HEGYI TAMÁS 2018.02.11 16:26 Frissítve: 2018.05.27 22:36

Olasz diadalmámor a Duce szeme láttára

A Nemzeti Sport Online vb-történeti sorozatának 2. része az Olaszországban megrendezett 1934-es világbajnokságról szól, amelyen újabb házigazda-alakulat, ezúttal az olasz válogatott ért célba elsőként. Az első alkalommal vb-résztvevő mieink számára a negyeddöntőben fejeződött be a torna.

Olaszország az olaszoké: a római fináléban a házigazdák diadalmaskodta

 

 
 
Kattintson a képre, és tekintse meg galériánkat!

A játék tanítómesterei, a magukat még mindig felsőbbrendűnek tartó különc britek sehol, a címvédő uruguayiak – a hazájukban rendezett első vb európai bojkottjára reagálva – úgyszintén, a többi élcsapat, így a magyar is, viszont csatasorba állt az 1934-es világbajnokság előtt. S ha már csatasorba állt (értsd: benevezett), egyik sem okozott híveinek csalódást, el is jutott a napfényes Itáliába.

Magyarország tizenhét nappal a vb rajtja előtt Angliát fogadta barátságos mérkőzésen, és – története során először – 2:1-re jobbnak bizonyult nála, ami csak fokozta a várakozásokat. (A történelmi győzelemnek meg a vb-szereplésnek nyomára bukkantunk a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum emlékgyűjteményében; fotóinkból készült galériánkat lásd jobbra!)

Maguknak a házigazda olaszoknak is pályára kellett lépniük a kvalifikációs szakaszban – ez volt az első és az eddigi egyetlen alkalom a vb-k történetében, hogy a rendező ország együttesének selejtezőt kellett vívnia a szereplésért.

A Görögország felett aratott 4:0-s diadal hatására Olaszország kétszeres lázban égett a torna kezdetekor, örült a futball csúcseseményének, és őrülten várta kedvencei bemutatkozását, amely gond nélkül zajlott le (7:1 az amerikaiak ellen). A folytatás ellenben eléggé verejtékszagúra sikeredett: a squadra azzurra csak ismétlésben tudta fölülmúlni Spanyolországot, és a fináléban is meg kellett szenvednie a szívós csehszlovákokkal.

PUC GÓLJA UTÁN „PUCCS” NÉLKÜL

TUDTA-E, HOGY

…a fináléban partjelzőként közreműködő Iváncsics Mihály csak azért nem bíráskodhatott a tornán, mert az MLSZ elfelejtette játékvezetőnek nevezni?

…Luis Monti az egyetlen labdarúgó, aki különböző színekben játszott világbajnoki döntőben?

…az amerikai válogatott három nappal a vb rajtja előtt, Rómában vívta ki a kvalifikációt?

…Hollandiából 7000, Ausztriából és Svájcból 10-10 ezer szurkoló érkezett a világbajnokság helyszínére?

…a Budapesten született, de élete utolsó negyven évét külföldön töltő Nagy József személyében magyar szakvezető ült a svédek kispadján?

…a sérüléséből lábadozó Sárosi György dr. csak az osztrákok elleni negyeddöntő előtt csatlakozott a magyar csapathoz?

…bár egyszer sem lépett pályára, a csehszlovák keret tagjaként ezüstérmet vehetett át a beregszászi születésű Kalocsay Géza?

Mi történt eközben a magyar legénységgel és a torna legnagyobb favoritjának kikiáltott, Josef Bican, Karl Sesta, Matthias Sindelar (a legendás Papírember) nevével fémjelzett osztrák Wundermannschafttal? Nos, mindkét társulat sikerrel vette az első akadályt, majd a negyeddöntőben éppen egymással kelt birokra. Ezt szó szerint kell érteni, a hatalmas csatában ugyanis kilenc főre fogyatkozott csapatunk – Avar Ricsit Sesta, Markos Imrét a bíró vonta ki a forgalomból –, ez pedig a sógoroknak kedvezett (2:1 oda). Aztán Ausztriát is megállították (Olaszország egy erősen vitatott góllal nyert 1:0-ra), amely nagy letargiájában utóbb a bronzcsatát is elbukta (2:3) Németországgal szemben.

A fasiszta pártról elnevezett Stadio Nazionale del PNF-ben rendezett döntőben a közönség – amelynek soraiban feltűnt Benito Mussolini olasz diktátor, a Duce is – több mint 70 percen keresztül izgult az első gólért, aztán újabb tíz percig a másodikért. A vezetést tudniillik a csehszlovák válogatott szerezte meg Antonín Puc révén, így nem az első, hanem a második gól után „robbant fel” a stadion, amikor Raimundo Orsi egyenlített…

Tíz perc sem volt hátra, és az olasz gárda minden erejét mozgósította, hogy eldöntse a mérkőzést. Mindhiába – jöhetett a vb-finálék első hosszabbítása az eddigi hétből. A 95. percben a jobb szélre kisodródó center, Angelo Schiavio, becsapva a tornán egyébként kitűnően védő Frantisek Plánickát, beadás helyett kapura lőtt, és a labda a hálóba vágódott.

