Mendelényi Dániel: Részemről ez nem szimplán vállalkozás

PIETSCH TIBORPIETSCH TIBOR
Vágólapra másolva!
2020.04.18. 08:47
null
Mendelényi Dániel szórakoztató futballt játszó és eredményes csapatot szeretne majd látni az új Bozsik-stadionban (Fotó: Balogh Dávid/Honvéd FC)
A Budapest Honvéd társtulajdonosa, Mendelényi Dániel az átvétel óta eltelt évről, a stabilitásról, az érzelmi hullámvasútról és két kívánságáról is beszélt a Nemzeti Sportnak.

 

– Gyorsan eltelt egy év?
– De még mennyire! – indította a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjúját Mendelényi Dániel, aki társával, Bozó Zoltánnal 2019. április 8-án lett a Budapest Honvéd tulajdonosa. – Gyorsan is indult, ami kissé megnehezítette a feladatunkat, mert még véget sem ért az idény, amikor már el kellett kezdenünk építeni a csapatot az Európa-liga-selejtezőre. Rögvest belecsöppentünk a közepébe. Tizenegy-tizenkét játékost kellett igazolnunk, új szakmai stábot kellett kialakítanunk, de mire elérkeztünk a bajnokság rajtjához, már volt hat-hét sérültünk. Majd következett a craiovai „incidens” – igazságtalanul, a futballhoz cseppet sem méltó módon estünk ki a nemzetközi kupából. Ezt hatalmas csalódásként éltük meg, ugyanakkor hamar kedvező tapasztalatokra tettünk szert, mert azok után, ami velünk történt Romániában, hihetetlen módon zárt össze, illetőleg állt mellénk a magyar futballtársadalom. Felemelő volt. Ezt legalább annyira örömtelinek tartom, mint azt, hogy sikerült stabilizálni a klub helyzetét. Ma már mondhatom, a Honvéd a nyugat-európai profi klubok mintájára működik. Sőt azt is kijelenthetem, a hosszú távú működés immár biztosítva van.

– Ha visszatekint az elmúlt esztendőre, maradt önben hiányérzet?
– A futballunk lehetett volna eredményesebb és látványosabb. Az egyik célunk az, hogy a jövőben közönségszórakoztató legyen a csapat játéka. A drukkerek megfelelő kiszolgálására egy másik fronton viszont nem lehet panasz: a kommunikáció professzionális. Megújult a honlap, beindult a telefonos applikáció, az M4-en fut a saját magazinműsorunk, az Aranyoroszlánok, soha ennyi minőségi tartalmat nem kaptak szurkolóink. Az adatokat mérjük, a látogatottság, a nézettség jelentősen nőtt az elmúlt hónapokban. Egy másik célunk éppen az, hogy minél több szurkolót, családot tudjunk majd az új arénánkba csábítani.

– Volt olyan pillanat, amikor megbánta, hogy tavaly áprilisban aláírták az adásvételi szerződést?
– Nem. A Honvéd korábban is fontos szerepet játszott az életemben, nagy szurkolója voltam. Azazhogy: most is az vagyok, csak ma már az egyik tulajdonosa is én lehetek. Nehéz szétválasztani a kettőt. Mást ne mondjak, egy-egy fontos meccs előtt álmatlan éjszakáim vannak, ha pedig netán úgy szenvedünk vereséget, ahogyan az nem méltó a Honvédhoz – sajnos erre is volt példa –, megint csak nem alszom. Nehéz megszokni ezt az érzelmi hullámvasutat, túl sok az emóció bennem. Valahogy változtatnom kellene ezen.

– Lehetséges?
– Egy nálam jóval rutinosabb klubtulajdonos elárulta, neki évekbe telt... Jóllehet nem szégyellem, hovatovább igyekszem átadni a játékosoknak is, ami bennem van. Lássák, érezzék ők is, részemről ez nem szimplán vállalkozás. A Honvédnak csodálatos múltja van, bármilyen minőségben a tagjának lenni több mint megtiszteltetés.

A KÖZÖSSÉG EREJE

„Kispest mindig számíthat ránk. Igaz, nemcsak a kispestiek, hanem mindenki más, akinek szüksége van segítségre” – mondta Mendelényi Dániel a klubra és szurkolótáborára jellemző jótékonysági akciókkal kapcsolatban. Erre a hétre is jutott egy, a Bp. Honvéd csaknem hárommillió forint értékű, tisztító- és fertőtlenítőszereket tartalmazó csomagokkal lepte meg a rászoruló XIX. kerületi nyugdíjasokat.

