Női jégkorong: Minden okkal történik – Odnoga Lotti

– Nyolc év után hagyja el az Egyesült Államokat. Nem fog hiányozni?
– Dehogynem, viszont egy évre vissza akartam költözni Európába. Utána újra Amerikában szeretnék játszani, de ez még nincs kőbe vésve – mondta a Nemzeti Sportnak Odnoga Lotti, a magyar női jégkorong-válogatott hátvédje. – Nyolc év után hazahúzott a szívem, vonzott az európai élet, ráadásul az SDHL, a svéd első osztály szerintem a legerősebb liga a kontinensen. Örülök, hogy olyan ajánlatot kaptam a Stocksund Danderyd Enebybergtől (SDE), amely lehetővé tette, hogy jóval közelebb lehetek az otthonomhoz, és úgy voltam vele, miért ne próbáljam ki magam egy évig Svédországban, ha lehetőségem van rá.

– Szóval a honvágy is segített a döntéshozatalban?
– Igen, a koronavírus miatt az elmúlt időszakban ritkábban tudtam hazarepülni, mint szerettem volna, a családomat is nagyon régen láttam, és a válogatott meccseken kívül ők sem nagyon láthattak engem játszani.

– Hogyan került gimnazistaként az Egyesült Államokba?
– Anyukám találkozott egy amerikai férfival, aki ismerte a Yale Egyetem játékosmegfigyelőjét, megadta a számát, én pedig felhívtam, és megkérdeztem tőle, tudna-e segíteni abban, hogy Amerikába igazolhassak. Nagyon készséges volt, megnézett egy-két videót rólam, aztán keresett egy középiskolát, ahova beiratkozhattam – így kerültem a tengerentúlra.

– Tulajdonképpen tizenhat évesen már a saját maga menedzsere volt, ez azért ritka.
– Azért anyukám sokat segített, de tulajdonképpen igen.

– A gimnázium után pedig felkerült az egyetemi bajnokságba.
– Mindig is az volt a célom, hogy az egyetemi bajnokság divízió 1 osztályában játszhassak, de a gimi utolsó évében szóban már elköteleztem magam egy divízió 3-as csapathoz, az utolsó pillanatban viszont ajánlatot kaptam a Dartmouth College-től, amely első osztályú az egyetemi ligában.

– Akkor is maradt volna ilyen sokáig Amerikában, ha nem jön ez az ajánlat?
– Ezt nem tudom, de mindig is azt gondoltam, hogy minden okkal történik, szóval ezen szerencsére nem kell gondolkodnom.

– A svéd bajnokság olyan szempontból egyedülálló a női jégkorongban, hogy ott már szabályos a bodicsek, sokkal keményebb fizikailag, mint a többi női liga. Ez fekszik majd önnek?
– Az első néhány meccsen kiderül. Kíváncsi vagyok rá, hogyan működik a gyakorlatban a kemény testi kontaktus, viszont az biztos segítségemre lesz, hogy Amerikában edződtem, mert a hazainál ott is sokkal engedékenyebbek a bírók, ami a fizikai küzdelmet illeti. A csapat edzői már jelezték nekem, hogy külön figyelmet fordítanak arra, hogy az idény kezdetére felkészítsenek engem a liga elvárásaira.

– Tehát már el is kezdték a közös munkát az SDE-vel?
– Amióta aláírtam, a csapatvezetővel és az edzőkkel már beszéltem, a héten pedig további anyagokat és utasításokat kapok, amelyek alapján felkészülhetek. Augusztus 1-jén érkezem Svédországba, akkor kezdődik az alapozás és az edzőmeccsek.

– Addig előző csapatával készül?
– Nem, pénteken már Magyarországra repültem, itthon csinálom a szárazedzéseket, és a válogatottal is lesznek edzőtáboraink.

– Kikérte valakinek a véleményét a svéd bajnokságról, mielőtt odaigazolt?
– Beszéltem a Pintér testvérekkel, Hannával és Lilivel, ők az SDE-ben játszottak korábban, de Amerikában is van olyan ismerősöm, aki játszott már a ligában. Mindenki azt mondta, hogy nagyszerű fejlődési lehetőség a svéd bajnokságban szerepelni, így nem kellett sokat gondolkodnom.

– Az SDE a negyeddöntőig jutott az előző kiírásban. Tudja már, mi lesz a csapat célja a következő idényben?
– Új edzői stáb veszi át az együttes irányítását, és akikkel eddig beszéltem, mind azt mondták, hogy a tavalyinál tovább szeretnének jutni, de ez rettenetesen nehéz lesz, hiszen sok rivális csapatban számos olimpikon játszik, ami mindent elmond a színvonalról.