HIRDETÉS
HIRDETÉS
BACSKAI JÁNOS 2018.07.11 14:09 Frissítve: 2018.07.11 14:22

Ők is hőssé válnának, csak könnyek és vér nélkül

Anglia vagy Horvátország játssza Franciaországgal a 2018-as labdarúgó-világbajnokság döntőjét, mindkét csapat a közelmúlt nagy hőseinek a nyomdokaiba lépne. Megmutatjuk, miért!

HIRDETÉS

 

Álló sor, balról: Terry Butcher, Mark Wright, Peter Shilton, Stuart Pearce, David Platt, Gary Lineker. Előttük, balról: Des Walker, Chris Waddle, Paul Gascoigne, Peter Beardsley, Paul Parker
(Forrás: thinking-football.000webhostapp.com)

 

Sokszor érdekesen összefonódik egy átlagember és egy átlagon felüli válogatott története, például ha megengednek némi egyénieskedést: 1990 forró nyarán, a langyos szocializmus farvizén a szerző leendő hetedikesként a Balaton partján nyaralt, és mivel a lányoktól még félt, így energiáit az éppen zajló világbajnokság kötötte le, és képes volt este a lengén őrzött táborból a közeli kiskocsmába kiszökni mérkőzést nézni.

Ekkor csodálkozott rá (sok más mellett) az angol válogatottra, amelyről egy süldő gyerek is tisztán láthatta, hogy ugyan három kivétellel nem labdazsonglőrökből állnak, de ihletett formában játszanak, kifejezetten egy csapat képét mutatják, és a Bryan Robson, David Platt kettős mellett bírnak egy vérbeli támadóval, Gary Linekerrel – no és egy bolondos, de a társait zseniális passzokkal tömő karmesterrel, Paul Gascoigne-nyal, aki éppen úgy nézett ki, mint a pocakos német turisták a Balaton partján (csak ők valamivel élénkebben mozogtak).

 VISSZA A GYÖKEREKHEZ!

Furcsa összehasonlítani a mostanit közelmúlt két nagy csapatával, az 1990-es vébén villogó Peter Shilton, Peter Beardsley, Bryan Robson, Paul Gascoigne, Gary Lineker, David Platt, Chris Waddle féle vonulattal: mára látványosan elfogytak a nagy bölények, a markáns médiajelenlét dacára inkább sportbéli tömegtermékek, mint egyéniségek rémlenek elénk a mai csapatból – ugyanakkor a franciaországi világbajnokságon megforduló Gareth Southgate szövetségi kapitány is tudván tudja, hogy változott a világ, változott a futball is. A MAI CSAPAT KIVESÉZÉSE ITT!

Ma már nemcsak ők, az egész csapat ikonikus: az utolsó klasszis angol kapus, Peter Shilton, előtte a nagy mészáros (nomen est omen: családneve hentest, mészárost, hóhért jelent) Terry Butcher, az elegáns Des Walker és a szürke eminenciás Mark Wright, a kőkemény balbekk, Stuart Pearce, a mozgékony jobbhátvéd, Paul Parker; előttük az elképesztően vagány hajú szélső, Chris Waddle, a méltatlanul elfeledett Neil Webb, Steve McMahon kettős; no és a csatársorban Lineker mellett a nagybácsi kinézetű Peter Beardsley, illetve a Liverpoolból már szintén ismert John Barnes.

Ismert... A mai fiatalok szerencsére nem is tudják, milyen információszegény világ volt az: akkoriban csak a nem is mindenhol kapható Népsport írt a külföldi fociról, nem is mindig bőségesen, így csak a Labdarúgásból és a rágógumik mellé csomagolt arcképekből alkothattunk csak fogalmat egy-egy játékosról. De amikor az angolokhoz bekerült a másodosztályból érkező csatár, Steve Bull, az bizony feladta a leckét az akkori szakkommentátoroknak is.

Az a bizonyos... (Fotók: AFP)


Nehezen indultak be Olaszországban Bobby Robson legényei:
az 1988-as Eb-n három megérdemelt vereséget szenvedő, így a vébére alaposan megfiatalított kerettel elutazó háromoroszlánosok az írek és a hollandok előtt megnyerték csoportjukat, de összesen két rúgott góllal (a nagy ellenfél íreknek Lineker, az egyiptomiaknak Wrigh talált be), majd a nyolcaddöntőben Platt 119. percben lőtt csodás kapáslövésével kiütötték a belgákat, és mintegy varázsütésre elkezdtek hinni önmagukban.

Platt és Lineker (2) góljaival legyőzték a meglepetéscsapat, a Roger Millát is felvonultató Kamerunt (ugyancsak túlórában), és az elődöntőben alaposan megszorongatták a későbbi győztes németeket. Andreas Brehme, illetve Lineker (ki más?) találatával 120 perc után is döntetlenre állt a mérkőzés, aztán a büntetőpárbajban az utolsó két körben Pearce és Waddle is hibázott, végzetesen (Gazza idegállapota miatt nem vállalt lövés). Shilton viszont minden alkalommal tehetetlen volt, míg a nyugatnémetek jó szokásukhoz híven csupa-csupa védhetetlen tizenegyessel rukkoltak ki.

Ezen a mérkőzésen lett angol ikon Gascoigne, aki sárga lapot kapott a Thomas Berthold elleni szabálytalanságáért, majd rájött, hogy ez eltiltást jelent, mert már volt egy sárgája a belgák elleni párbajról, egyszerűen sírva fakadt...

„Sírj, és a világ veled sír" – írta a neves író, Salman Rushdie az esetről, kifejtve azt is, hogy most először lett valaki nemzeti hős, és lesz majd biztosan milliomos azért, mert sírva fakadt.

Shilton egyébként a kisdöntő után (ahol Roberto Baggio úgy csente el a labdát a meszes derekú öreg kapus keze alól az egyik gól előtt, ahogyan az unokák szokták megtréfálni a nagypapit) sem lehetett elégedett, lévén Salvatore Schillaci kései büntetője (Platt ismét betalált, egy évre rá ezért is igazolt Olaszországba, ahol a Bariban, a Juventusban és a Sampdoriában is megfordult) miatt a bronzéremről is lemaradt a csapata.

Shilton sokak benne volt az első német gólban (Fotók: AFP)
RESPECT

A kameruniak elleni mérkőzés előtt a játékoskijáróban Sir Bobby Robson azt mondta az övének, miközben elhaladtak az afrikaiak előtt, hogy ne is nézzenek az ellenfélre, nem érdemelnek tiszteletet, mire a kameruniak megjegyezték: „Mr. Robson, mi beszélünk angolul”. A mérkőzés után a szakember kifejtette, hogy az ellenfél sokkal erősebb volt, mint amire számítottak... Ron Atkinson kommentátor a mérkőzésen „abszolúte agyatlannak" minősített egy kameruni játékost, majd adáson kívül megjegyezte, hogy csak akkor lenne baj, ha a futballista édesanyja is hallotta volna ezt a beszólást – miközben odahaza egy fán ülve nézi a tévét.

 


A torna érdekessége angol szemszögből, hogy a válogatott és főleg szurkolóik bekvártélyozását komoly fejtörések előzték meg:
azt nem akarták a rendezők, hogy középkori városbelsőket és felújított stadionokat romboljanak földig, ezért jobb híján Szardíniára száműzték őket. Ne feledjük, 1985-ben történt a Heysel-tragédia, sok-sok halottal és sérülttel, miután a Liverpool szurkolói betörtek az olasz szektorba, az angol klubokat egészen 1991-ig eltiltották ugyan az európai kupáktól, de a szurkolónak álcázott hordák a válogatott meccsek ürügyén szabadon tombolhattak.

Cagliariban ezért több ezer rendőr és egyéb biztonsági ember vigyázott rájuk, de nem is stadionban eresztették el magukat az angolok, hanem a város terein, kocsmáiban: korán délelőtt lerészegedtek, és következett az ereszdelahajamat. Gascoigne (aki ha nem sört ivott, akkor meg állandóan csokoládét evett) sem volt sokkal különb a felkészülés során, Robson mester később egy tv-műsorban elárulta, hogy az edzőtáborban történtek érdekes események, amelyekben főszerepet játszott az alkohol, de ez az életvidámság, örömvágy a pályán is meglátszott Gazzán, és ez a lelkes védők munkája és az előző vébé gólkirálya, az Olaszországban is remeklő Lineker gólerősségével aranyt ért.

Illetve könnyen aranyat érhetett volna.

A hollandok elleni mérkőzés bemelegítő jelenetei (BBC)


Mégis sokat nyert az angol futball,
mert ismét elkezdtek hinni a sportágban a nyolcvanas évek mélypontja után, már nem csak a huligánok és az alsó-középosztály rajongott érte, sokat javult a társadalmi elfogadottsága, nemsokára pedig elindult hódító útjára a Premier League. Erről a témáról bővebben ITT olvashat!

UTÓREZGÉS
 

Mi lett velük? A vb után a nagy generáció szép lassan kikopott, Sir Bobby Robson átadta helyét a szövetség kedvencének, Graham Taylornak, aki választottjaival a svédországi kontinenstornán, Lineker hattyúdala alkalmával finoman szólva sem aratott osztatlan sikert. Csoportutolsóként, egyetlen rúgott góllal kulloghattak haza, de mi volt ez ahhoz a felzúduláshoz képest, ami akkor tört ki, amikor kiderült, hogy 1994-ben a sportág atyjai nélkül rendezik a világbajnokságot! Teljes fiatalítást és edzőcserét parancsolt a szövetség, hogy az 1996-os hazai rendezésű Európa-bajnokságon ne kelljen szégyenkezniük. Nem is kellett, de a tizenegyesekkel most sem volt szerencséjük az immár Terry Venables dirigálta fiúknak, Gascoigne pedig, a szokásos felkészülés közbeni alkoholbotrányok után, csodás hattyúdalt mutatott be a gyepen.

Semmi sem a régi már... Húsz évvel ezelőtt egy átlagos angol szurkoló megivott volna nyolc vodkát és tíz korsó sört a meccs előtt, bezúzott volna 0.3 kirakatot, elcsórt volna három üvegpoharat, 0.12 Lada-tükröt, 0.04 Volga-antennát, a bokrok közé kuporodott volna 3 deciliter kvász rajtaütésszerű elfogyasztása után, 12.4 százalékuk megpihen egy köztéri medencében, 99 százalékuk kétségbeesetten forog az orosz típusú talponálló jellegű vécékben, belekötött volna 1.2 barisnyába, átlagosan 7.4 foghiánnyal elképesztően jól érezte volna magát a meccsen, fantasztikus hangulatot teremtve; ma fejenként átlagban elfogyott 0.8 liter cukormentes és 0.34 liter cukros üdítő, 0.6 liter sör, készül 21 szelfi és 17 megosztás, négy magyar szurkoló elropogtatott 12 zacskó hazai szotyit, és a szurkolók legemlékezetesebb akciója az volt, amikor a második félidőben elkezdtek világítani az okostelefonjaikkal (elmefuttatásunk a tunéziaiak elleni csoportmérkőzés után).

 

 

A mágikus horvát mez (Fotók: AFP)


Ha már az angolokat szubjektíven vezettük fel, folytassuk így a horvátokkal is: a szerző 1998 nyarán egy konzervgyárban folytatott kevésbé áldásos tevékenységet gyümölcs- és zöldségipari segéderőként, de természetesen a vb a három műszak mellett sem szorulhatott háttérbe (és legalább ilyen nagy élmény volt a délutános műszak után hazafelé az éjféli busz diszkrét félhomályában magyar nyelvészetet tanulni).

A horvátok befutása is éppen műszakra esett, töredelmesen megvalljuk, hogy akkor többet tartózkodtunk a büfében, mint a szalagok előtt, mert nehezen hagytuk ott a németverést – a bent szorgoskodók aztán meg hittek is a híreknek meg nem is.

Nem akármilyen csapat volt az a horvát, és nem akármilyen tűzben született: a nyolcvanas évek végére minden eresztékében recsegett-ropogott már a nagy Jugoszlávia építménye, de éppen ekkor gyűlt össze színeikben minden idők egyik legerősebb utánpótlás labdarúgó-válogatottja. 1987-ben U21-es világbajnok lett a Branko Brnovics, Robert Jarni, Igor Stimac, Zvonimir Boban, Robert Prosinecki, Predrag Mijatovics, Tomiszlav Piplica, Davor Suker fémjelezte gárda, amelyhez az 1991-es Eb-kvalifikációs sorozatban olyan játékosok társultak, mint a villámléptű Dragisa Binics, a két rutinos védő, Faruk Hadzsibegics és a realos Predrag Szpaszics, a kreatív Szafet Szusics és Srecko Katanec vagy a bravúrkapus Tomiszlav Ivkovics. Ivica Oszim mester azonban végül az ismert okok miatt nem tudta megkoronázni munkásságát.

Szerény körítések az első vébéjükön


A pláviknak szenzációs csapataik voltak akkoriban, sokan a végső győzelemre is esélyesnek tartották az Eb-b az 1991-ben BEK-et nyerő Crvena zvezdára
– többek között Dejan Szavicsevicsre, Prosineckire, Refik Sabanadzsovicsra, Vladimir Jugovicsra, Szinisa Mihajlovicsra, Darko Pancsevre – épülő legénységet, de az UEFA a polgárháború miatt kitiltotta őket a kontinenstornáról, hogy azon a dánok írjanak majd történelmet.

Bár Jugoszlávia a kilencvenes évek elején véres harcok során széthullott, utódállamai közül többen is igen erős válogatottat tudtak kiállítani. Ez igaz volt Horvátországra is, amely a függetlenség kikiáltása után három évvel, 1994-ben, az Eb-selejtezők előtt kapott csak rajtengedélyt az UEFA-tól, és a már jó ideje a nyugati klubokban légióskodó klasszisok alkotta nemzeti csapat selejtezőcsoportjában megelőzte az olaszokat is.

Blazevic kapitány jelent: Megcselekedtük...


A korszakos balkáni zsenikkel (Aljosa Asanovic, Prosinecki, Zvonimir Boban, Suker) tömött, Miroslav „Ciro” Blazevic vezette gárda Angliában aztán a negyeddöntőben vereséget szenvedett a későbbi győztes németektől, de korosztályos világbajnok „kemény mag” vezérletével két év múlva visszavágtak a nationalelfnek: a France '98-on 3–0-ra lemosták őket a negyeddöntőben.

A végén meg sem álltak a bronzéremig, amelyet a Ladic – Bilic, Stimac, Jurcic – Asanovic, Soldo, Prosinecki (Vlaovic, 78.), Boban (Tudor, 87.), Jarni – Stanic, Suker összeállításban harcoltak ki a hollandok ellen.

Blazevic mester fiai a kontrataktika magasiskoláját mutatták be a torna során, a kőkemény védekezés, a középpályás emberfogás és letámadás, valamint a hatékony szélsőjáték voltak ismertetőjegyeik, Suker a gólkirályi címig jutott, sőt Ronaldo mögött ezüstlabdás lett!

