A csapat ismérve – Bobory Balázs jegyzete

Bajban ismerszik meg a barát – tartja a mondás, de ugyanúgy egy csapat is attól igazán csapat, ha a legnagyobb problémák közepette rendületlenül küzd a céljaiért, a játékosok egy percig sem adják fel a küzdelmet, és ha a végső győzelem el is marad, a gerinc egyenes, a tekintetek tiszták és becsületesek maradnak.

Ráadásul vannak olyan esetek, amikor az erőfeszítéseket, a különleges energiabefektetéseket siker koronázza. Ez történt a szolnoki férfi kosárlabdacsapattal, amely három meghatározó játékosa nélkül hódította el a Magyar Kupát egy olyan alakulat, történetesen a Falco ellen, amelynek játékoskerete akkor is hasonlóan erősnek tűnik, ha mindkét oldalon mindenki egészséges. Azonban a szombathelyiek nem tudták kihasználni viharvert ellenfelük hátrányos helyzetét – talán éppen azért, mert még nincsenek olyan személyiségjegyeik, mint a másik oldalon azoknak a játékosoknak, akik korábban is többnyire elhódították a serlegeket a hazai kiírásokban.

A Szolnok szombat délután – egyébként pedig a háromnapos kupadöntő során – az összes problémáját a maga javára fordította. Nyilván nem érezte esélytelennek magát a torna előtt, amiért Jaylin Airington hosszú sérülése miatt csak négy légióssal vette fel a harcot. Aztán nem roppant meg, amikor a nyitó napon a keret egyik legjobb védőjátékosa, Kovács Péter csonttörést szenvedett. Kiheverte a legsúlyosabb csapást, a hangadó és vezér Sztrahinja Milosevics kiesését is, mert a többiek összezártak, és szépen elosztották egymás közt a feladatokat. Az edző Dragan Alekszicsnek be kellett vetni olyan fiatalokat, akik a szezonban eddig epizódszereplők voltak, most fontos láncszemekké váltak. Az aranycsatában pedig olyan erőket mozgósítottak, úgy harcoltak egymásért a szolnokiak, amitől leestek az állak – főleg a szombathelyi játékosoké, akik nem is tudtak mit kezdeni a helyzettel.

Aki sportolt valaha, az tudja, ilyen szituációkban a leg-édesebb a győzelem. Nem véletlenül tartja ezt a diadalt az Olaj zsenije, Vojvoda Dávid szolnoki pályafutása legnagyobb sikerének, mert valahol belül ő is tudta, ez a zászló nem az ő csapatának áll. Ám társaival együtt sikerült elnyomnia magában minden kétséget, sőt tudta, hogy most másért, másokért kell küzdenie, amelynek teljes egészét csapatnak hívják.

Abban pedig biztosak lehetünk, egy ilyen győzelem még inkább összekovácsol egy társaságot, szóval vakarhatják a fejüket az ellenfelek, mert nem tudni, hogy lehet majd megállítani az Olajt a bajnokságban.