„Négy lépésben foglalható össze a programunk – újságolta Mendelényi Dániel. – Az első: megtesszük, amit elvárnak tőlünk, és erre kérünk minden kispestit. Aki teheti, maradjon otthon! A második: aki meg tudja oldani, legalább saját környezetében segítse az idősebbeket, a feleségemmel mi is így teszünk. A harmadik, hogy csatlakozunk másokhoz, például a szurkolóinkhoz: közösen lélegeztetőgépet adományoztunk a Szent László Kórháznak, illetve mi is az »Etesd a dokit!« kezdeményezés mögé álltunk. S a negyedik: saját magunk indítunk különféle akciókat. Büszke vagyok a klub labdarúgóira, munkatársaira és drukkereire, mert mostanra olyan közösség alakult ki a Honvédnál, amely jóban-rosszban összetart, miközben másokon is segít, ha kell.”

– Giuseppe Sannino már nem tagja a klubnak. Tavaly nyáron vette át a csapat irányítását, március közepén távozott, ha nem tévedek, nem csak azért, mert a járvány idején az Olaszországban élő családjával akart lenni.
– Nem szerepelt a terveink között, hogy menet közben edzőt váltunk. Ha így lett volna, megtesszük már a gyenge bajnoki rajt után. A hatodik fordulót követően egy győzelemmel és öt vereséggel álltunk, csakhogy ezért nem hibáztattuk a vezetőedzőt és a játékosokat sem, sokkal inkább bíztunk abban, hogy idővel jobbra fordul a helyzet. Így is történt. Az egy hónappal ezelőtti szerződésbontásban jelentős szerepet játszott a sajnálatos szituáció, amelybe időközben csöppentünk. Megértettük, hogy Giuseppe szeretne a szerettei mellett lenni. Leültünk, hogy megkeressük a legjobb megoldást, szerintem meg is találtuk. Amiként a bajnokság elején nem kapkodtunk, most sem akarunk. A Honvéd olyan, mint egy óceánjáró, megy szépen a maga útján, ezért nem szerencsés, ha valaki fogja magát, odaugrik a kormányhoz, és eltekeri. Ami pillanatnyilag jó ötletnek tűnik, nem biztos, hogy hosszabb távon is az. Amikor átvettük a klubot, egyfelől időnk és lehetőségünk sem volt arra, hogy mindent felforgassunk, másfelől úgy voltunk vele, nézzük meg, hogy ami az elmúlt tíz-tizenöt évben működött, továbbra is működik-e.

– Mire jutottak?
– Hogy van, amin változtatni kell. Hogy min, hadd maradjon a titkunk, de annyit elárulhatok, hogy már dolgozunk rajta.

– Mikorra lesz meg az új vezetőedző?
– Pisont István személyében jelenleg is van edzője a csapatnak. Az ő megbízatása az új edző érkezéséig érvényes – ebben a kiszámíthatatlan időszakban sajnos napra pontosan nem tudom megmondani, meddig. Annak örülünk, hogy sokaknak vonzó a Honvéd kispadja, de nem az edzők választják ki a csapatot, hanem a csapat az edzőt. Összeraktuk az edzői profilt, amely illik a klubhoz, meglátjuk, ki felel meg a feltételeknek.

– Az április elején kinevezett, de még az Egyesült Államokban tartózkodó sportigazgatónak, Urbányi Istvánnak van beleszólása abba, ki feleljen a szakmai munkáért?
– Természetesen. Száz százalékban hozzátartozik a sportszakmai rész.

– Ügyvezető és operatív igazgatója van a Honvédnak. Miért gondolták úgy, hogy sportigazgatóra is szükség van?
– Részben a nemzetközi tapasztalatok miatt, részben amiatt, amit éppen az imént említettem: legyen egy olyan szakember, aki kizárólag a sportszakmai részért felel. S ebbe beletartozik az utánpótlásunkat jelentő Magyar Futball Akadémia is – Istvánnak az ott zajló munkát ugyancsak koordinálnia kell. A cél mégiscsak az, hogy idővel minél több saját nevelésű fiatal játsszon a felnőttcsapatban. Ezt elvárják a szurkolóink és én is, de ha már itt tartunk, azt is fontos kiemelni, hogy mi nem csupán a Honvédot, hanem a magyar futballt is építjük. Minden lépés, amelyet Kispesten megteszünk, a honi labdarúgás fejlődését is szolgálja – de ez igaz fordítva: amivel a magyar futball építjük, pozitív hatással lesz a klubunkra.

– Előfordulhat, hogy a vírus okozta helyzetben előtérbe kerül a fiatalok bevetése?
– Igen, de az akadémiára is igaz, hogy hosszabb távú koncepciót dolgoztunk ki, és ennek alapján haladunk. Tehetségekből nincs hiány, az elmúlt hónapokban többen kaptak lehetőséget arra, hogy a felnőttkerettel készüljenek, közülük néhányan leültek már az első csapat kispadjára, mi több, voltak, akik be is mutatkoztak az NB I-ben – a tizenhét éves Buna Gábor például a Ferencváros elleni rangadón.

– A járvány veszélyezteti a klub stabilitását?
– Azok után, hogy spanyol, olasz és angol topklubok küzdenek gondokkal, nagyképűség lenne, ha a vállunkat megvonva azt mondanánk, minket nem érint ez a helyzet. Talpon kell maradnunk, és ígérhetem, talpon is maradunk! Felelősséggel tartozunk a kollégáinkért. Van klub, amely elbocsátotta néhány munkatársát, mi nem ezt az utat választottuk. Mindenki munkájára szükség van, nem tervezzük, hogy bárkitől is megválunk.

– A bércsökkentés felvetődhet a játékosok esetében?
– Ha a Magyar Labdarúgó-szövetség megfogalmaz egy a kluboknak szóló ajánlást, megfontoljuk, de még nem tartunk itt.

Az új Bozsik-stadionra már felkerültek a borítólemezek (Fotó: Koncz György)
Az új Bozsik-stadionra már felkerültek a borítólemezek (Fotó: Koncz György)

– A stadionépítésben hol tartanak?
– Tudni kell, csak bérlői leszünk a létesítménynek, az építtetők és a tulajdonosai sem mi vagyunk. De hogy otthonra lelünk majd benne, az biztos. Mindmáig nem kaptunk hivatalos értesítést arról, hogy csúszna a nyárra tervezett átadás, ám borítékolható, a válság erre is hatással lesz. Töretlenül bízom abban, hogy még ebben az évben hazatérhetünk.

– A Bozsik-stadionba?
– Igen, jelen állás szerint a Bozsik névvel indulunk. Volt arról szó, hogy egy tekintélyes szponzor nevét veszi fel az új aréna, de a vírus miatt elhúzódnak ezek a tárgyalások.

– Mit gondol, a bajnokságnak lesz folytatása?
– Az eredményeknek a pályán kellene eldőlniük, ez nem vitás, de… Nem zárható ki, ha ezt a már eltorzult idényt folytatjuk, az a következőre is kihat. S ha igen, egy torz idényből lesz kettő. Mindenki azt szeretné, hogy minél hamarabb visszatérjen az élet a normál kerékvágásba, de nem biztos, hogy érdemes kockáztatni. Ha egy csapat arra kényszerül, hogy hosszabb kihagyást követően háromnaponta pályára lépjen, az sérülésveszélyt hordoz magában. A végső döntés mérlegelést igényel, bárhogy is határozzon végül az MLSZ, elfogadjuk.

– Ha a Honvéd a jelenleg elfoglalt hatodik helyen zárná a bajnokságot, elégedett lenne?
– Nem! Többre és jobbra vágyunk, ennek szellemében tervezzük az igazolásokat.

– Tehát jelentős erősítés várható?
– Meglátjuk, mit enged az aktuális helyzet. Maradjunk annyiban, amire a szakmai stáb javaslatot tesz, mindenképpen igyekszünk megoldani.

– Ha egy év múlva ismét interjút ad lapunknak, mikor nyilatkozna elégedetten?
– A legfontosabb természetesen az, hogy mindannyian egészségesek legyünk. Ami pedig a futballt illeti, két kívánságom lenne: menjen a bajnokság és legyen olyan csapatunk, amely gőzerővel készül a nemzetközi kupaszereplésre.

– Sehol egy harmadik kívánság?
– Dehogynem: teljesüljön az első kettő!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik