Horvátország az 1998-as úton, bár Modric kissé ráijesztett csapatára

CSILLAG PÉTERCSILLAG PÉTER
Vágólapra másolva!
2018.07.01. 23:02
null
Luka Modric a hosszabbításban elhibázta a büntetőt, a tizenegyespárbajban javított (Fotó: AFP)
Csillag Péter jelenti Nyizsnyij Novgorodból.

Horvátországot az Argentína elleni lehengerlő diadala (3–0) után kezdték óvatosan a világbajnokság titkos esélyeseként emlegetni, az Izland elleni győzelme (2–1) sem oszlatta el a vélekedést, azóta vasárnap estig fokról fokra erősödtek a nagy sikert jósoló hangok – anélkül, hogy a csapat pályára lépett volna. Miután sorra hullottak el a torna óriásai Németországtól kezdve Argentínán, Portugálián át Spanyolországig, Zlatko Dalic válogatottja abban a tudatban készült a dánok elleni nyolcaddöntőre, hogy váratlanul szélesre tárult előtte a remény kapuja az 1998-as bronzérem megismétlésére, netán…

De ne folytassuk a mondatot, hiszen e sorok írásakor még csupán lazán cicáznak Ivan Rakiticék a Nyizsnyij Novgorod-i gyepszőnyegen, és pontosan tisztában vannak vele, a másik térfélen melegítő piros felsős dánoknak is van okuk a bizakodásra. Talán nem annyi, mint a csoportját hibátlanul, kilenc ponttal megnyerő délszláv együttesnek, mégis világos, a „skandináv Modricba”, Christian Eriksenbe és hagyományos fegyelmezettségükbe bátran vethetik hitüket.

Meg talán abba is, hogy a kezdés előtti percekben éppen kapusuk oldalvonal mellől szónokló édesapja, a 21 éves Kasper Schmeichelnél nem kevésbé híres Peter Schmeichel lelkesítő szavai visszhangoznak a stadionban (a dán szöveg pontos fordításától ezúttal eltekintünk).

Mathias Jörgensentől, a Huddersfield derék védőjétől viszont kevesen várják a csodát, mégis ő fűszerezi meg a meccset már a 2. percben: az öltözőben feledkező horvát védelem zavarát kihasználva két hátvéd lába alatt, Danijel Subasic kapus kezét érintve a kapuba gyötri a labdát. Erre senki sem számított, most aztán kattanhat a mozdíthatatlan dán retesz, jöhet a végtelenségig tartó, megmerevedett védekezés.

Gondolná az ember, de nem jön, a reteszre még az ujjukat sincs idejük rátenni a dánoknak, villámgyorsan egyenlítenek a horvátok – Mario Mandzukic veri be az elé pattanó labdát, miután egy dán hátba lövi a másikat a tizenhatoson belül (a finnek 1997-ben ismertették meg velünk a furcsa északi szokást, öngólig fejlesztve a módszert).

„Rásszíja! Rásszíja!" – zúg ütemesen a lelátó, hiába, a horvát–dán viszonylatban semleges nézők nem tudnak túllépni a délutáni, spanyolok elleni mámoros élményen. A városi lokálpatriotizmus is utat tör magának néhány „Nyizsnyij Novgorod!” kiáltással, a meccs jó, élvezi a nép, lüktet a játék. Aztán enyhül a tempó, az egymásra ijesztő két csapat rendezi sorait, a viharos és spontán harc helyett inkább kidolgozott támadásokból adódik helyzet itt is, ott is. Korábbi mérkőzéseikhez képest kevésbé „gyilkos" a horvátok támadójátéka, ám ez betudható a dánok zárt védekezésének.

Ki kell emelnünk a már az orosz–szaúdi (5–0) nyitó mérkőzésről és a mexikói–svéd (0–3) csoportmérkőzésről is ismerős argentin játékvezető, Néstor Pitana teljesítményét, rendkívül magabiztosan tartja kézben a meccset, csak akkor nyúl a játékba, ha muszáj, a játékosokkal szemben mosolyogva is őrzi a tekintélyét. Sajnos idővel egyre szürkébb, eseménytelenebb a futball, a türelmes mezőnymunkát nemigen színesíti kapura lövés. Az első percek őrült fordulatai a régmúlt ködébe vesznek, mintha egy másik mérkőzésen történtek volna, ki kell mondani, a második félidőre a játék leült – a kilencven perc a nap slágereredményének számító 1–1-gyel zárul.

A hosszabbításban Horvátország óriási esélyt kap, konkrétan büntetőt, ám Modric rosszul helyezett lövését Schmeichel könnyedén hárítja. Nincs újabb gól, tizenegyesrúgásokkal dől el a továbbjutás. Eriksen, illetve Badelj kihagyja az első sorozatban, a Kjaer, Kramaric, majd a Krohn-Dehli, Modric „páros” belövi, Schöne, illetve Pivaric labdáját azonban védi Subasic, illetve Schmeichel. Ezután ront Nicolai Jörgensen, meccslabda a horvátoknak, jön Rakitic – és belövi, vége!

Horvátország lép tovább és játszik negyeddöntőt Oroszországgal, amit pedig a vasárnapi meccs előtt rebesgettek róla, a világbajnoki ág csapatait ismerve talán most már le is írhatjuk: az 1998-as lécet van oka magasabbra helyezni.

FIFA-VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
NYOLCADDÖNTŐ

HORVÁTORSZÁG–DÁNIA 1–1 (1–1, 1–1, 1–1) – tizenegyesekkel: 3–2

Nyizsnyij Novgorod, Nyizsnyij Novgorod Stadion, 40 851 néző. Vezette: Néstor Pitana (argentin)
Horvátország: Subasic – Vrsaljko, Lovren, Vida, Strinic (Pivaric, 81.) – Rakitic, Brozovic (Kovacic, 71.) – Rebic, Modric, Perisic (Kramaric, 97.) – Mandzukic (Badelj, 108.). Szövetségi kapitány: Zlatko Dalic
Dánia: K. Schmeichel – Dalsgaard, Kjaer, M. Jörgensen, Knudsen – Christensen (Schöne, a szünetben), Delaney (Krohn-Dehli, 98.), Eriksen – Y. Poulsen, Cornelius (N. Jörgensen, 66.), Braithwaite (Sisto, a hosszabbítás szünetében. Szövetségi kapitány: Age Hareide
Gólszerző: Mandzukic (4.), ill. M. Jörgensen (1.)
Sárga lap: M.Jörgensen (115.)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik