1. (az előző rangsorban 1.) BRAZÍLIA

Luis Felipe Scolari irgalmatlanul leszúrta a brazil válogatott tagjait az edzéseken mutatott túlzott lazaság miatt – a nyilvános kapitányi dörgedelemnek persze egyértelműen pszichológiai célzata volt. Biztosra nyilván nem lehet venni egy világbajnoki címet, még otthon sem – lásd 1950… –, Scolari így alighanem felhívta a figyelmet arra, hogy hiába a remek felkészülési mérleg, az bizony semmit nem ér „élesben.”

Brazília legutóbbi huszonegy mérkőzéséből csupán egyet veszített el (Svájc ellen), az előző kilencet (és a legutóbbi tizenhatból tizenötöt) megnyerte. A védelem csak egyszer kapott egynél több gólt az elmúlt évben. A sztárokat elkerülték a sérülések, Scolarit nem abajgatták a keret összeállítása miatt, az edzőtáborban nyugalom van – először még a drukkereket is kitiltották, azóta változtattak, szervezett kiscsoportokat beengednek –, eddig minden jól alakul. A hatalmas lelátói támogatás biztosított, a játékvezetőknek sem lesz könnyű dolguk, ha ellen akarnak állni a tömeg nyomásának. Amíg Brazília nyer, addig tart a parti. A kérdés: hogy reagál a csapat és a türelmetlen közönség, ha Brazília hátrányba kerül? Június 12-én jön az első próba, Horvátország ellen.

2. NÉMETORSZÁG (2.)

Németország 1996 óta nem nyert nagy felnőtt válogatott futballtornát, eltelt 18 év – méghozzá a Nationalelf történetében az első vb-diadalig tartó időszakon és az 1954–1972-es intervallumon kívül nem volt olyan, hogy ily hosszú ideig ne emelhessen trófeát a levegőbe a csapat. Joachim Löw csapatépítő munkáját elismerik, a kapitánynak viszont most már nyernie is kell – a kiváló korösszetételű együttesen az előző tornákkal összevetve nagyobb a nyomás.

Löw nem volt szívbajos a kerethirdetésnél, nem visz magával balhátvédként nevelkedett játékost – a tapasztalatlan Erik Durm (vagy az ott csak beugró Benedikt Höwedes) lesz valószínűleg a balbekk –, ráadásul egyetlen klasszikus csatár van a keretben: Miroslav Klose. Ez még akkor is kockázatos, ha a németek kiválóan el vannak látva egyébként támadó középpályásokkal és támadókkal, Marco Reus kiesése után is. A középpálya brutális erősségű, kérdés: lesz-e olyan játékos, aki valódi vezérként kiemelkedve magával tudja ragadni a csapatot? Nem hiányzik innen egy „vezérgermán?”

3. (3.) SPANYOLORSZÁG

Nincs válogatott a futballtörténetben az 1920-as évek uruguayi tizenegyén kívül – 1924 és 1928 olimpiai arany, 1930 világbajnoki arany, négy Copa América-győzelem az évtizedben –, amely olyan dominanciát tudott volna létrehozni, mint a címvédő spanyol csapat. A kérdések: mennyire sikeréhes még a válogatott? Xavi leszálló ágban van-e, vagy még egyszer tökéletesen tudja vezérelni a spanyol gépezetet? Mit tud elvállalni a vb-n a sérülésekkel küszködő Diego Costa? Megvannak-e az ellenfelek válaszai a spanyol játékra? És persze: elkerülik-e azt, hogy belefussanak a brazilokba már a tizenhat között? Náluk a rutin és a tudat, hogy már mindent átéltek és megnyertek. A címvédéshez így is óriási erőket kell mozgósítaniuk.

4. (4.) ARGENTÍNA

A brazilokhoz hasonlóan szép lassan kúszik felfelé a világranglistán a másik dél-amerikai favorit – szurkolótáborának aligha lenne édesebb ajándék e Földön, minthogy az albicéleste Brazíliában érjen a csúcsra.

A keret rendkívül erős – tegyük hozzá, a védelem ereje megkérdőjelezhető, és nagy tornát nem lehet jó védekezés nélkül nyerni –, a támadószekció valószínűleg a vb legjobbja. Papíron. Ez az argentinok legnagyobb baja, hiszen papíron mindig szenzációs a keret, ám a válogatott 1993 óta mindig csak nyelt és semmit nem nyert. Ez a kontinentális avagy vb-trófea nélküli sorozat már a leghosszabb nyeretlen széria az argentin futballtörténelemben. A sorsolás kedvező, a csapat kellemes éghajlatú városokban játszhat, nem kell nagyon sokat utaznia. Elvileg minden adott a jó szerepléshez. Legyőzik-e Messiék önmagukat, vagy korán búcsúzik az argentin válogatott, mint 1990 óta mindegyik világbajnokságon?

