolhatták, másrészt azt is megtudhatjuk, hogy az a Honvéd-szurkoló, aki a meccs előtt váltotta ki a szurkolói kártyáját, 85 percet várhatott arra, hogy bejusson az MTK elleni, nem éppen szórakoztató 90 percre... A levelet változtatás nélkül közöljük.

„22 éves kispesti lakos vagyok, jelenleg Budapesten tanulok harmadéves orvostanhallgatóként. 2007-ben kezdtem el látogatni a Honvéd mérkőzéseit, magával ragadott az a hangulat, amelyet hétről hétre 1500-2000 lelkes hazai szurkoló varázsolt a stadionba. Sohasem keveredtem balhéba, sohasem rongáltam meg semmit, és nem provokáltam verekedést. A szurkolói kártya intézményét szó nélkül elfogadtam, az elsők között váltottam ki azt. Sajnos a nézőszámmal a játék színvonala is egyenes arányban csökkent, míg végül erre az évre oda jutottunk, hogy Kispesten nincs sem foci (nem, nem jó focira gondolok, ténylegesen nem sorolható ebbe a kategóriába az, amit ma a Bozsikban láthatunk), sem szurkolás. Tudtommal a szurkolói kártyát azért vezették be, hogy a stadionba való bejutást meggyorsítsák. Ennek ellenére a mai Honvéd– MTK mérkőzésen a barátnőm számára előregisztrált (!!!) kártya kiváltására majd 40 percet, míg a nézőcsalogató nőnapi akció keretében meghirdetett kedvezményes jegyekért 45 percet kellett sorban állni. Az instant indoklás szerint a nyomtató romlott el mind a 6 pénztárban. Tehát azért, hogy bejussak egy rettenetes színvonalú magyar bajnokira, jelenleg 85 percet kell sorban állni. Ha kikezdhetetlenül igazságos akarok lenni, és levonom azt a 40 percet, amit csak egyszer kell az embernek kivárnia, akkor is háromnegyed óra az az idő, amíg bejutok egy olyan mérkőzésre, amely után egy jó érzésű szurkolóban is megfogalmazódik a gondolat, hogy az életben többet nem látogat ki egyetlen magyar bajnokira sem. Legfőképpen azt nem értem, hogy minek csinálnak szurkolócsalogató akciókat, ha jelenleg a magyar stadionok első számú ellensége maga az akció célpontja, a szurkoló. Minden kedves olvasónak boldog nőnapot kívánok!

Maradok sportbaráti tisztelettel: Piero”