A 2002-es recepthez nyúl vissza Scolari?

nemzetisport.hu nemzetisport.hunemzetisport.hu nemzetisport.hu
Vágólapra másolva!
2013.06.30. 14:49
null
Vajon mit talál ki Scolari a spanyolok ellen? (Fotó: Reuters)
Ma éjszaka véget ér a 2013-as Konföderációs Kupa. Ha nehezen is, de létrejött az előzetesen álomdöntőnek kikiáltott Brazília–Spanyolország párosítás a fináléban. Kérdés, hogy a házigazdák idomulnak-e a spanyol játékhoz.

Fontos kérdés, hogy a vb-címvédő európai gárda és a jövő évi torna rendezőjének összecsapásán milyen taktikai felállást alkalmazzanak a hazaiak. Spanyol részről nagy meglepetés nem várható: a glóbusz látta már klasszikus csatár nélkül és két támadóval is játszani Vicente del Bosque világhódító együttesét. A létszámingadozást (vagy a teljes csatárhiányt) részben a játékosok formája, másfelől az ellenfél kiléte és hadrendje befolyásolta. Azaz bármennyire is ők a futballvilág urai, olykor a spanyolok is alkalmazkodnak…

SZAVAZÁS

Ön szerint ki volt a 2013-as Konföderációs Kupa legjobb játékosa?

KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!

Vajon Brazília idomul az európai „arculathoz”? – töprengenek a rendező országban, különösen az olasz–spanyol elődöntőn történtek után. Az olaszok háromvédős rendszere (a középpályás sor kibővítése) a tavalyi Eb első spanyol–olasz párbaján (1–1) és a Konföderációs Kupa elődöntőjében sem ízlett Vicente del Bosque együttesének. Jesús Navas a jobb szélen csütörtökön akkor forgatta meg Giorgio Chiellinit, amikor csak akarta, a csapat azonban ebből sem tudott profitálni.

A kérdések kérdése tehát az: másolja-e az olasz mintát Luiz Felipe Scolari? Bár helyesebb azt írni: alkalmazza-e korábbi taktikáját Felipao?

Brazília ötödik világbajnoki aranyérmét a 2002-es tornán nyerte meg, a selecao szakvezetője Felipe Scolari volt, a bekksorban pedig három belső védő kapott helyet. Pontosabban két hátvéd és egy védekező középpályás: Lúcio, Roque Junior és Edmílson. A trió előtt Gilberto Silva és Kléberson „takarított”, dicséretes alapossággal: a csoportmeccseken három, a kieséses szakaszban egy gólt kapott az együttes. A kis túlzással szélsőként futballozó Cafúval és Roberto Carlosszal a brazilok uralmuk alá vonták a középpályát – a rendszer működött.

JÖN AZ ELSŐ
BRAZIL–SPANYOL DÖNTŐ
A vasárnapi lesz a kilencedik brazil–spanyol összecsapás felnőttszinten, az eddigi mérleg a dél-amerikaiaknak kedvez: 4–2–2 (a gólkülönbség: 11–8). Az eddigi nyolc alkalomból öt vb-csata volt, legutóbb azonban 1986-ban játszottak tétre menően, az elmúlt bő évtizedben pedig egyáltalán nem találkoztak egymással a felek. A mexikói vb csoportmeccse (Sócrates góljával 1–0 a braziloknak) óta két felkészülési mérkőzést jegyeztek fel a statisztikába: 1990-ben Gijónban a spanyolok 3–0-ra nyertek, míg 1999-ben Vigóban gól nélkül ért véget a két együttes küzdelme. A következő erőpróbájuk igazi csemege lesz: az első döntő egy tornán.

„A jelenlegi helyzet hasonlít a tizenegy évvel ezelőttihez, azzal a különbséggel, hogy Brazíliának jelenleg nincs olyan klasszis védekező középpályása, amilyen Gilberto Silva volt – utalt az eltérésekre Leandro de Almeida, az Omonia Nicosia brazil származású magyar középpályása. – A háromvédős rendszert Scolari személye teszi hihetővé, lehetséges megoldássá. Benne van a pakliban, hogy a válogatott a Thiago Silva, Dante, David Luiz belső hármassal kezd hátul, már csak azért is, mert ez módosítja a szélső védők, Marcelo és Daniel Alves feladatait. Feljebb léphetnek, a középpályán így a létszámot tekintve kiegyenlítődnek az erőviszonyok, ráadásul, bár két kiváló futballistáról van szó, a védekezésük nem az igazi, gyakran éppen róluk indul, az ő helyükön épül az ellenfél támadása.”

A tapasztalat, az összeszokottság a spanyolok mellett szól, minden más a brazilok malmára hajtja a vizet: hazai pálya, fittség (Scolari együttese egy nappal többet pihenhetett, és az elődöntőben „csak” kilencvenperces csatába bonyolódott Uruguayjal), hőmérséklet, páratartalom – és Neymarról, Oscarról, no meg a rendszerint jó helyen járó, a tornán három gólt szerző Fredről még egy szót sem ejtettünk.

BRONZMECCS AZ UTOLSÓ VÉRIG
Mario Balotelli, Ignazio Abate, Andrea Barzagli, Alberto Gilardino és Andrea Pirlo. Ők az „ötök”, akikre az Uruguay elleni bronzmeccsen nem számíthat Cesare Prandelli szövetségi kapitány, ami a Dél-Amerika-bajnokban rejlő potenciál, az ellenfél haderejének „érintetlensége”, valamint az olaszok fizikai leharcoltságának ismeretében sok – vagy sokk. Utóbbi három játékos a spanyolokkal vívott „eposzi” hosszúságú elődöntő áldozata lett. A legnagyobb veszteség kétségkívül Andrea Pirlo kiesése, mindamellett a 34 éves középpályás izomfájdalmai jelzésértékűek: a klasszis szervezete a sorozatterhelésre érzékenyen reagál.

 

HELYOSZTÓK
A 3. HELYÉRT
Uruguay–Olaszország 18 óra

DÖNTŐ
Brazília–Spanyolország 0.00 óra (Tv: m1)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik