A mese vége – Vincze András jegyzete

Sokan biztosan felkapják a fejüket a megjegyzésre, hogy manapság a kisebb európai bajnokságból érkező klubnak nem akkora öröm az, ha a csapat eljut a Bajnokok Ligája-csoportkörig… Első olvasatra magam is meghökkentem, amikor az Orosz Pállal készített interjúban eljutottam a nemzetközi kupavízió ezen részéhez, de második nekifutásra már azt mondtam magamban: van ebben valami.

A topligás csapatok árnyékában és a jelenkori lebonyolításban valóban nem akkora öröm megélni a kudarcokat; természetesen nagyon nagy élmény itt futballozni, vagy meccset nézni, mondjuk, a Liverpool, a Bayern München, a Juventus, a Real Madrid vendégszereplése alkalmával, ám a szinte borítékolható sikertelenség mélyebb nyomot hagy, mint adott esetben a váratlan győzelem. Oké, tudom, a sportban kisebbségi érzésekkel telve nem szabadna kifutni sem a pályára, összességében mégis igaz, hogy a BL – úgy, mint a világ egyik legnagyobb üzleti és marketingvállalkozása – olyan dimenzióba lendült, amelyben földi halandónak nincs helye, szerepe, lehetősége, de hogy tömörítsem a mondandó lényegét: a biznisz szép lassan megöli az ösztönfocit.

Sőt, talán már haldoklik is…

A BL kieséses szakaszába egyetlen kelet-európai csapat sem jutott be, és ha ebben a focimoziban 2020-ban a mesebeli „szegénylegények” kezdetű történetet szeretnénk látni, alighanem csalódnunk kell, mert az egy szem meglepetést a Bajnokok Ligájában először szereplő Atalanta felbukkanása jelenti.

Ehhez hozzáteszem, ezért is válik értékessé, ha a magyar bajnokság prominens klubjai a gigászok mögött képesek megharcolni minden egyes pontért, s ha szerényebb mértékben is, de azért begyűjtenek némi sikert, elismerést, önbizalmat, és cseppet sem mellékesen eurómilliókat is, amelyek legalább apró lehetőséget adnak arra, hogy a csapat a közeljövőben is eredményes legyen – de azért azt beláthatjuk, a BL-mesterek szintjén ezek a (dicsőség- és pénz)morzsák még mindig kevésnek bizonyulnak.

Reálisan nézve tehát valóban igaz a tétel: a Fradi messzebbre nem juthatott, az álmok, a mesék kora pedig lezárult az európai élfutballban – hahó, ma már tényleg nincsenek „szegénylegények”!