A pehely ad neki erőt és mindent lebíró akaratot – íme, a portugálok passzmestere!

Másfél éve felragyogott a Manchester United szerencsecsillaga. A világ egyik leggazdagabb és legnépszerűbb klubja Sir Alex Ferguson 2013-as visszavonulása óta kereste önmagát, az edzőt, aki képes sikerre vinni és a játékost, akivel ismét azonosítani lehet. Előbbit Ole Gunnar Solskjaer személyében 2018 decembe­rében úgy tűnt, többé-kevésbé megtalálta, 2020 januárjáig azonban hiányzott a futballista, aki újra pályára állíthatná a csapatot. Aztán belépett az öltözőbe Bruno Fernandes.

A portugál válogatott középpályásáért sokáig nem álltak sorba Európa topklubjai. Azt senki sem vitatta, hogy tehetséges, de 25 éves koráig valahogy mindig elkerülte az élcsapatok figyelmét. Porto közelében született, a Boavista utánpótlásában pallérozódott, majd 2012 nyarán 40 ezer euróért az olasz másodosztályú Novara vásárolta meg. Tizennyolc évesen beverekedte magát a felnőttcsapatba, első idényét 23 mérkőzésen szerzett 4 góllal zárta, s ez elégnek bizonyult ahhoz, hogy lecsapjon rá az Udinese. Gyorsaság, találékonyság és alkalmazkodókészség. A helyi sportlapok ezzel a három szóval jellemezték a játékát, kiemelve taktikai képzettségét. Helyét Antonio Di Natale mögött látták, feladata a csapat olasz válogatott sztárjának kiszolgálása volt, miközben a mellette futballozó argentin Roberto Pereyrától is rengeteget tanulhatott. A tervei azonban csak részben váltak valóra.

„Nem tudtam megvetni a lábam Olaszországban – nyilatkozta önkritikusan Bruno Fernandes a La Gazzetta dello Sportnak.  – Fizikailag és mentálisan sem álltam készen a kihívásra. A Serie A-ban a támadó középpályások élete nagyon nehéz. Minden mérkőzésen különleges teljesítményt várnak el tőlük, és kemény bírálatot kapnak, ha nem teljesítenek jól. Leginkább Paulo Dybala példáján láttam ezt, de idővel magam is megtapasztaltam. Az Udinesénél Francesco Guidolin vezetőedzővel nemigen találtuk meg a közös hangot, pedig felnéztem rá. A tanáromnak tekintettem, igyekeztem megfelelni az elvárásainak. De hiába próbálkoztam.”

A portugál középpályás így is három idényt töltött Udinében, ahonnan előbb a Sampdoriához vezetett az útja, majd egyetlen idény elteltével hazatért, és a Sporting labdarúgója lett. Mint utólag kiderült, jobb döntést nem is hozhatott volna. Stabil kezdőjátékos lett, pályára léphetett a Bajnokok Ligájában, és első évadában a csapat második legeredményesebb gólszerzőjeként végzett. A lisszaboniak iránti hűségét az sem rengette meg, amikor 2018. május 15-én a klub gyenge szereplése miatt – a Sporting harmadik lett a bajnokságban, lemaradt a BL-indulásról – csaknem ötven, arcát maszk mögé rejtő ultra betört a csapat edzőpályájára, és erőszakosan kérte számon a játékosokat. Hetekkel később szerződést hosszabbított, a papírra megemelt fizetés és 100 millió eurós kivásárlási ár került.

„Bruno nagyon nyitott személyiség – jellemezte Fernandest Silas, a Sporting vezetőedzője a The Athleticnek. – Amikor a klubhoz érkeztem, egyből feltűnt, mennyire közel áll a csapattársaihoz. Szeret a középpontban lenni, a pályán igazi vezérként megköveteli tőlük, hogy jól teljesítsenek. Többször beszélgettünk négyszemközt, mondtam neki, hogy bármilyen meglátása van a munkámmal kapcsolatban, először hozzám jöjjön és rendszeresen meg is keresett. Olaszországból rengeteg tapasztalatot hozott, és tényleg voltak nagyon jó meglátásai. Mindig azt vallottam, hogy az edző is tanulhat újat a játékosától, és erre ő az élő példa. Egy pillanatra sem féltettem, amikor Angliába került. Beszél portugálul, olaszul, spanyolul, angolul és egy keveset franciául. Bárhol feltalálja magát, nagyon könnyen barátkozik.”