5. (5.) OLASZORSZÁG
Cesare Prandelli Eb-ezüstérmes csapata pocsékul hangolt a világbajnokságra, halmozta a nyeretlen mérkőzéseket (ikszből tele van a padlás, még Luxemburg ellen is sikerült összehozni egyet), de az olaszok legendásan rá sem rántanak a felkészülési meccsekre. A Serie A presztízse nem ostromol történelmi csúcsokat, a hazai színteret uraló Juventus könnyűsúlyúnak bizonyult az európai hadszíntéren, a keret sem szupererős. Prandelli azonban az Eb-n egyszer már bizonyította, hogy veszélyes elegyet tud alkotni a rendelkezésére álló összetevőkből, és ha kinavigálja csapatát a három világbajnokot felvonultató D-csoportból, megjöhet a kellő önbizalom is. Az egyenes kieséses szakasz pedig valódi olasz felségterület: az azúrkékeket rendes játékidőben 1986 óta nem lehetett itt legyőzni. Eljutnak-e odáig?

A franciák váltogatják a remek és a pocsék világbajnoki szerepléseket, a sormintában most egy remek vb-nek kellene jönnie. A csoport ujjgyakorlatnak tűnik, a kerettagok a 2010-es szégyenletes összeomlás után a világnak bizonyítani akarnak, és szeretnék visszaszerezni saját szurkolóik alaposan megcsappant támogatását is. Tehetségekkel és sztárokkal is rendesen el van látva a csapat, de a fő kérdés ismét, sokadszor: képes lesz-e a francia válogatott egy irányba, közös célért húzni, vagy ismét elemészti a kékeket a belvillongás? A francia csapat jó napján a legerősebbeket is megverheti (Hollandia ellen igen meggyőző volt), viszont hajlamos olyan rövidzárlatokra, amelyek pillanatok alatt „bedönthetnek” egy meccset. Olyan találkozók, mint az ukránok elleni pótselejtező első mérkőzése a világbajnokságon már végzetesek lesznek. A csapatnak fel kell dolgoznia azt is, hogy az utolsó pillanatban kiesett Franck Ribéry, Samir Nasri pedig kapitányi döntés miatt csak otthonról nézi a tornát. Így sem esélytelenek a franciák.

7. (9.) BELGIUM
Az erősorrend alapján a belgákat várjuk „surranópályán” a legtovább, nyilván nemcsak mi vagyunk így ezzel – fiatal, erőtől duzzadó sztárok sora szerepel Marc Wilmots csapatában. A sérülések nem kerülték el a belgákat – Christian Benteke kiesése nagy veszteség, a harmadik számú kapus pozíciója meg mintha el lenne átkozva, onnan sorra dőltek ki a jelöltek –, de így is lenyűgöző névsort tudnak felvonultatni. A sorsolásuk jó, utazási szempontból a legkedvezőbb, a csoportból illene továbbjutni. De (és ez elég nagy de): mit kezd a tornarutin nélküli belga csapat, ha a nyolcaddöntőben belefut a sokkal tapasztaltabb németekbe avagy portugálokba?

8. (7.) PORTUGÁLIA

A portugáloknak előbb az igen erős csoportból kellene hiba nélkül továbbjutniuk – már ez sem lesz könnyű, a nyolcaddöntőre elképzelhető, hogy már eléggé leharcolt csapat érkezik. Leharcolt Cristiano Ronaldo is, a szezont szinte végigjátszó, irdatlan terhelést kapó világsztárra nagyon vigyáznak a csapat orvosai a vb előtt, semmit sem kockáztatnak. Ha a portugál klasszis nem tud erőtől duzzadó játékot hozni a tornán, nagyon rövid lehet a portugál kaland. Ha legjobbját hozza, nagyon sokáig tarthat. Ha megsérül, nagy a baj. Nem egyemberes csapat a portugál, de igazából csak egy ember tudja biztosítani a szintlépést, amellyel erős válogatottból a legerősebbek méltó riválisai lehetnek.

