Jégkorong: Majoross Gergely úgy érzi, megérett a szövetségi kapitányi posztra

– Aki szorgosan olvasta a Nemzeti Sportot, tudhatja, de azért vegyük át még egyszer: nem váltották le, nem tették félre a MAC-nál, hanem...?
– Az eredeti terv az volt, hogy továbbra is versenyeztetünk egy csapatot a szlovák élvonalbeli Tipsport Ligában, ez alá terveztük az Erste Liga-farmot már az első évben, amit viszont a liga elutasított, tavaly másodszor is. Ellenben idén minden félnek előnyösnek tűnt, ha a MAC és a HKB összefog, létrehoz egy céget, és a HKB licencével mégiscsak elindulunk az Erste Ligában. Így összeállt volna a teljes spektrumunk, ám közbeszólt a koronavírus, ami beláthatatlan környezetet eredményezett, ezért úgy döntöttünk, hogy amink van, mentsük át a közös projektbe, és egy évre szüneteltessük a legfelső csapat működését. A farmcsapat két edzője Kangyal Balázs és Marton Tibi – ennek megfelelően viszont jelenleg felnőttcsapat nélkül állok.

– Ha külső körülmény nem szólt volna közbe, mit csinálna a következő idényben?
– A MAC Tipsport Liga-csapatának a vezetőedzője lennék, hiszen még van is egy év a szerződésemből. Jelenleg azonban inkább úgy tűnik, hogy a MAC-nál, de mással foglalkozhatok.

– Mik lehetnek ezek?
– Ezt hamarosan bejelenthetjük. A tulajdonosaink több mint korrekten elmondták: elfogadják, ha máshol szeretném folytatni, ám jobban szeretnék, ha maradnék a klubnál, mert nem megszüntetik a legfelső csapatot, hanem csak szüneteltetik, és ha újraindul, számítanának rám is.

– Hívták-e külföldre, és ha igen, hova? Vagy esetleg vissza Miskolcra, ahol 2015-ben Mol Liga-, Magyar Kupa- és magyar bajnoki címre vezette a klubot?
– Volt négy-öt érdeklődés, például Olaszországból és a Tipsport Ligából, ebből kettő konkrétabb, de például az Erste Ligából nem. Egyelőre egyik hívóval sem tartunk ott, hogy érdemes legyen róla beszélni, olyan viszont akadt, akit köszönettel ugyan, de már visszautasítottam.

– Az is opció lehetne, hogy elmenjen egy európai topbajnokságba, de csak másodedzőnek?
– Igen. A lehető legmagasabb szinten szeretnék dolgozni: vagy Tipsport Liga-csapat vezetőedzőjeként folytatnám, vagy teljesen más bajnokságbeli nyugati klubnál lennék másodedző, ahol temérdek hasznos tapasztalattal gazdagodhatnék. Ugyanezért lehetne hasznos egyébként a MAC-nál a nem felnőtt vezetőedzői feladat is, mert más perspektívából láthatnám a jégkorongot.

– Mekkora csapás volt a tavalyi világbajnokság – akár a szakmai előmenetelére –, amire be kellett ugrania a beteg Jarmo Tolvanen helyett, és csak ötödik lett a csapat?
– Az rettentő nehéz helyzet volt sokaknak. Először is Jarmónak az egészségügyi problémája miatt, amiről hála istennek mára tudjuk, hogy megoldódott. Másodsorban a szövetségnek, hiszen két nap alatt kellett megoldást találnia. Harmadrészt a csapatnak, amely egyik napról másikra szövetségi kapitány nélkül maradt. Negyedszer a stábnak, amely két éve együtt dolgozott, ám mindannyian a saját területünket láttuk át teljesen, de nem volt pontos képünk a nagy egészről és nyilván tervünk sem annak irányítására. Ebben a helyzetben ért a megtiszteltetés, hogy a szövetség engem látott alkalmasnak a beugrásra. Nagyon sokat tanultam a világbajnokságból, mert ilyen-olyan pozícióban az volt nekem a tizennyolcadik, de egészen más volt innen látni. Ma ugyanúgy elvállalnám, sőt, azt is gondolom, hogy nem volt más választásom, hiszen öt-hat éve stábtag voltam, nem mondhattam azt, hogy „Köszi, gyerekek, de nem vállalom”. Persze, szerettem volna jobb eredményt látni, ám nem tudom, erre lett volna-e a mód a kialakult furcsa helyzetben...