Ritkán örülnek ennyire bronznak, de ez több is volt szimpla harmadik helynél


AJÁNLÓ
 A 98-as horvát csapat hét legjobb játékosának karrierjéről bővebben ITT olvashat!
 Lehetünk horvátok? – Szöllősi György publicisztikája

A siker itt is túlmutatott önmagán. „Amióta a magyaroktól, szerbektől, mindenkitől függetlenné váltak, a nemzeti egység egyik alapvető megjelenési formája a sport. A vb-mérkőzések szüneteiben az állami televízióban olyan dalokat, képeket játszanak, amelyektől otthon némelyek folyamatosan hátraszaltókat ugranának, és közben azt ismételgetnék, soviniszta, kirekesztő, tahó, nem európai. Az Adria mentén bezzeg más a módi; itt saját magunk, tágabb közösségünk – amelynek akarva-akaratlanul is tagjai vagyunk – állandó leértékeléséből nem lehetne megélni. A tévében a helyi menő hard rock banda a Játssz, én Horvátországom! című slágerét nyomja, ez alatt nemzeti pólókba öltözött, öklüket rázó fiúk, ábrándos tekintetű lányok tűnnek fel a képernyőn. Mellettük emblematikus jelképeket, történelmi emlékeket úsztatnak be, különös tekintettel a délszláv háborúban a legtöbbet szenvedett, szétlőtt városokra, például Vukovárra. Aztán mindent beborító nemzeti lobogó előtt kisfiúk, kislányok táncolnak, énekelnek horvát színekben... elsősorban nem a labdarúgást, a válogatottat, a győzelmet ünneplik, hanem magát Horvátországot. Egy még mindig fiatal államalakulat esetében persze ez is érthető” – foglalta össze legfrappánsabban a horvátok és a futball viszonyát Ballai Attila egy NS-jegyzetében.

MENT, AZTÁN NAGYON NEM MENT

Ördögi kör. A „pepiták” két gigászt is két vállra fektettek a franciaországi tornán, a negyeddöntőben az Európa-bajnoki címvédő németeket (3–0), míg a harmadik helyért Hollandiát (2–1). Az oranje erejéről mindent elmond, hogy csak 11-esekkel bukott el a brazilokkal szembeni elődöntőben, a legjobb nyolc között pedig a vb egyik favoritját, a Diego Simeonéval, Gabriel Batistutával, Juan Sebastián Verónnal és Javier Zanettivel felálló Argentínát búcsúztatta (2–1), amely százszázalékosan zárta a csoportkört. És amely Angliát ütötte el – feledhetetlen csatában, tizenegyesekkel – a nyolcaddöntőben.

Hogyan tovább? A 2000-es kontinenstornára szinte ugyanezzel a garnitúrával sem jutottak ki, ráadásul csoportjukban az írek mellett a jugoszlávok is megelőzték őket, a 2002-es vb-re pedig nosztalgiacsapattal utaztak el, ennek megfelelően simán kiestek.

 

 

FIFA-VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG

ELŐDÖNTŐ
20.00:
Horvátország–Anglia (Moszkva, Luzsnyiki Stadion) (Tv: M4 Sport)

HIRDETÉS

A Nemzeti Sport digitális formában - az e-újságért kattintson ide!

HIRDETÉS
2018.07.17 16:53:30

Foci vb 2018 MAROSI GERGELY

A rugalmasság, a pragmatizmus és a reaktív futball nyert, az unalomba dermedő labdabirtoklás vesztett a vb-n.

2018.07.16 23:30:24

Foci vb 2018 VINCZE ANDRÁS

NS-VÉLEMÉNY. A kulijátékosoknak a perisici szintet kellene karcolgatniuk.

2018.07.16 23:28:31

Foci vb 2018 SZELI MÁTYÁS

ALAPVONAL. Ezért is írom le immáron sokadszorra, a most véget érő torna, a válogatott futball »állapota« újabb bizonyítéka annak, hogy minőségileg rosszat tesz a világbajnokságnak a négy vagy nyolc év múlva esedékes létszámemelés.

2018.07.16 10:56:29

Foci vb 2018 nemzetisport.hu

Maradona beindul, a japánok kitakarítanak, Anglia egyik továbbjutása pedig a végítélet jele.

2018.07.16 09:58:12

Foci vb 2018 VOLESZÁK GÁBOR

A hollandok ötöse a címvédő ellen • Pelé harmadik trófeája • Amikor a harmadik sárgából lett piros.

HIRDETÉS
HIRDETÉS