Jégkorong: Makarov is bekerült a Hírességek Csarnokába

Az 58 éves Makarov a nyolcvanas évek szovjet válogatottjának volt egyik meghatározó tagja: a Vlagyimir Krutovval és Igor Larionovval alkotott, KLM becenévre hallgató támadótriójuk szinte verhetetlenné tette az együttest, amely két olimpiai bajnoki (1984, 1988) és nyolc világbajnoki címet (1978, 1979, 1981, 1982, 1983, 1986, 1989, 1990) nyert bő tíz év alatt.

Makarov a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) égisze alatt működő Hírességek Csarnokának már 2001 óta tagja, a sportági halhatatlanok kanadai intézményébe pedig most, hetedik szovjet-orosz játékosként iktatták be. Az egykori jobbszélső a nyolcvanas években kilencszer lett a szovjet bajnokság pontkirálya, ezt követően szerződött az észak-amerikai profi ligába (NHL), ahol első évében, 31 esztendősen kiérdemelte a legjobb újoncnak járó trófeát.

Az NHL-ben a Calgary Flamesben, a San Jose Sharksban és a Dallas Starsban játszott összesen hét szezonban, 424 mérkőzésén 134 gólt ütött és – a gólpasszokat is figyelembe vevő táblázat szerint – 384 pontot szerzett.

A 43 éves kanadai Eric Lindros profi pályafutása nagy részét a Philadelphia Flyersben töltötte, nyolc szezonon át volt az együttes tagja. Az 1991-es NHL-játékosbörzén elsőként kiválasztott center 1995-ben elnyerte a szakírók, illetve a jégkorongozók szavazatai alapján a legértékesebb hokist megillető trófeát. Visszavonulásáig a New York Rangers, a Toronto Maple Leafs és a Dallas Stars csapatait is erősítette. A kanadai válogatottal 2002-ben olimpiai bajnoki címet szerzett. NHL-es pályafutása során 760 meccsen 372 gólt és 865 pontot jegyzett.

Lindros honfitársa, a 71 esztendős Rogie Vachon négy NHL-es gárdánál fordult meg karrierje során, kapusként 795 találkozóval és 16 szezonnal a háta mögött vonult vissza 1982-ben. A Montreal
Canadiensszel háromszor hódította el a Stanley-kupát. A jégkorong-történelem egyik legjobb kapusának tartják mind a mai napig, büntetőből egyetlen gólt sem kapott. Visszavonulása után 1984 és 1992 között a Los Angeles Kings általános igazgatójaként dolgozott.

Pat Quinn, akinek ugyan játékosként is jutott 606 NHL-mérkőzés, trénerként lett igazán sikeres. Hosszúra nyúlt, több mint harmincéves edzői pályafutása során kétszer, a Philadelphia Flyersszel (1980) és a Vancouver Canucksszal (1994) játszott Stanley-kupa-finálét, ám győznie egyiken sem sikerült. A kanadai válogatottal viszont eljutott a szakmai csúcsig: 2002-ben téli olimpiát, 2004-ben világbajnokságot nyert a nemzeti csapattal.

A most beiktatott hokihírességek közül ő az egyetlen, aki már nem él: két esztendeje, 71 éves korában hunyt el.

Az 58 éves Makarov a nyolcvanas évek szovjet válogatottjának volt egyik meghatározó tagja: a Vlagyimir Krutovval és Igor Larionovval alkotott, KLM becenévre hallgató támadótriójuk szinte verhetetlenné tette az együttest, amely két olimpiai bajnoki (1984, 1988) és nyolc világbajnoki címet (1978, 1979, 1981, 1982, 1983, 1986, 1989, 1990) nyert bő tíz év alatt.

Makarov a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) égisze alatt működő Hírességek Csarnokának már 2001 óta tagja, a sportági halhatatlanok kanadai intézményébe pedig most, hetedik szovjet-orosz játékosként iktatták be. Az egykori jobbszélső a nyolcvanas években kilencszer lett a szovjet bajnokság pontkirálya, ezt követően szerződött az észak-amerikai profi ligába (NHL), ahol első évében, 31 esztendősen kiérdemelte a legjobb újoncnak járó trófeát.

Az NHL-ben a Calgary Flamesben, a San Jose Sharksban és a Dallas Starsban játszott összesen hét szezonban, 424 mérkőzésén 134 gólt ütött és – a gólpasszokat is figyelembe vevő táblázat szerint – 384 pontot szerzett.

A 43 éves kanadai Eric Lindros profi pályafutása nagy részét a Philadelphia Flyersben töltötte, nyolc szezonon át volt az együttes tagja. Az 1991-es NHL-játékosbörzén elsőként kiválasztott center 1995-ben elnyerte a szakírók, illetve a jégkorongozók szavazatai alapján a legértékesebb hokist megillető trófeát. Visszavonulásáig a New York Rangers, a Toronto Maple Leafs és a Dallas Stars csapatait is erősítette. A kanadai válogatottal 2002-ben olimpiai bajnoki címet szerzett. NHL-es pályafutása során 760 meccsen 372 gólt és 865 pontot jegyzett.

Lindros honfitársa, a 71 esztendős Rogie Vachon négy NHL-es gárdánál fordult meg karrierje során, kapusként 795 találkozóval és 16 szezonnal a háta mögött vonult vissza 1982-ben. A Montreal
Canadiensszel háromszor hódította el a Stanley-kupát. A jégkorong-történelem egyik legjobb kapusának tartják mind a mai napig, büntetőből egyetlen gólt sem kapott. Visszavonulása után 1984 és 1992 között a Los Angeles Kings általános igazgatójaként dolgozott.

Pat Quinn, akinek ugyan játékosként is jutott 606 NHL-mérkőzés, trénerként lett igazán sikeres. Hosszúra nyúlt, több mint harmincéves edzői pályafutása során kétszer, a Philadelphia Flyersszel (1980) és a Vancouver Canucksszal (1994) játszott Stanley-kupa-finálét, ám győznie egyiken sem sikerült. A kanadai válogatottal viszont eljutott a szakmai csúcsig: 2002-ben téli olimpiát, 2004-ben világbajnokságot nyert a nemzeti csapattal.

A most beiktatott hokihírességek közül ő az egyetlen, aki már nem él: két esztendeje, 71 éves korában hunyt el.