– Egy év távlatából látja már, mi volt a fő gond?
– Ami engem illet: nem tudtam elég jó támasz lenni. Amíg jól mentek a dolgok, tényleg minden rendben lévőnek tűnt, ám a játékosok sem tudtak jól reagálni a nehézségekre. Voltak jó szakaszaink – de aztán mindig történt valami rossz, ami persze minden meccsen előfordul, csak ideális esetben nem vezet kapott gólokhoz és főleg nem lök le a helyes útról... Nem volt elég önbizalma az egész küldöttségnek, amely azáltal, hogy hirtelen a vezérét veszítette, túl ingataggá vált. Utólag azt gondolom, túl sokat szerettem volna tenni, ahelyett, hogy hagyjam folyni a dolgokat, utóbbit azonban nem engedte a lelkiismeretem. Ha ez bármiként hátráltat abban, hogy mikor leszek szövetségi kapitány, ha egyáltalán valaha is leszek, az szomorú, de nem hiszem, hogy így lenne. Hozzáteszem: az eredményt tekintve az utóbbi években mindig hasonló volt a helyzet, kivéve a 2018-as hazai világbajnokságot, ami viszont megtévesztő, mert az utolsó napon akár a bentmaradásért is játszhattunk volna.

– Egyetért azzal, hogy Vas Márton, a szövetség általános igazgatója most külföldi szakembert igazolna a férfiválogatott élére?
– Mielőtt megkaptam a lehetőséget Miskolcon, nem jött szóba fiatal magyar edző bajnokesélyes klubnál, úgyhogy merész húzás volt az Egri Istvántól és Egri Gergelytől. Az első szurkolói találkozón meg is kaptam a kérdést, hogy miért gondoljuk, ha kiváló külföldi edzőknek nem sikerült nyerni, akkor majd nekem a MAC-juniortól érkezve sikerül? Azt feleltem, hogy van egy tervem: sokat fogok dolgozni, el fogom érni, hogy mindenki ezt tegye, és akkor meglátjuk. Abban a szezonban átszakadt egy gát, amitől inkább teret nyertek a fiatal magyar edzők, és sikeres lett Fodor Szabolcs, Szilassy Zoli és Kiss Dávid is, és remélem, egyre hosszabb lesz a lista. Sokáig a felnőttválogatott stábjában sem jutott komoly szerep fiatal magyar edzőknek, ám már ezt a falat is sikerült ledöntenünk, és amikor a MAC egy induló projekt szakmai felépítését bízta rám, az is sikeres lett. Ha valaki nekem azt jövendöli, hogy olyan csapatnak leszek a vezetőedzője, amely bejut a szlovák Extraliga rájátszásába és ott meccset nyer a Zólyom ellen, én sem biztos, hogy elhittem volna, viszont eközben Fodor Szabolcs az évtizedek óta eredménytelen Ferencvárost emelte magasabb szintre és nyert vele bajnokságokat. Még két éve is azt mondtam, messze van az, amikor egy magyar edzőnek értékelhető külföldi lehetőségei lesznek, ám ez is megdőlni látszik, úgyhogy bízom abban, előbb-utóbb sikerül a többi lécet is átvinni.

– Szóval, megérett a szövetségi kapitányságra?
– Úgy gondolom, készen állok, ugyanakkor pontosan tudom, hogy folyamatosan jobbá kell válni, mert mi, edzők állandó tanulók vagyunk, a fejlődésnek sosem lehet vége. Hogy kapok-e lehetőséget, az viszont nem az én dolgom – sőt, nem is élem meg negatívumként, ha nem kapok –, az én dolgom, hogy a lehető legjobb edzővé váljak, amivel a lehető legnagyobb esélyt adom magamnak, hogy érdekes munkákat kapjak. A szövetségi kapitányság természetesen elérendő álom, de ismétlem: ez álmodozás, semmilyen megkeresés nem történt.

– Vas Mártonnal beszélt akármilyen feladatról?
– Az elmúlt hetekben többször is beszéltünk mindenféle szakmai témáról, konkrét pozíciókat azonban nem érintettünk. Marci látja át a legjobban, mik a nehézségek a szövetségnél és a válogatottaknál, majd ha körvonalazódik, mik a lehetőségek, onnan lehet továbblépni. Sok a kérdőjel, még a szövetségben sem látják pontosan, merre tovább, de abban biztos vagyok, hogy megtalálják a legjobb megoldást.

– Tekintve, hogy évtizedeken át játszottak együtt, baráti és/vagy szakvéleményt nem kért?
– Nem. Én szívesen elmondom, mit látok az én szemszögemből – egyébként viszont ott az MJSZ szakmai bizottsága, amely véleményezhet és javasolhat, ám ennek a bizottságnak én nem vagyok tagja.

– Van saját határideje, ameddig eldőlhet a jövője?
– Nincs, a MAC-nak viszont lehet. Nekem nyilván fontos, a karrierem miként alakul, és ha van olyan lehetőség, ami nagy előrelépést jelentene, nem szeretném kihagyni, ugyanakkor azt sem szeretném, ha a MAC, amely lehetőséget adott és mindig korrekt volt velem, akárhogyan rossz helyzetbe kerülne miattam. Akkor lehet reális, hogy merőben új feladatot vállaljak, ha az szakmailag és a családnak is megfelel.