Címlapsztori: a Fradi harmadszor, a Brassó először lehet bajnok az Erste Ligában

– Péntek a nagy nap, kezdődik a finálé – hogyan készülnek?
– Izgatottak vagyunk, kiváló párharc lesz. Az edzői stáb ilyenkor átadja nekünk, milyen taktikai elemekben kell változnia a játékunknak a Csíkszereda elleni elődöntőhöz képest. Saját magunkra figyelünk, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy készen álljunk a pénteki első korongbedobás pillanatában.
– A negyeddöntőt  sérülés miatt kihagyta, az elődöntőben tért vissza a jégre, akkor már teljesen egészséges volt? Most hogy érzi magát?
– Talán az elődöntő elején még nem voltam tökéletes állapotban, bár akkor azt éreztem száz százaléknak. Szerencsére mostanra végleg magam mögött hagytam azt a sérülést.
– A statisztikái ezt mindenképp alátámasztják, 94.7 százalékos hatékonysággal véd a rájátszásban, viszont a másik kapuban Alex Dubeau sem marad el sokkal öntől (93.7). Dönthet a kapusok teljesítménye az aranyéremről?
– Minden sportban, a jégkorongban is kulcsposzt a kapusé, de nem hinném, hogy egy játékos döntőt tud nyerni. Négy nagyszerű sorunk van, többet jelent a döntő a kapusok párharcánál. A Brassónak is nagyon erős játékosai vannak, fizikailag és taktikailag is nehéz ellenfél.
– A pályaelőny mennyit számíthat?
– Ha esetleg hét meccsig tart a párharc, saját közönség előtt játszhatjuk a mindent eldöntő mérkőzést. A szurkolás már az elődöntőben is nagy segítség volt, elképesztő erőt adott, segített átlendülni a holtpontokon. Tudom azonban, hogy Brassóban is nagyon jó lesz a hangulat.
– Legutóbb négy éve nyertek Erste Ligát, azóta két döntőt is elbuktak. Mi lehet a kulcsa az ­aranyérem megszerzésének?
– Nyomás van rajtunk, mert megnyertük az alapszakaszt, ráadásul a második kiemelttel döntőzünk, a fáradtság sem lehet kifogás, egyszerűen csak várjuk, hogy jöjjön, aminek jönnie kell.

– Mikor érkeztek Budapestre?
– Csütörtök reggel már megérkeztünk a fővárosba, délután a Tüskecsarnokban edzettünk, készültünk a pénteki kezdésre.
– Tud még újat mutatni egymásnak a Brassó és a Fradi?
– Elég régen találkoztunk egymással, az alapszakasz végén. A középső periódusban másik csoportban szerepeltünk, így az elmúlt hónapokban nem játszottunk a Fradival. Az edzői stábok viszont nem sokat változtak az utóbbi években, a csapatok harcmodora is szinte változatlan, ezért nem gondolom, hogy túl sok újdonságot tudunk mutatni egymásnak.
– Mire kell leginkább odafigyelniük a döntőben?
– A Ferencváros nagyon egységes csapat, borzasztó keményen dolgozik hatvan percen keresztül. Ráadásul a „korong mindkét oldalán” jól játszik, ami azt jelenti, hogy támadásban és védekezésben is nagyszerű, játékosai sokat korcsolyáznak a letámadásban, próbálják elvenni az ellenfelük elől a területet és a döntéshozatali időt.
– Pályaelőnye van az FTC-nek, számíthat ez a végelszámolásnál?
– Valamennyire biztosan könnyebbség ez neki, a rájátszásban a Fradi és mi is majdnem mindig telt ház előtt játszunk. Mindkét városban hokiünnepre számítok. Mindenképpen kell idegenben meccset nyernünk, emiatt lépéshátrányból indulunk, de az idényben az otthonunktól távol is sokszor voltunk képesek jó teljesítményre.
– Mit vár a döntő első meccsétől?
– Gyors tempójú párharcra számítok, talán egy kis tapogatózással a legelején. Feszült, harcos, férfias küzdelmet várok.

NAGYON KIÉLEZETT párharcra számítok. Két – a szó jó értelmében – agresszív csapat igyekszik a saját erősségeit minden lehetséges módon kihasználni. Technikás és „romboló” játékosok egyaránt vannak mindkét együttesben, hasonló kaliberű felekről van szó. Hosszan tartó, akár hétmeccses döntőre számítok, de tippelésben sosem voltam jó. Régóta utazgatnak a srácok Erdély és Magyarország között, már talán megszokták, de az esetleg döntő lehet, hogy ezt a kimerítő ingázást melyik gárda játékosai bírják jobban.
Ezenkívül nagyon fontos lesz, hogy melyik csapatban lesz kevesebb sérült, melyik tudja jobban kihasználni az emberelőnyöket, és melyik képes jobban alkalmazkodni az ellenfélhez emberhátrányban. Természetesen mindenki hibázik, de az is döntő lehet, hogy kritikus szituációkban kik követnek el kevesebb nagy hibát. Klisék ezek, de akkor is ez az igazság. A csapatok top­játékosai legtöbbször kiemelkedően játszanak, elvárható tőlük, hogy húzzák a szekeret, de úgy gondolom, hogy a harmadik, negyedik soros srácok teljesítménye is elbillentheti a mérleg nyelvét egyik vagy másik oldalra. Ők is végigdolgozzák az egész idényt, „cipelik a zongorát”, és most nagyon fontos lehet, mennyit tudnak hozzátenni a topsorok játékához.
Többször láttam a Brassót az idényben, mint a Fradit, nagyon kicsivel kompaktabbnak tűnt Dave MacQueen alakulata, de nem sokat számít, hogy eddig milyen eredményeket értek el a felek, a párharc első meccse sok kérdésre választ adhat, és az eddigi véleményt is megváltoztathatja.