SVÉD TOP 10

Thomas RavelliThomas Ravelli

Az 1981és 1997 között 143 válogatott találkozón szereplő labdarúgó nemcsak a svédek legjobb kapusa volt, de minden idők egyik legkarakteresebb hálóőre is. A nyakigláb, sokszor mosolygó, jellegzetesen kopaszodó, szőkés-vörös hajú, általában kockás ujjú mezekben parádézó futballista hiába szerepelt nemzeti csapatával két világ- és egy Európa-bajnokságon is, „csak" hazai klubokban kereste kenyerét (Östers, IFK Göteborg) egészen 1998-ig, azaz 39 éves koráig, amíg az amerikai Tampa Bayhez nem igazolt. Egy idény múlva hazatért az Östershez, innen is vonult vissza nemsokára. A már 1981-ben az év svéd labdarúgójának választott Ravellinek 1994 volt csúcséve, ekkor lett a belga Michel Preud'homme mögött a világ második legjobb kapuvédője. Hogy miért? A vébén főszerepet játszott a bronzérem kiharcolásában, a románok elleni „szétlövésben" kivédte Miodrag Belodedici labdáját, és ezzel mentek a legjobb négy közé a „háromkoronások". A kilencszeres svéd bajnok játékos ikertestvére, Andreas szintén kiváló futballista volt, hiszen 41-szer szerepelt a válogatottban, bár egyetlen nagy tornára sem utazhattak együtt a testvérek. Az osztrák és olasz gyökerekkel rendelkező Thomas Ravelli, a válogatott szereplési rekordere visszavonulása után nem vállalt vezetői szerepelt a sportágban, de rendre pályára lép öregfiúk-mérkőzéseken; és egy kapusiskolát működtet, valamint vendégedzéseket is vállal. A Svéd Labdarúgó-szövetség Henrik Larsson és Kurt Hamrin mögött a harmadik legjobb svéd futballistájának tartja. Öt vébé selejtezőin lépett pályára 1982 és 1998 között, összesen 31-szer.

Roland Nilsson

1986 és 2000 között volt a kőkemény, megbízható, nem éppen villámgyors, de a lehetőségek szerint sportszerű, sokszor felfutó és bátran kapura lövő szélsőhátvéd 116 alkalommal válogatott, és két gólt is szerzett a sárga mezben. Az 1963-ban született futballista első komoly egylete a Helsingborg volt, majd az IFK Göteborgban szerzett magának nevet és egy UEFA-kupa-aranyat. Később négy és fél idényt húzott le Angliában, Viv Anderson, Carlton Palmer, John Sheridan, Chris Waddle és Des Walker oldalán az érte majd' 400 ezer fontot adó Sheffield Wednesday-nél, majd hazatért a Helsingborghoz. Már jócskán veteránként három évet szolgálta a Coventry Cityt, ahová az őt már a „baglyosokhoz" is elcsábító Ron Atkinson menedzser vitte el, 200 ezer fontért. Itt olyan helyi klasszisokkal szerepelt egy csapatban, mint Colin Hendry, Jusszef Csippo, Musztafa Hadzsi, Gary McAllister, John Aloisi, Robbie Keane vagy Craig Bellamy. 2002-ben visszavonult, de 2004-ben visszatért a GAIS színeiben, és itt akasztotta végleg szögre cipőjét két esztendő múltán. Még folytatta volna egyébként, de sérülései nem engedték. 2001 és 2002 között már volt a Coventry játékos-menedzsere, majd a GAIS-nál töltött be hasonló pozíciót, miután a Helsingborg utánpótlás-csapatait kinőtte. Feljuttatta a kiscsapatot az élvonalba, ennek hatására a Malmö gárdájánál kapott lehetőséget (éppen korábbi svéd klubjai legnagyobb riválisánál), és velük lett először bajnok edzőként és az év mestere is; 2011-ben pedig leült egy évre az FC Köbenhavn kispadjára. 1996 svéd aranylabdása két-két vébén és Eb-n szerepelt.

Niclas Alexandersson

„Noha a svédek túlnyomó többsége már a magzatvízben úszva kiszőkül, Niclas Alexandersson semmit sem bízott a véletlenre: még egy adag hidrogént ráeresztetett a fejére, hogy szőkésbarna frizurájával mégse lógjon ki annyira a holdfényfejűek közül" – írta egy gonosz kolléga egy vb-adatbankban az 1993 és 2008 között 109 válogatottbeli fellépésén hétszer eredményes futballistáról. Egy internetes játékosböngészde szakértői vélemények alapján egészen aprólékosan leosztályozta a 2002-es világbajnokságon szereplő labdarúgókat, és a 20-as skálán Alexandersson két műfajban kapott 18-ast: lövőerejét és agresszivitását találták valamennyi képessége közül a legjobbnak. A kalkulusokból kitetszik, hogy a jobb oldali középpályás inkább az „előre játékban" jeleskedett, azaz a támadásokból inkább kivette részét, a védekezés nem tartozott erősségei közé (utóbbira kapta a leggyengébb, 13-as osztályzatot). Anno a Halmstadban kapott először igazi szerződést, ahol 1990 és 1995 között biztos kezdőnek számított. 1993-ban a válogatottban is bemutatkozott (mindjárt egy vb-selejtezőn, Ausztria ellen), annyira azonban nem tudott ott megragadni, hogy kijusson az amerikai világbajnokságra. Vigaszként a következő idényben, 1995-ben csúcsra ért a HBK-val, az AIK elleni kupadöntőt az ő góljával nyerte meg a Halmstad. Miután az utolsó kortyokat is kilefetyelték a serlegből, Mats Jingblad vezetőedzővel átköltöztek a svéd futball fellegvárába, Göteborgba. Az IFK-val rögvest bajnoki címig meneteltek, ami azért is jelentett sokat, mert Niclas ősszel egy glasgow-i BL-találkozó alkalmával felkeltette az érdeklődést a brit menedzserekben. Igaz, egy évet még lehúzott otthon, s legalábbis zamatos sztori, hogy a göteborgiak az 1996–97-es idényben a Halmstad mögött végeztek a második helyen. A nyáron Sheffieldbe távozott (egyszersmind feladva tanári hivatását): 1.1 millió eurót fizetett a Wednesday érte, innen már 3.8 millióért került az Evertonhoz, 2000-ben. Pedig nem startolt túl szerencsésen: rendkívül súlyos térdszalagsérülést szenvedett, bőven 1998-at mutatott a naptár, amikorra sikerült felépülnie. Talán ennek is betudható, hogy nem ragyogott túl fényesen a sheffieldiek soraiban – egészen 1999-ig, amikor is relatíve kijött neki a lépés, egy híján az összes, azaz 37 bajnoki mérkőzésen szerepelt, és szerzett öt gólt (továbbá két győztes találatot a válogatott színeiben Bulgária és Luxemburg ellen, amelynek hála a kék-sárgák kijutottak az Eb-re). A sors iróniája, hogy a Wednesday pont 2000 tavaszán pottyant ki a Premier League-ből. Ugyanakkor Niclas letett annyit az asztalra, hogy ne kelljen a második vonalban aszalódnia, Walter Smith mester elvitte az Evertonhoz. A svéd válogatottal ott volt a 2000-es és a 2008-as Eb-n, illetve a 2002-es és a 2006-os vb-n is. Utóbbiakon a svédek összes mérkőzésén szerepet kapott, Anglia ellen előbb lőtt egy gólt, majd négy év múlva gólpasszt adott. 36 esztendős fejjel a 2008-as Eb kvalifikációi során is alapember maradt, bár már klubjában, a Göteborgban is sokszor kellett pihennie. A 2008-as kontinenstornán azért még pályára lépett, a görögök elleni győzelem alkalmával, de ezek után visszavonult a címeres meztől, 2009-ben pedig a labdarúgástól is. Abból az IFK-ból, ahová még 2004-ben tért haza. Jelenleg ugyanitt dolgozik, az U18-asoknál.

Henrik Larsson

Nem is volt rendes esztendő a 2000-es évek végén az, amelyben a svéd támadófenomén, Henke Larsson nem vonult vissza a válogatottságtól, vagy nem könyörögték oda vissza őt közkívánatra a mindenkori kapitányok. 2009 októberében végleg bezárt minden kaput: feladta játékos-karrierjét. A szélsőként, középcsatárként, pályafutása végén középpályásként is bevetett Larsson 1971-ben született, profiként a Högaborgot, a Helsingborgot, a Feyenoordot, a Celticet, a Barcelonát és a Manchester Unitedet szolgálta. Az akkor még rastafrizurás Larsson a Feyenoordban vált klasszis szélsővé, majd a Celticben középcsatárként ötszörös skót gólkirály lett, jó néhány gólrekordot megdöntve. 2004-ben, öregecskén, szerződése lejártával a Barcelonához igazolt, ahol egyáltalán nem vallott szégyent, sőt, utolsó mérkőzésén, a BL-döntőben csereként beállva két gólpasszt adott! A 2006-os vb után hazatért a Helsingborghoz, és bár 2007 elején rövid ideig kölcsönben a Manchester Unitedet erősítette, a svéd klubból vonult vissza. A nemzeti csapattól viszont több alkalommal is, de rendre sikeresen jártak nála Canossát. A nemzeti csapattal már az 1994-es vb-n is részt vett (kíváncsi vagyok, olvasóink ismernek-e még olyan ott szereplő játékost, aki profiskodott 2009-ben is). Három-három világ- és Európa-bajnokságon szolgálta a svéd nemzeti tizenegyet, összesen 106/37-es mutatóval. Jelenleg a svéd másodosztályú Landskrona edzője, de a Högaborgs szeniorjai között még rúgja a labdát.

Patrik Andersson

Az 1992 és 2002 között 96-szoros válogatottságot összeszorgoskodó védő leghíresebb mérkőzését a Bayern München színeiben vívta 2001. május 19-én, amikor a bajnokság az utolsó fordulójában, a Hamburg elleni mérkőzés 94. percében bajnoki aranyat érő gólt szerzett. Az akkor harmincéves középső védő a bajorok előtt a Malmö, a Blackburn Rovers és a Borussia Mönchengladbach alkalmazottja volt, és a nevezetes találat után gyorsan eladták a Barcelonának, mégpedig nyolcmillió euróért (a Bayern háromért vette két évvel azelőtt, és a svéd mint Lothar Matthäus utóda érkezett oda). Katalóniában nem járt szerencsével, hiszen sérülései miatt csak elvétve szerepelt a kezdőben ott töltött három idénye alatt. 2004-ben haza is tért a Malmöbe, de ott sem sok mérkőzés jutott számára osztályrészül, mert hamar visszavonult. A jól megtermett, kiválóan helyezkedő bekk kétszer volt odahaza aranylabdás (2001-ben egyébként BL-t is nyert), és két-két Eb-n, illetve vébén vett részt a „háromkoronásokkal". Jelenleg a Manchester United skandináviai játékos-megfigyelője. Édesapja, Roy BEK-döntős volt egykoron a Malmö gárdájával, öccsével, Daniellel pedig több nagy tornán is együtt szerepelt.

Gunnar Nordahl

Mindössze 1942 és 1948 között húzta magára a svéd válogatott mezét az 1921-ben született támadó, aki 1949-ben igazolt a Norrköpingtől a Milanhoz, onnan 1956-ban a Romához, és a „farkasok" közül vonult vissza két év múlva. A nemzeti csapatban egészen parádés, 33/43-as mérleggel zárt Nordahl 1948-ban olimpiai aranyéremre vezette a sárgákat (gólkirályként zárt a tornán), egyébként négyszeres svéd és ötszörös olasz aranycipős. A Milanban kora egyik legnagyobb futballsztárjává vált, honfitársaival, Gunnar Grennel és Nils Liedholmmal ekkor alkotta meg a legendás Gre-No-Li triót. Visszavonulása után edzőként a Norrköpinget és az Österst is vezette, előtte, még rómaiként játékos-edző is volt egy ideig. Igazi futballcsalád az övé, hiszen két testvérével, Bertillel és Knuttal lett olimpiai bajnok (ők később Olaszországba is követték, az Atalantába, illetve a Romába igazoltak). A testvéreket egyébként a magyar Vampetics István fedezte fel! Hősünk fia, Thomas 1970-ben tagja volt a svéd vb-csapatnak, de később megszakadt a családi széria. Nordahl a 274 gólos Silvio Piola mögött 225-tel a Serie A második leggólerősebb támadója, az 1949–50-es idényt 35 találattal zárta, ez a húszcsapatos bajnoki gólcsúcs. Két érdekesség: abban az évben a góllövőlistán Nordahl mögött a második helyet a magyar Nyers István, az Inter gólvágója szerezte meg 30 góllal; a 18 csapatos rekord pedig 33 találat, ezt Valentin Angelillo tartja 1959 óta. A Milanban minden idők negyedik legjobb labdarúgójának tartják a „Tűzoltóként" vagy „Bölényként" is becézgetett svéd klasszist. Aki vérbeli támadó volt, erősen és pontosan lőtt, fejelt, ügyesen passzolt és jól helyezkedett. A Serie A-ban 0.77-es, a nemzeti tizenegyben 1.3-as mérkőzés/gól átlagot mutatott fel. 1995-ben hunyt el, Itáliában.

