NB I: az MTK vezetőedzője tudta, hogy csak foggal-körömmel harcolva jöhetnek ki a hullámvölgyből

LABDARÚGÓ NB I
13. FORDULÓ
MTK BUDAPEST–ZALAEGERSZEGI TE 2–0 (0–0)
Budapest,Új Hidegkuti Nándor Stadion,1923néző.Vezette:Káprály
Gólszerző:Kocsis G. (60.), Thiam (78.)

A MÉRKŐZÉSRŐL BŐVEBBEN IDE KATTINTVA OLVASHAT!

Horváth Dávid, az MTK Budapest vezetőedzője

– Nem nehéz kitalálni: fontos győzelmet arattak.     
– Mégpedig olyan nehéz meccsen, amilyenre számítottunk. Tudtuk, hogy a hullámvölgyből csak foggal-körömmel harcolva lehet kikecmeregni. Nagyon jó volt a csapat mentalitása, ez volt a sikerünk alapja.

– A bajnokság elején Kocsis Gergő nem kapott szerepet. Hogyan lehet egy tapasztaltabb játékos esetében fenntartani a motivációt úgy, hogy heteken keresztül nem lép pályára?     
– Ez az edzői szakma legnehezebb része. Ilyenkor az őszinte szó a leghatásosabb. A rajtnál beszélgettem vele, mondtam, melyik három védővel vágunk neki az idénynek, de azt is megmondtam, ha bárki sérülés vagy eltiltás miatt kiesik, ő következik, tehát jó állapotban kell lennie. Edzőmérkőzésen, kupameccseken kapott játéklehetőséget, és mert tisztáztuk, hogy számítok rá, talán nemcsak én bíztam benne, hanem ő is bennem, ennek köszönhető, hogy most nyerő ember lehetett. A győzelmünkhöz kiemelkedő kapusteljesítmény, a három belső védő játéka és a két szűrő középpályás teljesítménye is nagyon kellett.

–  Az előző két mérkőzésen négy pontot szereztek, jelentheti ez azt, hogy jó irányba indult el a csapat?
– Remélem. Örömteli, ahogyan a krízishelyzetre reagált a csapat, mert lesz még olyan, hogy egymás után jönnek a rossz eredmények, és akkor is tovább kell dolgozni.

Boér Gábor, a ZTE FC vezetőedzője

– Mennyire bosszantó, hogy szögletből kapták az első gólt, ami döntően befolyásolta a mérkőzés kimenetelét?     
– Rettenetesen! Ha jól számoltam, ez volt a tizenharmadik gól, amelyet rögzített játékhelyzet után kaptunk, pedig már kipróbáltunk mindent, hogyan működhetne jobban az ilyen akciók elhárítása. De ezek szerint mindig van annyi figyelmetlenség, hogy gólt kapjunk. Ennél is nagyobb baj volt, hogy talán egyetlen nagy helyzetünk sem volt ezen a mérkőzésen…

– Mi lehetett ennek az oka?     
– Rendkívül passzívak voltak a játékosok, az üres területekre nem futottak be, a mélységi indításokat sem vállalták a védők vagy a védekező középpályások, így Yohan Croizet-nak egészen vissza kellett lépnie a labdáért. Természetesen értem, ha egy-egy játékos szorong, ha a tabellára pillant, de ennyire passzívan és bátortalanul akkor sem lehet futballozni.

– A mérkőzés végén már aktívabbnak tűnt a csapata, de miért csak akkor?     
– A félidőben azt kértem, futballozunk nyugodtabban, de intenzívebben. Több futást, több kockázatvállalást kértem, és a szünet utáni percekben ennek lehetett érezni a hatását, birtokoltuk a labdát. Túl nagy a különbség egy-egy mérkőzésen mutatott teljesítményünkben − amikor úgy tűnik, kezdünk kikecmeregni a gödörből, újra csapnivalóan rossz játék következik…