Hidi Patrik: Életünk lehetősége előtt állunk

– Elképzelte már, amint felemeli a serleget?
– Belegondoltam, de nem szabad beleélnünk magunkat, hogy miénk a trófea, noha már az iksz is nekünk kedvez – mondta Hidi Patrik, a Honvéd 26 esztendős középpályása és csapatkapitánya. – Ha olyan felfogásban futunk ki a pályára a Videoton elleni bajnoki döntőn, „csak nehogy kikapjunk”, biztosan vereséget szenvedünk. Persze jelentős előny, hogy a döntetlennel is miénk a bajnoki cím, de mint vezetőedzőnk, Marco Rossi is elmondta, szó sem lehet arról, hogy ikszre játsszunk. Ezért, mint minden bajnokin, szombaton ugyanúgy nyerni akarunk.

– Mégpedig telt ház előtt, felfokozott, már-már tüzes hangulatban.
– Ezért érdemes futballozni! Nem túlzás, ha azt mondom, harminckét „hazai” bajnokit játszottunk a szezonban, hiszen mindenhova rengeteg kispesti szurkoló kísért el minket. Legutóbb Debrecenben csaknem kétezren szorítottak nekünk és teremtettek remek hangulatot. Ez rengeteget jelent. A szurkolás átsegít a holtpontokon, a rosszabb időszakokon is. Ha kikaptunk, akkor sem szidtak minket, hanem kihívtak, hogy „Gyertek, srácok, pacsizzunk, mert megérdemlitek, mindent megtettetek a sikerért!” Nagyszerű hangulat lesz a Bozsik-stadionban és a környékén. Kivetítőt is felállítanak, mert nagyon sokan jegy nélkül maradtak. Felfoghatatlan, ragyogó érzés ezeket a napokat és heteket átélni.

– Hogyan érhetnek révbe? Elvégre a Videoton az eddigi két egymás elleni mérkőzésüket megnyerte a szezonban.
– De egyiken sem érdemeltünk vereséget. A Vidinek kezdeményeznie kell, ez a malmunkra hajthatja a vizet, mert gyors támadók szerepelnek a keretünkben, veszélyes kontrákat vezethetünk. Ám nem a fehérváriakkal, hanem magunkkal kell törődnünk. Le kell támadnunk, mint eddig, és ha okosan futballozunk, miénk lehet az aranyérem. Marco Rossi tudja, milyen taktikával lehet legyőzni az ellenfelet. Csapatként erősebbek vagyunk, mint a fehérváriak. Ilyen egységet nemigen tapasztaltam korábban.

– Mint csapatkapitány érezte annak a szükségét, hogy a megszokottnál többet foglalkozzon a társaival?
– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy senki sem szállt el magától csupán azért, mert sorra nyertük a meccseket. Nem becsültünk le senkit, a mezőny végén álló Gyirmót vagy a kiesés ellen küzdő MTK ellen is ugyanúgy küzdöttünk, mint bárki más ellen. Ez így normális, ezért is van esélyünk a bajnoki cím megszerzésére. Életünk lehetősége előtt állunk, nem szabad elszalasztanunk. Persze ha ezüst kerülne a nyakunkba, akkor sem kell búslakodnunk, huszonhárom év után érhetnénk el a második helyet, de... Ha már idáig eljutottunk, nem lebeghet más cél a szemünk előtt, mint hogy aranyat nyerjünk.

– Szinte biztos, hogy a nyáron távozik, nem hosszabbítja meg a szerződését. Hogyan készül a búcsúmeccsére?
– Sajnos az utóbbi hetekben többet bajlódtam a combommal, mint az elmúlt öt évben összesen. Remélem azonban, hogy tudom vállalni a játékot. Mindegy már, miért intek búcsút a klubnak, a legfontosabb, hogy aranyéremmel a nyakamban tehessem. Amikor Kispestre kerültem, tizenhat éves voltam, vagyis tíz év után váltok klubot, nem egyszerű megélni. Jöttek edzők, mentek játékosok, én mindig maradtam. Nem a rossz, hanem a szép emlékeket idézném fel: már az ifiben is jól éreztem magam, a második csapattal megnyertük a harmadosztályt, a kispesti szurkolók bejöttek az öltözőbe, odaadtuk a mezeinket, ott is éreztették velünk, hogy fontosak vagyunk nekik. Százkilencvennégy élvonalbeli bajnokit játszottam Honvéd-szerelésben, a bemutatkozó meccsemen, tizennyolc évesen betaláltam a Paksnak. Majd fél évvel később, az akkor másodosztályú második együttesben is góllal mutatkoztam be a Szigetszentmiklós ellen. Nem tudom, hová vet a sors, nem szeretném elsietni a döntést. Ám egyelőre nem ez foglalkoztat, hanem hogy magasba emelhessem a bajnoki serleget, a klub történetében a tizennegyediket – huszonnégy esztendő után.