Matjaz Kek

Kek szülőhelyének, Maribornak legnevesebb csapatában, az NK-ban lett profi futballista nem sokkal 18 éves kora előtt, és bár nem vitte jugoszláv válogatottságig, nem volt ügyetlen sem, hiszen ha egészséges volt, általában a kezdőben kapott helyet.

1985-ben az osztrák másodosztályú SV Spittalhoz igazolt, ahol három idényt húzott le. Az ország és az ottani viszonyok annyira megtetszettek neki, hogy a Grazer AK-ban még hét szezont töltött el. 1992-ben ért fel karrierje csúcsára, amikor a frissiben újjáalakult szlovén válogatottban is bemutatkozhatott. 1995-ben hazatért a Mariborhoz, ahonnan többszörös bajnokként és kupagyőztesként vonult vissza meglehetősen „korosan", nem sokkal 38. születésnapja előtt.

Mi sem természetesebb, hogy a Maribornál kezdte edzői tevékenységét is, és mivel igencsak sikeresen, aranyokkal fémjelzetten. Amikor kezdett elfáradni kapcsolata a Mariborral, 2006-ban, a szlovén serdülőválogatottak élére került, majd 2007 elején némileg váratlanul a felnőtt nemzeti csapat kispadját is megkapta.

Nem sokan irigyelték: a régi nagy öregek már öregek voltak, új Zahovicoknak vagy legalább új Pavlinoknak se híre, se hamva nem mutatkozott, ráadásul igen erős csoportba kerültek a vb-selejtezőkön. A kiválóan felépített védelemnek és a kőkeményen robotoló középpályásoknak köszönhetően azonban kvalifikálták magukat az első afrikai vb-re, még ha csak az oroszok elleni pótselejtezőn győzve is.

A tornán egy győzelemmel is elégedettek lehetnek, Kek szerződése egyébként 2012-ig szól. Ha kirúgnák, sem halna éhen, hiszen DJ-skedik egy rádióban, mellette TV-kommentátorkodik is.