Sokezres narancs hadtest indul Brazíliába, hogy megnézze, mit villant az oranje a legutóbbi vb-ezüst után – az is benne van, hogy már a csoportmeccsek után csalódottan távoznak. Louis van Gaal középpályája alaposan megfogyatkozott a vb előtt – Kevin Strootman kidőlése nagy veszteség, Rafael van der Vaart sérülése pedig tovább csökkentette a variációs lehetőségeket. Van Gaal arra kényszerült, hogy ejtse a 4–3–3-at, Hollandiában szokatlan 5–3–2-es és 4–1–2–1–2-es felállásokkal kísérletezett a vb előtt. Sok a tornarutin nélküli játékos, a Spanyolországot és Chilét tartalmazó B-csoport könyörtelen, mint ahogy a felső ág is. Alighanem csak Salvadorban, a spanyolok elleni mérkőzésen kapunk valós képet arról, hogy meddig juthat az oranje Brazíliában.

10. (11.) URUGUAY
Suárez, Cavani, bevetésre készen Forlán – kevés ilyen erős támadótrió van a világbajnokságon, még akkor is, ha Luis Suárez fizikai állapota váratlan műtétje után kérdéses. Óscar Tabárez zseniális szakember, csapata és a közvélemény egyaránt teljes bizalommal fordul felé – ennek ellenére az emberbe belopódzik az az érzés, hogy Uruguay 2010–2011-ben ért el ezzel a generációval a csúcsra. A védelem lassú, a korösszetétel rosszabb, mint négy éve, igaz, akkor Suárez még nem volt ennyire jó. Egyszer már sokkolták a világot Brazíliában, másodszor már aligha „adják el” ezt a trükköt – de az is biztos, hogy egy csapat sem lesz boldog, mikor Uruguayjal kell játszania. Óriási bravúr lenne a 2010-es elődöntő megismétlése.

11. (10.) KOLUMBIA
Kolumbia szép lassan csúszik lefelé erősorrendünkben, hiszen az első power rankingben még hetedik volt, most már a top 10-ből is kiszorult. Erre nyilván Radamel Falcao kálváriája a magyarázat – a legnagyobb kolumbiai sztár végül nem játszhat a világbajnokságon súlyos sérülése után. José Pekerman kapitány azt mondta, ez a legszomorúbb pillanat kapitánysága alatt, de nem vállalta a kockázatot, és kihagyta a nyilvánvalóan nem egészséges csatársztárt. A jó szerepléshez a csapatnak el kell hinnie, hogy vezéregyénisége kiesése ellenére bárkit le tud győzni, Jackson Martíneznek meg át kell vennie Falcao szerepét.

Az angolok mesterei annak, hogy teljes sajtóhisztériával hatalmas nyomást helyezzenek a csapatra, ám a mostani kerettel szemben kisebbek az elvárások – a csoport bombaerős, a megfiatalított nemzeti tizenegy közel sem az. Steven Gerrard és Frank Lampard utolsó nagy tornájára készül, az érem másik fele pedig az, hogy a csapat tele van viszonylag tapasztalatlan fiatallal. Évtizedek óta nem adtak ilyen kevés esélyt a fogadóirodák az angoloknak egy világbajnokságon, ám könnyen lehet, hogy a visszafogott várakozások a csapat hasznára válnak. Manaus embert próbáló párás hőségében az olaszok ellen megmutathatják, mire képesek. Most a negyeddöntő tűnik a legtávolabbi, reálisan elképzelhető célnak – a kiesés a csoportkörben pedig benne van a pakliban.

13. (13.) ELEFÁNTCSONTPART
A lista legmagasabban rangsorolt afrikai csapata eddig mindig pocsék sorsolást fogott ki a világbajnokságokon, most végre túlélhetőnek tűnik a csoportja. A világranglistán elvesztették az Elefántok kontinentális első helyüket – Algéria a legjobb helyezésű afrikai válogatott! –, de a legerősebb keret így is az övék az afrikai csapatok közül. A hibapontok a szokásosak – a kapus bizonytalan, a védelem ugyan tapasztalt, de benne jár a korban –, viszont ha egy válogatottban ott van Afrika legjobb futballistája és a világ egyik legjobb középpályása (Yaya Touré), a keretbe behívott öt támadót pedig akár még nagyobb csapatok is szívesen elfogadnák, akkor egyáltalán nem tűnik lehetetlennek egy nyolcaddöntő. Vagy akár egy negyeddöntő.