A vb hivatalos plakátja

Olaszország hőseit ünnepelte. A nagy stratégát, Vittorio Pozzo kapitányt, a csapat eszét és vezérét, Giuseppe Meazzát, az addig nem igazán kedvelt oriundóit (olasz származású latin-amerikai honosítottjait), az első vb-n még argentin színekben futballozó korelnököt, a 33 éves Luis Montit, a négy évvel korábban szintén az argentinokkal vb-ezüstöt nyerő peremembert, Attilio Demaríát, az 1928-as olimpián Argentínával második Orsit és az ugyancsak a pampák földjéről származó Enrique Guaitát. A finálé győztes gólját jegyző Schiaviót, a csodálatos kapust, Gianpiero Combit, meg Giovanni Ferrarit, Attilio Ferrarist és a többieket.

A TÖRÉKENY PAPÍREMBER BUKÁSA

Héroszokból azonban tragikusak is akadtak, például az említett Papírember. „Úgy várták, úgy jött Torinóba [ott játszotta első meccsét Ausztria – a szerk.], mint a világ legjobb középcsatára, aki ontani fogja a finom és szellemes gólokat itt is, mint már tíz esztendeje mindenfelé. […] a diadalmas hős tragikus hőssé vált. A II. VB-n bukott el Sindelar, és ott áldozott le vele együtt a Wundermannschaft tündöklő napja is. Pedig de szép volt, de jó volt, de ragyogó volt. A Wundermannschaft pályafutása is, Sindelar fénykora is” – írja a Hoppe László, Hoppe Pál szerzőkettős az 1966-ban kiadott A labdarúgó-világbajnokságok csillagai című könyvében.

Sindi vagy – ahogy Európa-szerte tisztelték – a futball Mozartja egy gólt szerezve, csapatával negyedikként kullogott haza Olaszországból, abban a reményben, hogy négy év múlva (immár 35 évesen!) még egyszer megpróbálja.

Csakhogy nem volt „még egyszer” – legalábbis osztrákként –, Hitler csapatai ugyanis bevonultak Ausztriába, és, bár az osztrák válogatott kiharcolta a vb-részvétel jogát, az anschluss megakadályozta Sindelar szép búcsúját. A Papírember, mint a futballban sérülései során oly sokszor, összetört, és úgy tiltakozott a náci megszállás ellen, hogy megtagadta a birodalmi német válogatottban való játékot – az 1938-as világbajnokágon sem lépett pályára.

Klubjában, az akkor már SC Ostmark Wienre átkeresztelt FK Austriában ugyanakkor az utolsó pillanatig, 1938. december 26-ig játszott, mígnem szűk egy hónappal később barátnőjével együtt holtan találták St. Annahof-i lakásán. A halál oka hivatalosan szénmonoxid-mérgezés volt, de máig nem tudni, hogy valóban a kémény/a gáztűzhely, -fűtés végzett-e a párral, vagy másvalami, másvalaki.

A KORÁBBI RÉSZ

1. vb, 1930, Uruguay

2. VILÁGBAJNOKSÁG, OLASZORSZÁG (1934. MÁJUS 27–JÚNIUS 10.)

A torna teljes eredménysora itt!

Döntő
Olaszország–Csehszlovákia
2:1 (0:0, 1:1, 2:1) – hosszabbítás után
Róma, Nazionale PNF Stadion, 55 000 néző. Vezette: Eklind (svéd)
Olaszország: Combi – Monzeglio, Allemandi – Ferraris IV, Monti, Bertolini – Guaita, Meazza, Schiavio, Ferrari, Orsi
Csehszlovákia: Plánicka – Ctyroky, Zenísek – Krcil, Cambal, Kostálek – Puc, Nejedly, Sobotka, Svoboda, Junek
Gólszerző: Orsi (81.), Schiavio (95.), ill. Puc (71.)

Gólkirály: Oldrich Nejedly (csehszlovák) 5 gól
A torna legjobb játékosai: 1. (aranylabdás) Giuseppe Meazza (olasz), 2. Matthias Sindelar (osztrák), 3. Oldrich Nejedly (csehszlovák)

A világbajnok olasz csapat kerete: Luigi Allemandi, Pietro Arcari, Luigi Bertolini, Felice Borel, Umberto Caligaris, Armando Castellazzi, Giuseppe Cavanna, Gianpiero Combi (csapatkapitány), Attilio Demaría, Giovanni Ferrari, Attilio Ferraris, Enrique Guaita, Anfilogino Guarisi, Guido Masetti, Giuseppe Meazza, Luis Monti, Eraldo Monzeglio, Raimundo Orsi, Mario Pizziolo, Virginio Rosetta, Angelo Schiavio, Mario Varglien. Szövetségi kapitány: Vittorio Pozzo