Győr: Lázok nem hiszi, hogy túl magasan lenne számára a léc

„Akkor különösen lassan teltek a napok, amikor az eredmények sem jöttek, így az öltözőben is borúsabb volt a hangulat – emlékezett az őszi idényre Lázok János. – Az edzések után kint maradtam a pályán, gyakoroltam a beadásokat, szabadrúgásokat, de tudtam, a hétvégén maximum a kispadon jut nekem hely. Szerencsére nagyon jó társaság van Győrben, ha a többiek látták, hogy lehorgasztott fejjel ülök az öltözőben, mindig volt, aki odajött, vállon veregetett és biztatott. Csak ettől még tény, eddig korábban mindig, mindenhol folyamatosan rugdostam a gólokat, most viszont…”

Amíg azonban Lázok Jánosnak korábban jobbára középcsapatokban kellett érvényesülnie, ezúttal az aktuális bajnoki címvédőben kellene megtennie ugyanezt. Lehet, hogy túl magasan lenne számára Győrben az a bizonyos léc?

„Nem hinném. Tisztában voltam vele, hogy a bajnokcsapathoz igazolok, hogy innentől minden egyes nap meg kell harcolnom a helyemért. Sejtettem, hogy nem lesz bérletem a kezdőcsapatba. Úgy voltam vele, elképzelhető, hogy végigjátszom a szezont, de az is, hogy kispadoznom kell. Utólag azért nem tagadom, többet vártam.”

A támadó tudja, hogy az élvonalban a győriek kerete a legbővebb, saját bevallása szerint előfordult, hogy az eligazításnál harmincketten (!) üldögéltek az öltözőben. Nem tudta magát függetleníteni attól az érzéstől, hogy az elmúlt idényben aranyérmet nyert csapat tagjai előnyben voltak azokkal szemben, akik a nyáron érkeztek. Pintér Attila jobban bízott bennük, mint az újakban, amiből nem csinált gondot magának, mint mondta: „a bizalmat ki kell érdemelni”. Lázok inkább a szezon hajrájában kapta meg a lehetőséget.

„Valóban, de más úgy futballozni, ha van két-három meccs, hogy formába lendüljön az ember, és más, ha egyből bizonyítania kell. Győrben nincs idő kísérletezni, ráhangolódni az idényre, ha nem teljesítesz, nyomban a kispadon, rosszabb esetben a lelátón találod magadat. Ettől függetlenül a Magyar Kupában és a Ligakupában is jól ment a játék, és a bajnokságban sem vallottam szégyent. Az más kérdés, hogy tudok ennél sokkal jobban is futballozni. Pintér Attila már jelezte, szeretné, ha maradnék, de meglátjuk, hogy a vezetők is így gondolják-e. Jól érzem magam Győrben, megkedveltem a klubot, de nem tudhatom, mit hoz a jövő. Egy biztos, játszani akarok!”