14. (16.) SVÁJC
A svájci „Nati” valósággal szárnyal a világranglistán, már a hatodik helyen áll, ennél 1993-ban volt csak magasabban. A búcsúzó Ottmar Hitzfeld kétségkívül a vb egyik legjobb szakembere, a hatalmas délszláv bevándorlóegységgel felturbózott csapat legutóbbi tizennyolc mérkőzéséből csupán egyet veszített el – az önbizalommal nem lehet gond. Nagy csalódást keltene otthon, ha már a csoportmeccsek után hazamennének. Tavaly megverték Brazíliát, 2012-ben a németeket, 2010-ben a spanyolokat – tisztában vannak azzal, hogy bárkit le tudnak győzni, ha jó napjuk van,

15. (15.) CHILE
Chile viszonylag szerény helyezését a listán kizárólag a brutális csoportbeosztás indokolja, ugyanis ez a csapat nem a 15. „nettó erőben” a világbajnokságon. A játékával Joachim Löwöt is lenyűgöző, félelmet nem ismerő chilei válogatott agresszivitása miatt minden ellenfél vért fog izzadni. A sorsolás abból a szempontból kedvező, hogy Ausztrália ellen kezd Jorge Sampaoli csapata, és ha azt a meccset megnyeri, akkor könnyen elképzelhető: Hollandia vagy Spanyolország már eredménykényszerben játszik ellenük. A csapat Achilles-sarka még mindig a védekezés rögzített játékhelyzetekben: a chilei csapat alacsony átlagmagassága jól jön a félelmetes energiájú letámadásoknál, ám nagy hátrány beíveléseknél. Tim Cahill és az ausztrálok ellen gyakorolhatnak. Szélsebes és irgalmat nem ismerő stílusuk (Sampaoli szerint neki olyan játékosokra van szüksége, akiknek nem kell oxigén) vélhetően sok hívet szerez nekik. Nem lenne meghökkentő, ha meg tudnák előzni Hollandiát.

16. (18.) BOSZNIA-HERCEGOVINA
A selejtezőkön gólhengerrel végiggördülő bosnyákoknál van a világbajnokság egyetlen NB I-es játékosa, ráadásul Muhamed Besic a jelek alapján be is játszotta magát védekező középpályásként a kezdőbe – úgy tűnik, Safet Susicnak pont arra a sebességre és dinamizmusra volt szüksége, amelyet az FTC légiósa biztosítani tud. A jugoszláv utódállamokkal debütálásuk alkalmával nagyon kell vigyázni, az eleve harcias „Sárkányok” égnek a bizonyítási és tettvágytól. Az Egyiptom elleni széteső játékot sikerült két győzelemmel feledtetni, a várakozás nagy – várja a bosnyákokat a negyeddöntő?

17. (14.) OROSZORSZÁG
Elröppentek már azok az idők, amikor divatos dolog volt orosz légióst venni (leginkább a 2008-as Eb után), a csapat minden tagja otthon játszik. Ez egyrészt nagy ritkaság világbajnokságon, másrészt nem feltétlenül jelent jót – egy vb-n nem árt, ha a kerettagok nagy tapasztalatot szereztek már különböző futballkultúrákban. Ami a csapat nagy részéből hiányzik, megvan bőven a szövetségi kapitány Fabio Capellóban – az olasz mester a szakvezetők közül az egyik legrutinosabb öreg róka. Az oroszok jó kis veretlenségi sorozatot építettek a vb előtt, de nagycsapat nem volt az ellenfelek között, és a szbornaja nagyok elleni, nem hazai mérlege tétmeccseken nem fényes. Márpedig bravúrok nélkül itt legfeljebb a tizenhatig lehet eljutni.

18. (17.) HORVÁTORSZÁG
Nem feltétlenül irigyeljük a horvátokat azért, hogy a brazilokkal kell a nyitó meccset játszaniuk, de így legalább nyomás nélkül futballozhatnak egyet – ha bravúrt tudnak bemutatni, akkor sokáig tartó lendületet is kaphatnak. Niko Kovac szakvezetői tapasztalatlansága és a védelem lassúsága két gyenge pont lehet, Mario Mandzukic pedig eltiltással kezdi a tornát. A középpálya ereje irigylésre méltó, a horvátok ága viszont nem – ha továbbjutnak, akkor is náluk erősebb ellenfélbe futnak bele a nyolcaddöntőben. A továbbjutás azért reális elvárás.