Fredrik Ljungberg

A kis „Frédi" szülőhelyén, a Halmstads BK-ban kezdett el futballozni magasabb szinten, és 1994-ben írta alá első profiszerződését – ez idő tájt kézilabdában is korosztályos válogatottnak mondhatta magát! A kis klubbal 1995-ben kupagyőztes, majd 1997-ben bajnok lett, a válogatottban is bemutatkozhatott az USA elleni győzelem alkalmával. Ekkor már több nyugati, főleg angol csapat figyelte őt, és végül az Arsenal igazolta le ötmillió euróért. Albionban első tétmérkőzésén a szurkolók és Arsene Wenger menedzser szívébe lopta magát, hiszen a Manchester United elleni rangadón öt percet sem várt első góljára! Pár hónap múltán már nemcsak kiismerhetetlen játékáról, de divatbemutatókon történő fellépéseiről is ismert volt a brit médiában, sokan csak a svéd David Beckhamként emlegették. Az „ágyúsokat" két-két FA-kupa és bajnoki győzelemre vezette, különösképpen a 2002-es duplázásban volt nagy szerepe: a bajnokság utolsó hónapjában nyolc gólt lőtt, majd eredményes volt az FA-kupa döntőjében is! A 2002-es világbajnokságon robbanthatott volna, ám súlyos sérülése megakadályozta ebben. 2003 tavaszára tért csak vissza, különösen az FA-kupa-döntőre készült a szokásosnál is lelkesebben, mert ő lehetett volna az első játékos, aki három angol kupafinálén is eredményes (ez nem sikerült számára). „Az időközben 2002-ben a legjobban öltözött svéd férfinek is megválasztott Ljungbergnek mindössze egyetlen nagy bánat terheli az északiakénál jóval felhőtlenebb lelkét: klubjával nemzetközi színtéren még semmit sem nyert" – írtuk róla akkoriban. Ez később is igaz maradt. A svédekkel is szeretett volna jól szerepelni, és a 2004-es kontinenstornát fantasztikusan indították a „háromkoronások", ő is csúcsformában játszott, ám az elődöntőben a 11-esekkel nem volt szerencséjük. Hazatérve a bajnokságot remekül kezdte, de formája igencsak ingadozó volt: világklasszis teljesítményeket (a gólpasszlistán Frank Lampard mögött sokáig második volt) pocsék mérkőzések követték. Novemberben ideggyógyászhoz kellett fordulnia, a hivatalos magyarázat szerint visszatérő, súlyos migrénje miatt. Mint később kiderült, különböző duzzadt mirigyek akadályozták a svédet a mozgásban, és a rendellenesség oka nem volt más, mint rendkívüli mennyiségű tetoválásainak ólomtartalma! Freddie megnyugodhatott a hír hallatán, hiszen korában még az is felvetődött, hogy akár rákos daganatai is lehetnek. Ha viszont egészséges volt (csak 26 mérkőzésen játszhatott az idényben), valósággal ficánkolt a gyepen, hiszen 19 pontig jutott a kanadai táblázaton úgy, hogy kétszer is csak pár percet kapott Wengertől. Teljesítménye a játékosok között a 11. helyre volt elegendő, így nem csoda, ha meg szerették volna meghosszabbítani 2006 nyarán lejáró szerződését. „Nem fogom aláírni a szerződés-hosszabbítást, ha az Arsenal ambíciói nem egyeznek meg az enyéimmel – nyilatkozta a 28 éves középpályás a Sunday Expressnek. – Nem látom az esélyt arra, hogy BL-t nyerünk, ha csak 18-19 éveseket igazolunk" – morcoskodott az aktus előtt. Végül beadta derekát és 2009-ig írt alá a londoniakhoz, majd másnap a Porto elleni felkészülési mérkőzésen két gólt vágott. A biztató kezdet után a folytatás nem sikerült éppen fényesre, majd összeszedett egy csúnya bokasérülést tavasszal, de a válogatott alapembereként (10 selejtezőn 5 gólt rúgott) a vb-ről nem maradt le. Szerencséjére: Trinidad ellen példamutatóan hajtott, Paraguaynak győztes gólt rúgott, az angolok ellen viszont igen görcsösen futballozott, bár volt néhány veszélyes beadása. A Németországgal vívott vesztes nyolcaddöntőben sem lehetett rá panasz, csapata egyik legjobbja volt, noha általában ketten is vigyáztak rá, mint a „háromkoronások" méregfogára. Amikor ősszel Olof Mellberget kirakták a válogatottból, Ljungberg lett az új csapatkapitány. Az Arsenalban viszont már nem állt ennyire jól szénája, Wenger egyre nehezebben viselte el, hogy a svéd rengetegszer sérült, 2007 elején fel is merült, hogy a szélső a WHU-hoz igazol. Időközben „Ljungannak" a bíróságon is jelenése volt, hiszen még 2004-ben okozott egy közlekedési balestet, amelynek áldozata következő év májusában perelte be 1.5 millió fontra. 2007 nyarán távozott végül a WHU-hoz, 4.5 millióért. Új egyesületében azonnal megkapta a csapatkapitányi karszalagot, és jó formában játszott egészen áprilisig, amíg Steven Taylor csúnyán rá nem esett... A válogatottban alapember maradt, és a 2008-as kontinenstornán búcsúzott a címeres meztől, összesen 75 fellépés és 14 gól után. Egy kis pihenő után az MLS-beli Seattle Soundershez írt alá, évi ötmillió eurós bérért, majd a Chicago Fire-hoz kötelezte el magát, de innen hamar a Celtichez távozott. A skótok 2011 nyarán nem hosszabbítottak az ekkor már 34 éves középpályással, aki jobb híján a japán Shimizu S-Pulse gárdájához szegődött, ahonnan 2012 februárjában bocsátották el.

A fehérneműmodellként is sikeres svéd szélső, akiről a sajtó korábban gyakran állította, hogy saját neméhez vonzódik, a 2002-es világbajnokság idején megadta a tökéletes receptet, mi a teendő edzőtábor és hosszabb torna idején. A svéd módszer lényege: ha a profi futballistának hosszabb időt ki kell bírnia (társas) szex nélkül, a legokosabb esténként elvonulni a szobába videokazettákkal vagy egyéb szakirodalommal, hogy levezesse férfiúi gerjedelmeit. Nem hiába svéd az IKEA is – na ja, csináld meg magadnak otthon mozgalom...

Gunnar Gren

A Milan fentebb említett legendás Gre-No-Li trió (szó)kezdő tagja 1939 és 1958 között 57 válogatott találkozóján 32-szer volt eredményes. Az olasz csapat előtt a Gardában és az IFK Göteborgban ontotta a gólokat, a milánóiakat 1949 és 1953 között szolgálta, és 137/38-as mérleggel zárt színeikben. Később a Fiorentinában öt, a Genoában két gólt vágott, majd az GAIS-ból vonult vissza, 1963-ban. 1948 olimpiai bajnoka volt svéd és olasz bajnok, az év játékosa odahaza, hiszen a remek fedezet (azaz középpályás) nemcsak hatalmas erőnlétéről volt közismert, hanem finom játékintelligenciájáról, kicsiszolt technikájáról is. Ezért is hívták őt a Milanban „Professzornak", ahová egyébként 30 évesen került. Jellegzetes mozdulata volt a sarkazás, de szinte soha nem volt ez öncélú, hanem mindig a kézenfekvő megoldás, amely előrefelé vitte a támadásokat. 1958 világbajnoki ezüstérmese egyébként Nordahl javaslatára került a Milanhoz. Később őt is magához vonzotta a kispad: 1952-ben a „vörös ördögöknél" játékos-edző volt, később a Juventusszal bajnok lett. Több svéd csapat kispadján is ült a 71. születésnapján elhunyt svéd legenda.

Tomas Brolin

Az 1969-es születésű svéd támadó középpályás, csatár Per Tomas Brolin a svéd futball legújabb kori aranyifjúja volt, aki ugyan korántsem volt olyan jó futballista, mint Zlatan Ibrahimovic, de milliárdszor szerethetőbb. Brolin a Norrköpingben, a Parmában, a Leedsben és a Crystal Palace-ben is profiskodott, de igazából válogatottbeli teljesítménye miatt emlékszünk rá, lévén a „háromkoronásokkal" részt vett az 1990-es és az 1994-es világ-, valamint az 1992-es Európa-bajnokságon. Eme viadalokon kétszer is harmadik helyen végeztek az északiak, maga Brolin az 1992-es kontinenstornán aranycipős lett (harmadmagával, holtversenyben), két év múlva az amerikai vb-n szintén három gólt lőtt, és beszavazták a torna álomcsapatába is. Odahaza kétszer, 1990-ben és 1994-ben megválasztották az év labdarúgójának. Ki tudja, milyen nagy játékos lett volna belőle, ha 1994-ben, majd 1995-ben nem sérül meg nagyon súlyosan. Karrierje leszálló ágában borzasztóan meghízott, hozzá képest a minapi (I., avagy Nagy) Ronaldo maga az elrettentő anorexiai ellenpélda. A Leeds 4.5 milliót fizetett Brolinért 1995-ben, ezt nagyon megbánták később. Hősünk 1998-ban vonult vissza a Hudiksvallsból.

Első súlyos sérülése előtt, az 1994-es vébé után Brolin nagyon közel került ahhoz, hogy az akkoriban is bombaerős Barcelonához igazoljon Hriszto Sztoicskovért cserébe, de végül nem valósult meg az üzlet. Ki tudja, talán egész későbbi élete más fordulatot vett volna Katalóniában a dundi dandynek...

Miután szögre akasztotta csukáit, (egyre nagyobbra szabott, de mindig divatos) üzletembergúnyába bújt: kereskedett cipőkkel, sportruházattal, arckrémekkel, porszívókkal, majd olasz-svéd éttermet nyitott; később Björn Borggal vállvetve szerepelt egy Dr. Alban klipben is. Bevetette magát az ingatlanpiacba, de a lóversenyzésben is érdekelt volt négy paripa által (természetesen nem zsokéként), sőt még az újságírással is megpróbálkozott az igazi skandináv ezermester. Ütközött autójával jávorszarvassal, szerepelt pezsgőfürdőreklámban, és legújabb hobbija a pókerezés.

Jonas Thern

Az egyik legnagyszerűbb svéd középpályás karrierje akkor kezdett kiteljesedni, amikor Sven-Göran Eriksson Lisszabonba csábította a svéd Aranylabda (Guldbollen) 22 éves védőjét. 1989-ben történt ez, és a „sasoknál" a svéd armada, a Mats Magnusson, Thern, Glenn Strömberg, Stefan Schwarz négyes beltagja lett. Három év alatt a kontinens legjobbjai közé emelkedett a Tejo partján kőkemény, hatalmas munkabírású futóember, és senkit sem lepett meg, hogy a Napolin keresztül az AS Romához, majd a Rangershez vezetett az útja. A skótoktól vonult vissza mindössze 32 évesen, sorozatos sérülései miatt. Manapság edzősködik: a Värnamo és a Halmstads voltak eddigi állomáshelyei, ezen kívül kommentátorkodik és tanárként is tevékenykedik a sokoldalú Thern. Az 1994-es vébé egyik svéd hőse volt, mágikus középpályát alkotva Schwarzcal, Klas Ingessonnal, Hakan Milddel, Stefan Rehnnel és Thomas Brolinnal.

Magnus Hedman

A svéd válogatott egykori izzóan tehetséges és becsvágyó kapusa 1999-ben tűnt fel a Coventry színeiben, és a Premiership legjobb kapusai között emlegették akkoriban. Csapata kiesése után Martin O'Neill 1.5 millió fontért, megváltóként igazolta le a Celticbe, de Hedman ott csalódást okozott, pályafutásának pedig nemsokára kurtán-furcsán vége is szakadt – igaz, ugyanolyan szokatlan módon vette fel a fonalat és kesztyűit 2006 novemberében. De ugorjunk karrierje elejére: a kis Hedman az IFK Stockholmban eltöltött inasévei (1983-87) után az AIK Solna együttesében lett profi labdarúgó, 1990-ben, 17 esztendősen került fel a felnőttek közé. Húszesztendős korára lett a svéd középcsapat állandó tagja, de ettől kezdve négy és fél év alatt mindössze egyetlen mérkőzést mulasztott! Ekkor már az U21-es válogatott stabil embere volt (28-szor játszott itt), fiatalon, újoncként ott csücsült az USA-beli világbajnokságon a kék-sárgák kispadján, sőt, bronzéremmel térhetett haza. Mindezek ellenére a „háromkoronások" között csak 1997-ben léphetett pályára, első számú kapusnak csak 1998, a veterán legenda, Thomas Ravelli visszavonulása és Bengt Andersson leszereplése után számított. Hedman 1997-ben az angol Coventry Citybe igazolt, ahol valósággal berobbant a köztudatba: a lóbarát kapus 1999-ben az év csapatába is bekerült! A holland-belga Eb selejtezőin csak háromszor kellett kapitulálnia, a tornán is remekül ment neki (csapatával ellentétben). Időközben megnősült: az egyik legnépszerűbb svéd popsztárt, Magdalena Graafot vette el. Sokan a svéd Beckham, Victoria Adams duóként emlegették őket, de a házasság neki sem jött jól, a nász és a kontinenstorna után mintha eltört volna valami nála: a bajnokságban egymás után kapta a potya gólokat, csapata ki is esett az első osztályból; az ázsiai világbajnokságon pedig – néhány bravúr után – kapott egy nagyon sokba kerülő potyát. Karrierje utolsó komoly sanszaként 2002 júliusában 1.5 millió fontért a Celticbe igazolt. Eleinte Skóciában is jól ment neki, ha egészséges volt, mindig játszott (érdekes, hogy egy év alatt kétszer is bemelegítés közben sérült meg), ám egy Stuttgart elleni UEFA-kupa fellépésen súlyos térdsérülést szenvedett. 2003-ban még első számú kapusnak számított, láthattuk Magyarországon is az MTK elleni BL-selejtezőn. Ezután ki-kiszorult a kezdőből, emiatt aztán az Eb-selejtezőket vívó válogatott kapujában felváltotta őt az akkoriban feltűnt Andreas Isaksson. Hogy visszaverekedje magát a nemzeti tizenegybe, és hogy több játéklehetőséghez jusson, 2003 telén az olasz Anconába igazolt kölcsönbe, ám itt mindössze egyetlen mérkőzés után felkerült a sérültlistára. Mivel tavasz végére felépült, és a szövetségi kapitányok, Tommy Söderberg és Lars Lagerbäck bizalma is töretlen maradt, bekerült a portugáliai Eb-keretbe, sőt, a torna előtt az irányító duó sokat vacillált azon, hogy hősünk vagy Isaksson védjen-e. Végül Hedman veszítette el a párharcot, és ezután már csak egyetlen egyszer szerepelt a címeres mezben: 2004 októberében egy Izlandon lejátszott vb-selejtezőn. Klubjában sem sokáig „húzta" már, egy nem túl jól sikerült idény után visszavonult sérülései és családi problémái miatt. Mindössze 32 esztendős volt ekkor, azaz a legjobb kapuskorban! Ő is érezte döntése elhamarkodottságát, egy esztendő múlva több angol csapattal is tárgyalásokba kezdett a visszatéréséről, és végül a Newcastle előtt a Chelsea lett a „szerencsétlen nyertes" (a „kékeknek" kapusaik fejsérülése miatt lett szükségük sürgősen egy tapasztalt cserekapusra). „Nem nyaralni jöttem ide. Kihozom magamból a legjobbat, amilyen gyorsan csak lehet és minden tapasztalatommal azon leszek, hogy cserekapusként segítsem a No. 1-et" – nyilatkozta Hedman szerződése aláírása után. A lehetőséget egy kétnapos próbajáték után érdemelte ki a menedzsertől, José Mourinhótól, azzal a tudattal, hogy tétmérkőzésen pályára csak akkor léphet, ha Hilariót vagy Petr Cechet segít bemelegíteni. Hamar véget is ért a kaland, és bár ezek után a Manchester Citynél és a Tottenhamnél is felmerült a neve, 2008-ban illetve 2009-ben, de a 2007-es visszavonulási dátum maradt a végleges. 2009-ben egy doboz doppinglistás szerrel lebukott, emiatt elítélte a solnai bíróság, de csak egy 30 napos elzárást kapott. Emiatt viszont elveszítette jól fizető TV-kommentátori állását...

