Törőcsik együtt táncol Zsengellérrel és Fazekassal – pályán az Újpest álomcsapata!

A 20-szoros magyar bajnok Újpest (UTE, Bp. Dózsa, Újpesti Dózsa) esetében is a bőség zavara jelentette a legnagyobb gondot. Ki kerüljön be? Kit hagyjunk ki? Íme!

KAPUS:
SZENTMIHÁLYI ANTAL (1939–)
A Vasasban eltöltött időszakát követően már olimpiai bajnokként (1964), Eb-bronzérmesként (1964) került Újpestre (1965–1974), hatszoros bajnok, kétszeres MNK-győztes, BEK-elődöntős (1974), BEK-negyeddöntős (1972, 1973), VVK-döntős (1969), vb-résztvevő (1966). Lila-fehérben 13-szoros válogatott (összesen 31-szeres). Jó alapképességekkel megáldott, bravúrokra képes hálóőr, időnként kapott potya gólokat – de melyik kapus nem? A BEK-negyeddöntőben 1974-ben a Spartak Trnava ellen a hosszabbítás után kivédte Keketi 11-esét, a Dózsa pedig elődöntős lett.

VÉDŐK:

FOGL II KÁROLY (1895–1969)
Újpestiként (1914–1930) volt 50-szeres válogatott, az ő idejében ez hatalmas szám! A Fogl-gát egyik pillére, négyszeres bajnok, KK- (1929) és Bajnokok Tornája-győztes (1930). Játékát harcosság, jó lövőerő, remek ütemérzék jellemezte jó fejjátékkal, azaz mindent tudott, amit egy védőnek kell. Gyakran értékesített 11-eseket és szabadrúgásokat.

SOLYMOSI ERNŐ (1940–2011)
Már olimpiai bronzérmesként került Diósgyőrből a Megyeri útra (1961–1971), ahonnan 38-szoros válogatottságig vitte. A nagy munkabírású, erős testalkatú „Pixi” kezdetben fedezetet játszott, Baróti Lajos Várhidi Pál visszavonulása után vitte hátra centerhalfnak, de a válogatottban az 1962-es vb-n fedezetként számított rá. Kiváló büntető- és szabadrúgás-végrehajtó volt. Eb-3., háromszoros bajnok, kétszeres MNK-győztes, VVK-döntős, KEK-elődöntős.

TÓTH JÓZSEF (1951–2022)
A bal oldali védő posztján Tóth József egy hajszállal előzte meg a Fogl-gát másik tagját, Fogl III Józsefet. A kétszeres bajnok és kétszeres MNK-győztes „Jokka” Pécsről került Újpestre, ahol kilenc idénye (1975–1984) alatt 51-szeres válogatott lett, vb-résztvevő (1978, 1982). Határozottsága aranyat ért hátul, jól helyezkedett, gyorsaságával rendre utolérte a szélsőket, segítette a támadásokat.

KÖZÉPPÁLYÁSOK:
GÖRÖCS JÁNOS (1939–2020)
A honi sportágtörténet egyik legkreatívabb irányítója jobbösszekötőként. „Titi” szinte tálcán átnyújtott labdával szolgálta ki csatártársait. Fifikás megoldásairól, játékintelligenciájáról, technikai képzettségéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Robbanékonyságával, kiváló cseleivel maga mögött hagyta ellenfeleit. Az Újpesti Dózsából (1957–1972) lett válogatott, 62 meccsén 19 gólt szerzett. Olimpiai bronzérmes (1960), ötszörös bajnok, kétszeres MNK-győztes, VVK-döntős (1969), KEK-elődöntős, a sorozat gólkirálya (1962), vb-résztvevő (1962).

SZUSZA FERENC (1923–2006)
Huszonegy évet játszott Újpesten (1940–1961), ezalatt 24-szer szerepelt a válogatottban, 18 gólt szerzett. Lila-fehérben 462 mérkőzésen 393 gólt a mérlege. Négyszeres bajnok, a válogatottal Balkán-kupa-győztes (1947), Európa-kupa-győztes (1948–1953). Páratlan erővel, mértani pontossággal lőtt kapura, technikailag, taktikailag képzett, jó a kombinatív játékban. Gólérzékenysége ellenére Sebes Gusztáv szövetségi kapitány nem számított rá az Aranycsapatban, a helsinki olimpia előtt a tudta nélkül szabatták át a formaruháját Hidegkuti Nándor méretére... Róla nevezték el a stadiont, a Megyeri úti létesítmény 2003. október 25. óta viseli a nevét.