19. (21.) GHÁNA
Nem túlzás azt állítani, hogy négy éve jobb állapotban volt a ghánai csapat. Kevin-Prince Boateng csatasorba állítása nagy bónuszt hozott a vb-re, Asamoah Gyan még nem az Arab Emírségekben kereste a pénzt, az U20-as csapat világbajnok volt és több játékost adott a kis híján elődöntőbe jutó válogatottnak, egy sor rutinos játékos pedig akkor még rendelkezésére állt a szakmai stábnak. Most 30 fölött csak Michael Essien van a csapatból, több „csillagocska” nem tudta befutni a neki jósolt pályát, a ghánai válogatott tele lesz vb-újonccal. 2014 januárja és júniusa között kilenc meccsen csak nyolc gól esett a ghánaiak meccsein, igaz a kép csalóka – a találkozók többségén nem az A-csapat játszott. Rágós falat lesz a csoportellenfeleknek Ghána, ám Németország és Portugália jelentősen erősebbnek tűnik – a kiesés sokkal valószínűbb, mint a nyolcaddöntő.

20. (22.) AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK
Jürgen Klinsmann meghökkenést keltve kihagyta legrutinosabb játékosát, a „vezérbika” Landon Donovant, a helyi szakírók pedig elég borús képet festenek a USMNT (ez a szép rövidítés jelenti angolban a válogatottat) esélyeiről. A ghánaiaknál emlegetett német, portugál akadály természetesen itt is fennáll, a csoport két esélyese egyszerűen jóval erősebb kerettel rendelkezik az amerikaiaknál is. Klinsmann amondó, hogy Ghána ellen „döntőt” játszik csapata: ha nem nyernek, akkor rossz vége lesz a vb-kalandnak. Egyet lehet érteni vele.

Juan Carlos Medina neve nem biztos, hogy futballrajongók tömegének mond sokat, ám a szorgos középpályás vb előtti kiesése nagy csapás a szövetségi kapitány Miguel Herrerának. Medina tökéletesen ismerte és kivitelezte a középpályán a kapitány által megálmodott taktikát, kulcsszerepe lett volna a csapat játékának összetartásában. Hasonló labdarúgó nincs a keretben, így Herrerának át kell alakítani középpályáját a tornára. A felkészülés során mutatott kép is igen vegyes, de Mexikó így is legalább egyenlő eséllyel indul a továbbjutásért Horvátországgal az A-csoportban.

Minden a szokásoknak megfelelően zajlik, a szövetség elégedetlen a kapitánnyal, a szurkolók elégedetlenek a szövetséggel, a csapat közben egy éve nem győzött le nem afrikai ellenfelet. A várakozás közben hatalmas – ahogy a volt válogatott játékos, Adokiye Amiesimaka megjegyezte, Nigériában munka helyett mindenki csodát vár. A sorsolás kegyes a csapathoz, az ellenfelek fokozatosan erősödnek – Irán, Bosznia, Argentína. Nem elképzelhetetlen a továbbjutás, ám a bosnyákok kicsivel, az argentinok sokkal erősebbnek tűnnek.

A japán futballt alaposan ismerő Arsene Wenger az ázsiai válogatottat várja a vb egyik meglepetéscsapatának, van is oka rá: a japánok a leggyilkosabb klímájú helyszíneken sem fognak elfáradni, minden korábbinál több futballistájuk van topbajnokságokban, ráadásul még a formájuk is jó – legutóbbi öt meccsüket megnyerték, közben 15 gólt rámoltak be. Alberto Zaccheroni személyében ráadásul nagy rutinnal rendelkező edző irányít. A C-csoport erőviszonyai nehezen átláthatók, de nem lenne meglepetés, ha Japán menne egy kört.

A görög szövetség még mindig kapitányt keres a vb után távozó Fernando Santos helyére, alighanem azt remélték, hogy még a torna előtt döntést tudnak hozni az utódlásról. A harcos, rendkívül fegyelmezett, nagyon szervezett és összeszokott görög csapat erényei a régiek, fogyatékossága is az – az igazán nagyok ellen nem tudnak extrával előrukkolni. Szerencséjük, hogy nagycsapat nincs a csoportjukban. Egy nagy kérdés: mit tud mutatni az első számú csatár, Kosztasz Mitroglu, akiért egy rakás pénzt kifizetett a Fulham, hogy aztán a kispadon is hagyja a sérülésekkel is bajlódó, mindössze három Premier League-meccsen szerepet kapó görög sztárt?