Klas Ingesson

„Klas Ingesson egyike volt az 1994-es vb-hősöknek. Középen és szélen is vezéregyéniség volt. A svéd emberek kedvence lett, elszántságának és annak köszönhetően, hogy mindent alárendelt a csapat érdekének" – írta róla az Aftonbladet.

Az egykori kőkemény középpályás, Klas Ingesson a svéd futball egyik legszínesebb egyénisége (nála is érdekesebb északi fazonokról lesz még szó ebben a sorozatban). Anno a skandináv futballista kérlelhetetlen, elszánt arcberendezkedésére pillantva az aktuális matricás albumban mindent tudtunk játékstílusáról, és nem is csalódtunk később a tv képernyői előtt. Az 1968-ban, Ödeshögben született Ingesson labdarúgó karrierje során az IFK Göteborg, Mechelen, PSV, Sheffield Wednesday, Bari, Bologna, Marseille, Lecce útvonalon szolgált, de igazából válogatottbeli teljesítménye miatt lett legenda: az akkoriban igen erős háromkoronásokkal ugyanis az 1992-es Európa- és az 1994-es világbajnokságon is harmadik helyen végzett.

A Thomas Ravelli – Roland Nilsson, Patrik Andersson, Joachim Björklund, Jan Eriksson (Roger Ljung) – Jonas Thern (Stefan Rehn), Stefan Schwarz (Hakan Mild), Anders Limpar, Klas Ingesson (Jesper Blomqvist) – Tomas Brolin (Kennet Andersson), Martin Dahlin (Johnny Ekström, Henrik Larsson) féle gárda alaptagja 2001-ben akasztotta szögre vércsatakos futballcipőit, majd megvalósította gyermekkori álmát (anno odahaza felaprította önszorgalomból a kerítést és a kutyaólat is, de az atyai feddések miatt később felhagyott az effajta ház körüli tevékenységekkel), amelyet a rossz nyelvek szerint labdarúgói teendői alatt sem szüneteltetett: felcsapott (igazi, erdőben ténykedő) favágónak.

Az 57-szeres válogatott Ingesson, aki egy tv-műsorban (a sokat sejtető nevű Veszélyes örömök) is tevékenykedett, sokáig nem került vissza a sportág közelébe, 2009-ben pedig arról olvashattunk, hogy csontvelőrákban szenved. Szerencsére egy év alatt legyőzte a kórt, és újra a futballban tevékenykedik: az Elfsborg U19-eseinek és U21-eseinek próbálja meg átadni tapasztalatait. Van miről mesélnie...