TÖRŐCSIK ANDRÁS (1955–2022)
Az Újpesti Dózsa (1974–1985) 19 évesen igazolta át a BVSC-től, amelyben Mezey György volt az edzője. „Törő” háromszoros bajnok, háromszoros MNK-győztes, KEK-negyeddöntős (1984). A Dózsából 45-szörös válogatott, 12 gólt szerzett. A honi futballban tehetségét, a labdához való viszonyát csak Puskás Ferencéhez és Varga Zoltánéhoz lehet hasonlítani. Kiismerhetetlenül cselezett, váratlan irányváltásai szinte követhetetlenek voltak. Ötleteit briliáns technikával kivitelezte, utolsó átadásait csak be kellett lőni.

ZÁMBÓ SÁNDOR (1944–)
Újpesti nevelésként került a nagycsapatba (1962–1980), 33-szoros válogatott, nemzeti mezben háromgólos. „Tű” kilencszeres bajnok, háromszoros MNK-győztes, Eb-negyedik (1972). All round futballista fedezetként és csatárként is. Lendületével, gyors elfutásaival, súlypontáthelyezéses cseleivel a védők réme volt, jól passzolt, ügyesen hozta helyzetbe társait.

CSATÁROK:
FAZEKAS LÁSZLÓ (1947–)
Lila-fehér nevelésként került az első csapathoz (1965–1980), 408 bajnokin 251 gólt lőtt. „Kapa” 92-szeres válogatott, 24 gólos, 77 alkalommal Újpestről hívták be. Roppant technikás, mindkét lábbal jól lőtt, játékintelligenciája meghatározó volt az összjátékban. Olimpiai bajnok (1968), kilencszeres (!)
bajnok, háromszoros MNK-győztes, három alkalommal gólkirály (1976, 1978, 1980), ezüstcipős (1980), vb-résztvevő (1978, 1982, utóbb az Antwerpből).

ZSENGELLÉR GYULA (1915–1999)
Salgótarjánból került az Újpest FC-be (1936–1947), 39-szeres válogatottként 32 gólos, vb-ezüstérmes (1938), Európa-válogatott (1938), Balkán-bajnok (1947). Négyszeres bajnok, ötszörös gólkirály (1938, 1939, 1943, 1944, 1945), KK-győztes (1939), aranycipős (1939, 1945). Szinte mindent tudott, technikailag tökéletesen felkészülten, fejlett taktikai érzékkel lépett pályára. Képességeiben kimagasló, fizikumában kevésbé. Magas fokú irányítókészsége mellett gólerőssége világszínvonalú futballistává emelte.

BENE FERENC (1944–2006)
Kaposvárról került az Újpesti Dózsába (1961–1978), 418 bajnokin 303 gólos, Újpestről 76-szoros válogatott volt, 36 gólt szerzett. Olimpiai bajnok (1964, a torna gólkirálya), Eb-bronzérmes (1964), Eb-4. (1972), vb-résztvevő (1966), Európa-válogatott (1972). BEK-elődöntős (1974), KEK-elődöntős (1962), VVK-döntős (1969). Nyolcszoros bajnok, háromszoros MNK-győztes, ötszörös gólkirály (1963, 1969, 1972, 1973, 1975). Dinamikus, gyors, robbanékony, minden idegszálával érezte a kaput, amelyre gyors cseleivel tört.

EDZŐ:
BARÓTI LAJOS (1914–2005)
A neves tréner 1967 és 1971 között dolgozott a Megyeri úton. Három bajnoki cím (1969, 1970 tavasz, 1971), két Magyar Népköztársasági Kupa-győzelem (1969, 1970) fűződik a nevéhez, 1969-ben VVK-döntőt játszott az Újpest, 1967-ben KK-finálét. A klubnál dolgozott olyan szakvezető, aki több bajnoki címet szerzett, Várhidi Pál négy aranyérmet nyert (1974, 1975, 1978, 1979), emellett MNK-győztes (1975) és BEK-elődöntős (1974) volt, de Baróti rakta le annak az együttesnek az alapjait, amely 1969 és 1979 között kilencszeres aranyérmes lett, emiatt előzte meg nálunk Várhidit.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. december 16-i lapszámában jelent meg.)