A „régi” Ferencváros jobb az új Diósgyőrnél

A DVTK GYENGE PONTJAI

Két hete még a paksi 2–0-s győzelem után elemeztük részletesen az ötödik és a 11. forduló között egymás után hétszer nyerő DVTK játékát, akkor azt írtuk, az igazi erőfelmérő a Haladás elleni idegenbeli és a Ferencvárossal szembeni hazai bajnoki lesz a diósgyőriek számára. A két meccsen egy pontot szerzett a gárda, és ezzel nem tudta megcáfolni Tomiszlav Szivics vezetőedző szavait, aki múlt héten középcsapatnak nevezte saját együttesét. („Nem csodacsapat látogat Diósgyőrbe, hanem egy hozzánk hasonló középcsapat ellen lépünk pályára” – mondta Szivics a Ferencváros vendégjátékával kapcsolatban.)

Ez a két bajnoki a korábbi, a tabella második felébe tartozó csapatok elleni sikersorozat után megmutatta a Diósgyőr gyenge pontjait, illetve azt is, hogy azok a játékosok, akik a Paks, a Mezőkövesd és a Kaposvár ellen húzóemberek tudnak lenni, nem biztos, hogy a Haladás és a Ferencváros ellen is képesek ugyanerre.

Az egyik gyenge pontja a DVTK-nak a szélső védekezés. A Haladás elleni meccsen mindkét gólt a jobb oldalról középre lőtt labdából kapták a diósgyőriek, míg a Ferencvárossal vívott mérkőzésen a védelem bal oldalról jött két labda is középre, s mindkétszer Böde Dániel váltotta gólra a helyzetet. A védelem jobb oldalán Vági András, a bal oldalon pedig Gohér Gergő szerepel.

Vági a 2007–2008-as szezonban egy meccsen játszott a bajnok MTK-ban, de hosszú távon még nem tudott alapemberré válni olyan csapatban, amely a nemzetközi szereplésért vagy éppen a bajnoki címért harcol. Vagyis a 24 éves szélső hátvédnek még fejlődnie kell ehhez a szinthez, ha Diósgyőrben szeretnék előbb-utóbb elérni – a szurkolói várakozásoknak megfelelve – legalább a nemzetközi kupaindulást.

A 26 éves Gohér Gergő hasznos tagja a Diósgyőrnek, ezt jelzi többek között három gólpassza is ebben a szezonban, ugyanakkor ő nem tipikus szélső hátvéd. Ennek ellenére a kevésbé erős szélsőjátékú Paks, Mezőkövesd, Kaposvár trióval szemben eredményes futballra lehet képes (akárcsak Vági), viszont az NB I egyik leggyorsabb játékosával, a brazil Somáliával szemben – aki szombaton gólpasszt adott és helyzete is volt – már nem biztos.

Ugyanakkor természetesen nem lehet csak a szélső védőket hibáztatni a kapott gólokért. Az InStat Football elemzőrendszer érdekes adata, hogy a Ferencváros elleni meccsen a hazaiaktól a csatár Futács Márkó nyerte a legtöbb párharcot, 17-et (a második Debreceni András volt 16-tal, a harmadik Vági 12-vel), többet mint bármelyik, a védekezésért felelős játékos, miközben négy gólt is kapott a DVTK.

E cikkünkben mindkét csapat esetében kiemelt figyelmet fordítunk az új szerzemények játékára. A DVTK-ban ezen a találkozón debütált Debreceni András, aki az eltiltott Kádár Tamás helyén kapott lehetőséget. A Honvédtól érkező védő több mint egy év szünet után, 2012. október 5-ét követően lépett ismét pályára az NB I-ben. Azt véletlenül sem mondhatjuk, hogy rajta ment el a meccs a Diósgyőrnek, de azt igen, hogy belső védőtársával, Vadász Viktorral láthatóan hiányzott a megfelelő összhang. Szivics kockázatot vállalt azzal, hogy a korábban a bajnokságban még nem játszó védőt a Ferencváros ellen állította be először bajnokin a csapatba – nem jött be.

Ahogy ezúttal a szintén nyári szerzemény Nikházi Márk és Barczi Dávid sem nyújtott emlékezeteset. A két támadó középpályás a sikersorozat idején jobbnál jobb labdákkal tömte a center Futács Márkót, most azonban ezek elmaradtak. A csatár jobbára egyedül őrlődött a támadóharmadban, bár így is sikerült gólt szereznie Tisza Tibor szabadrúgását követően. A DVTK gyenge támadójátékáról mindent elmond, hogy a hazaiak összesen háromszor találták el a kaput (nyolc kísérletből), szemben a Ferencváros kilenc kaput eltaláló lövésével (13 próbálkozásból).

A DVTK még ebben a naptári évben fogadja majd a Videotont és a Győrt is, ahhoz, hogy azokon a találkozókon nyerjen a csapat, és harcolhasson a dobogós helyekért, a fenti posztokon biztosan jobb teljesítményre lesz szükség. A már említett futballistáktól és azoktól a nyári szerzeményektől is, akik eddig nem bizonyultak erősítésnek, kevesebb lehetőség jutott nekik, vagy kevésbé voltak meggyőzőek. Gondolunk itt a William Alves, Senad Husic védőpárosra vagy éppen a támadósorban Augusto Batiojára.