Ez nem 2002 és ez nem hazai pálya, a felkészülés során elért eredmények sem mondhatók jónak. A védelem nem kezeli igazán jól a rögzített szituációkat, a támadórészlegben a kreativitással van gond, viszont a Görögország és Svájc elleni győzelmek mutatják: Hong Mjung Bo csapata bárkire veszélyes lehet a közvetlen eliten kívül. Mégpedig a válogatottól nem is a közvetlen elit legyőzését, hanem a nyolcaddöntő kivívását várják el otthon – ez alighanem a maximum, amire képes ez a keret.

26. (26.) KAMERUN
A kreativitással és a támadójátékkal a kameruniaknál is volt gond, de a Volker Finke trenírozta csapat hirtelen megvillant és jó futballal ért el 2–2-t Németországban. Kamerun az utóbbi időben elit ellenfelektől többnyire csak a zakókat kapta, ezért az eredmény és a játék is biztató. Ami nem biztató, az a szokott kötélhúzás a prémiumokról a futballvezetők és a csapat között, valamint az, hogy Finke több kameruni focihatalmasságnak szúrja a szemét. Ilyen háttérrel nem lesz könnyű Brazília, Horvátország és Mexikó ellen.

A legkisebb presztízsű dél-amerikai válogatott helyezése megtévesztően szerény, az Argentína, Hollandia és Anglia ellen elért döntetlen és az ausztrálok megverése háromgólos hátrányból azt jelzi, Ecuadorral is számolni kell az E-csoportban. A nagy probléma az, hogy Ecuador hagyományosan gyengélkedik idegen pályán – Quitóban bezzeg félelmetes –, a válogatott az elmúlt évben csak egyet nyert meg a semleges pályán avagy idegenben játszott nyolc mérkőzéséből.

Tekintve a nagyon durva B-csoportot és az ausztrálok megcsappant erejét – ez már messze nem a 2006-os, vb-nyolcaddöntős társulat – valószínűleg még a Socceroos szurkolói is arra számítanak, hogy gyorsan véget ér a brazíliai küldetés. A küzdőszellemmel nem lesz gond, de az elmúlt tizenkét hónapban benyelt 24 gól semmi jót nem sejtet. A nulla pont is teljesen reális eshetőség Ange Postecoglou csapatának.

Három korábbi világbajnokkal egy csoportba kerülni a rövid vb-szereplés tuti receptje, Costa Ricától nem lehet csodákat várni. A felkészülési eredménysor gyenge, a válogatott 2013–2014-ben mindössze két meccset nyert meg, ha elhagyta a hazai pályát. Az szinte biztos, hogy a kieséses szakaszra már nem kell jegyet foglalniuk, a kérdés, hogy sikerül-e egy bravúrral „megborítani” az olasz, angol, uruguayi trió küzdelmét?

30. (30.) ALGÉRIA
A világfutball nem az algériai hőstettektől hangos, ám az észak-afrikai csapat 30. helyezése csalóka – igen jó formában levő válogatott megy Brazíliába. Algéria tízet megnyert legutóbbi tizenkét mérkőzéséből, a felkészülés során egymás után három európai válogatottat vert meg. Sem Dél-Korea, sem Oroszország nem annyira erős, hogy teljesen biztosra mehessen ellenük.

31. (31.) HONDURAS
Csupán egy győzelem a felkészülés során, a védelem elég lyukas, a CONCACAF-zónán kívüli ellenfelekkel szemben meg nem igazán megy a játék. A francia Libération „a vb talán leggyengébb csapatának” minősítette Hondurast, amely azonban gáncsot tud vetni másoknak – hogy mennyire, arról Svájc mesélhet, lévén a helvétek legutóbb hiába verték meg a spanyolokat, a Honduras elleni ikszen elúszott a továbbjutásuk.

32. (32.) IRÁN
Carlos Queiroz csapata mindössze egy mérkőzést nyert meg 2014-ben, nem ázsiai ellenfelet legutóbb 2012 májusában vertek meg az irániak. Queiroz imádja az iráni közönség fanatizmusát, ám pénz, paripa és fegyver sincs, a munkakörülmények rosszak, a keret pedig alighanem kihozta magából a maximumot a vb-kvalifikációval. „Így is úgy megyünk oda, hogy megpróbálunk továbbjutni. Tudom, ez nem reális, nem is racionális, ez már a fantáziavilágba tartozik” – vallotta be Queiroz. A vb pedig ritkán hasonlít fantasyregényekre…