Storck: Stílus, vagy játékkoncepció?

Nagy a felelőssége a futballszakmában dolgozóknak, hiszen minden nyilvánosságra került mondatukkal a közgondolkodást, a közbeszédet befolyásolják. Ezért kulcsfontosságú, hogy megnyilatkozásaik szakszerűek legyenek, különös tekintettel a futballt leíró alapszavak tekintetében.Nagy a felelőssége a futballszakmában dolgozóknak, hiszen minden nyilvánosságra került mondatukkal a közgondolkodást, a közbeszédet befolyásolják. Ezért kulcsfontosságú, hogy megnyilatkozásaik szakszerűek legyenek, különös tekintettel a futballt leíró alapszavak tekintetében.

Előzmények:

Az 1961 környékén induló, - Testnevelési Főiskolához köthető -, új típusú labdarúgó edzőképzés átírta azt a játékmodellt, és alapfogalmi rendszert, amit elődeink megalkottak és amely bizonyítottan eredményeket szállított 1900 és 1960 között. Kiirtotta a gyűjtőfogalmi repertoárból a STÍLUST, mint az edzői gondolkodás kiinduló pontját és tévesen átértelmezett olyan alapfogalmakat (technika, taktika), amelyek gyakorlati alkalmazása az oktatásnál, képzésnél kulcsfontosságú. Az átértelmezésnek meg is lett az eredménye. Az 1960-as évek végén és a 70-es évek elején került ki az az új edzőgeneráció, melynek gondolkodásmódját és futballnyelvezetét már nem a hagyományok, hanem a TF állította be. Az új generáció azonnal munkához látott és tevékenységük következtében futballunk szépen, de biztosan a lejtőre került. A válság feloldására indult be 1997-ben az UEFA rendszerű edzőképzés, mely a leszakadást megállította, de a felzárkózást nem tudta megoldani.

2006-ban jelent meg A tradicionális magyar labdarúgás alapelvei című könyv, mely újra előtérbe helyzete a STÍLUS kiindul pontú edzői gondolkodást és hozta vissza a közbeszédbe ezt a kulcsfontosságú terminológiát.

Bernt Storck a magyar válogatott szövetségi kapitánya a következő szakszerűnek tűnő, de pongyola nyilatkozatát adta az EB selejtezősorozat összegzéseként:

- A Belfastban mutatott stílusunkat nem hasonlíthatjuk össze a vasárnapival. Észak-Írországban nem futballoztunk, csak előrerúgtuk a labdát, és futottunk utána.

- A selejtezősorozat alatt megtaláltuk a stílusunkat, nagyon jól védekeztünk, fegyelmezettek voltunk, és abból igyekeztünk támadni.

Most ne lovagoljunk azon a tényen, hogy szövetségi kapitányunk olyat talált meg – a stílusunkat -, amit tudatosan kellett volna kialakítania, hiszen ez munkaköri kötelessége lenne.

Storck nyilatkozatból látható, hogy szintén nagy fontosságot tulajdonít a stílusnak, hiszen első helyen hivatkozik rá. Nem játékrendszerről beszél, mint korábbi kapitányaink – Mezey, Gellei, Várhidi, Pintér stb. -, hanem stílusról.

Kérdés az, hogy mindezt jól értelmezi-e?

Nézzük mit mondtak elődeink a stílus kérdéskörében?

Pillinger Mihály (2002):

• „Amiben egy csapat megjeleníti a tudását, az a STÍLUS. A stílus kifejezi egy csapatnak a csapatjátékban, vagy az egyénnek a technikai felkészültségét. A JÁTÉKSTÍLUS az egy edzői koncepció, egy edzői játékfelfogás megjelenítése. A stílus vezérfonala az ország labdarúgó – kultúrájának. Ahhoz igazodnak a szakemberek, a játékosok, az ellenfelek, azt várja el a közönség. A stílus egy vertikum, átfogja az oktatást a gyerekkortól, a felnőttkorig, és reprezentálja egy nemzet gondolkodásmódját a játékról. A stílusból fakadnak az utánpótlás nevelés célkitűzései, életkorfüggő prioritásai.”

Kovács Ferenc:

• "Egy stílusnak visszanyúló hagyománya van, ami a múltból építkezik a jövő érdekében.”

A nyilatkozatok összevetéséből látható, hogy Storck valójában nem stílusban gondolkozik, hanem JÁTÉKKONCEPCIÓBAN, ami alá van rendelve a stílusnak.

Mi a játékkoncepció?

• A játékkoncepció, a játék EGÉSZÉRE jellemző JÁTÉKELGONDOLÁS, az AMIT gondolok a játék egészéről.

Nézzük a konkrét példát!

- Játékkoncepció Észak-Írorszgában:

• Storck: „nem futballoztunk, csak előre rúgtuk a labdát és futottunk utána."

Játékkoncepció Görögországban:

• Storck: „nagyonjól védekeztünk, fegyelmezettek voltunk, és abból igyekeztünk támadni."

Azonban a stílus, nem játékelgondolás, mint ahogy Storck értelmezi tévesen, hanem JÁTÉKFELFOGÁS, az AHOGYAN gondolkodom a játékról.

A játékkoncepció elvű gondolkodás létrehozza a TUDATOS játékot, amit megtanultam, amit magamévá tettem, ami nem az enyém, de amivel megmutatok valamit. Ma ezt játszom, holnap azt.

Azonban a stílus elvű gondolkodás a SZOKÁSOS játékot hozza létre, ami az enyém, ami belőlem jön, ami az én hitvallásom, amivel kifejezek valamit. Amit játszottam 5 évvel ezelőtt és amit játszani fogok 10 év múlva is. (Lásd Barcelona stílus, Brazil stílus)

Bukovi Márton az 50-es évek futballinnovátora az MTK legendás edzője a mérkőzések előtti eligazításon sokszor csak annyit mondott a játékosainak:

- Uraim! Ma a szokásos játékunkat játsszuk!

És ebben az egy mondatban benne volt a klub megelőző 50 évének minden történelmi tapasztalata, minden rezdülése, - győzelme és veresége, sikere és kudarca -, a futballról vallott felfogása, hitvallása, eszméje, szellemisége. Egy szóval, MINDEN.

(megj: az MTK már az 1920-as években un. rövid passzos, labdatartásos, Barca stílusban futballozott, melyet a korabeli szaksajtó „észfutballnak” hívott)

Nos!

A Bukoviék által képviselt szellemi nívóról – ez volt a stílusos játék – sikerült eljutnunk az „esetleges, ad hoc futballig”, ahol már az azonos futballnyelvezet sem él.

És Kazinczy óta tudjuk:

- (Futball) Nyelvében él a (futball) nemzet!

Értsd: A játékunk majd akkor lesz újra szakszerű, ha szakszerűen is beszélünk róla!

Nem csak úgy körülbelül, hanem „….pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen. Úgy érdemes!”