A „RÉGI” FRADIRA LEHET ALAPOZNI, ÚJ MÉG NINCS

A négy bajnoki után ismét nyerő Ferencvárossal kapcsolatban egy dolgot kiválóan megmutatott a DVTK elleni bajnoki. A zöld-fehérek még mindig érvényesülni tudnak az előző szezonban kialakított játékrendszerrel, ha az ebben kulcsszereplőnek számító játékosok hozzák a tőlük elvárhatót. A megfelelő szélsőjátékkal megtámogatott Böde Dániel és az egy-egy villanásra mindig jó Julian Jenner továbbra is képes rá, hogy meccseket döntsön el.

Diósgyőrben remekül működött a Ricardo Moniz vezetőedző érkezése óta előszeretettel alkalmazott támadó taktika: a társak első szándékból leginkább az előretolt csatárt, Böde Dánielt keresik a főképp szélről belőtt labdákkal. A válogatott támadó pedig ezúttal remekelt, négy lövéséből mindegyik eltalálta a kaput, kettőből gól is született, ezzel döntő érdemeket szerzett a 4–1-es sikerben, amelyből a fent említett Jenner gyönyörű szabadrúgásgóllal vette ki a részét.

Nyáron két fő célja volt a Ferencváros szakmai stábjának: a védelem megerősítése és egy megfelelő, hasonlóan gólerős társ találása Böde Dániel mellé. Az Diósgyőrben is látszott, egyelőre egyik feladatot sem sikerült maradéktalanul megoldani, márpedig a bajnoki címért folyó versenyben (a szezon előtt Ricardo Moniz is a bajnokság megnyeréséről beszélt a célok kapcsán) ez hosszú távon elengedhetetlen lesz.

A Fradi az előző szezonban sok gólt kapott rögzített játékhelyzetekből és fejesből is, és ez továbbra is gyenge pontja az együttesnek. Az előző négy meccséből háromszor, a DVTK, a Mezőkövesd és a Honvéd ellen is szabad- vagy szögletrúgás után kapott gólt a Ferencváros, ráadásul három alkalommal is fejjel találtak a kapuba az ellenfelek (a kövesdiek egyszer, a kispestiek kétszer is). Pedig a védelembe alighanem éppen a légi veszély elhárítása céljából is érkezett a Real Madridtól a transfermarkt.de szerint 1.2 millió eurót érő, 193 centis David Mateos.

Ő a Mezőkövesd ellen nem játszott, viszont a Honvéd és a DVTK ellen kapott gólokban neki is megvolt a szerepe. Diósgyőrben például az, hogy nem lépett ki Tisza szabadrúgásánál, ami lesen találta volna Futácsot, ha a spanyol nem alszik el. Más kérdés, hogyan maradhatott a legveszélyesebb diósgyőri csatár teljesen üresen. Azt nem tudjuk, hogy Gersonnak, vagy Mateosnak kellett-e őriznie a diósgyőri tornyot, csak azt, hogy a teljesen tisztán kilépő csatárral előbbi, vagyis a brazil védő próbált visszaérni, reménytelenül.

Mateoséhoz hasonlóan egyelőre Gerson teljesítménye is hullámzó (meccsen belül is, ugyanis a DVTK ellen a második játékrészben már nem hibázott), bár játékát alapvetően befolyásolhatja, hogy eddigi nyolc bajnokiján már három különböző poszton szerepelt (védekező középpályásként, belső védőként és balhátvédként is). Ennek ellenére hosszú távon a csapat erősségei lehetnek, ha a jövőben kiegyensúlyozottabb játékra lesznek képesek. A nyáron a védelembe igazolt futballisták közül a játszott meccsek alapján még Akeem Adams tűnt leginkább erősítésnek, de rá sajnos már nem számíthat a szakmai stáb…

A támadósorba érkező játékosok közül egyelőre senki sem tudja tehermentesíteni Böde Dánielt. A mali Ulysse Diallóban van fantázia, amit jelez az eddigi három gólja, de a négyes nyeretlenségi széria alatt például ő sem tudott sokat lendíteni a csapaton, pedig mind a négy találkozón játszott (a Mezőkövesd ellen pontot érő gólt szerzett, a többi meccsen sem gól, sem gólpassz nem fűződött a nevéhez). Az ugyancsak nyáron érkező Jack Tuijp, Arsenio Valpoort kettőssel kapcsolatban pedig alighanem már Ricrado Moniz is belátta, nem jelentenek erősítést a csapat számára. Talán nem véletlen, hogy a legutóbbi hét bajnokin már egyikük sem volt kezdő, ketten együtt összesen 92 percet játszottak csereként. A holland vezetőedzőnek eddig nem sok igazolása tudott az NB I-es mezőnyben huzamosan kiemelkedő teljesítményt nyújtani. 14 külföldi futballistát igazolt Moniz érkezése óta a Ferencváros, de közülük eddig csak Julian Jennerről és Muhamed Besicről mondható el, hogy posztjukon az NB I legjobbjai közé tartoznak (esetleg Leonardo sorolható még ide, de ő sérülése miatt eddig csak kilenc meccsen szerepelt).

Persze, amíg Böde Dániel lövi a gólokat, amíg Moniz munkájának is köszönhetően Holman Dávid folyamatosan fejlődik, amíg Besic és Jenner is ott van a csapatban, addig a Fradi bármikor képes lehet a diósgyőrihez hasonló, kiugró teljesítményre. A kérdés csak az, tudja-e ezt állandósítani a Ferencváros, mert a bajnoki címhez, de még a nemzetközi szereplés eléréséhez is arra lesz szüksége.

DVTK–FERENCVÁROS 1–4