A 2019–2020-as idényre már egyértelműen látszott, hogy Bruno Fernandes nemzetközi szinten is klasszis teljesítményre képes, és a Manchester United legsürgetőbb feladata lett, hogy a téli átigazolási időszakban valahogy magához csábítsa. A csapat gyengélkedett, a sztárok közül Marcus Rashford sérüléssel küzdött, Paul Pogba körül pedig már megszokott módon izzott a levegő. Kellett egy játékos, aki kreativitást visz a támadásokba, új lendületet ad a csapatnak, és képes győzelembe hajszolni a társait. A manchesteriek vezetősége mindent megtett Erling Haaland megszerzéséért, ám ő a Borussia Dortrmundot választotta, a figyelem így teljes mértékben a megfelelő középpályás szerződtetésére összpontosulhatott. Január 4-én Solskjaer és segítője, Mike Phelan felült a Portugáliába tartó gépre, hogy élőben is megnézze Fernandest. Phelan már Sir Alex Ferguson idejében is járt hasonló utakon, szakértelmében a norvég menedzser tökéletesen megbízhatott. A lisszaboniak a Portót fogadták, és annak ellenére, hogy 2–1-re elveszítették a találkozót, a megfigyelők megkapták, amire vágytak.

„Bruno Fernandes az egész pályát uralta – idézte fel emlékeit Ole Gunnar Solskjaer a The Athleticnek. – Minden csapattársa rá figyelt, tekintélyt szerzett magának a játékvezetőnél, a partjelzőnél. Szeretem az ilyen típusú futballistákat. Arra az időszakra emlékeztetett, amikor még én is játékosként töltöttem napjaimat a Manchester United öltözőjében. Ugyanazt a nyerő mentalitást láttam rajta, ami minket is jellemzett.”

A szimpátia tehát gyorsan kialakult, a Sportinggal ugyanakkor nem mentek könnyen a tárgyalások. A manchesteriek Jorge Mendes ügynökhöz fordultak segítségért, hogy még januárban megköthessék az üzletet, és végül sikerrel jártak. A lisszaboniak azzal a céllal, hogy a bónuszokkal együtt befolyó 80 millió euróból felépíthessenek egy bajnokcsapatot – a 2020–2021-es idényben ez megvalósult – és visszajussanak a Bajnokok Ligájába, megváltak legnagyobb értéküktől, a United pedig megszerezte régóta vágyott kreatív középpályását.

Bruno Fernandes pedig jött, látott, győzött. Az érkezését követő első 33 mérkőzésén csak Harry Maguire játszott többet nála, a lehetséges játékpercek 93 százalékát megkapta. A United a bajnokságban a harmadik helyen zárt, bejutott a Bajnokok Ligájába, a 2020–2021-es idényben pedig a bajnoki ezüstérem mellett döntőt játszott az Európa-ligában. Fernandes igazi vezérré vált a pályán, gólokat lőtt, gólpasszokat osztott, kíméletlenül értékesítette a büntetőket. A fokozott tempó miatt nem maradt sok ideje a pihenésre, de 26 évesen nem is igényli különösebben, élvezi a pörgést.

„Imádja a csokoládés gabonapelyhet – árulta el az Athleticnek Francisco Ramos, a futballista egyik közeli ismerőse. – Több éve eszi, és azt mondja, segíti jól játszani. Persze odafigyel az étkezésére, egészségesen él, ami meglátszik a teljesítményén. Amikor néha megkérdezzük, nem fáradt-e, csak mosolyog. Ő az a futballista, aki semmit sem kapott ajándékba, mindenért keményen megdolgozott. A küzdeni tudása, a temperamentuma miatt igazolhatott a Unitedhez, és biztos vagyok benne, hogy ha Sir Alex Ferguson lenne a menedzsere, az egyik kedvenc játékosaként emlegetné.”

A portugál válogatottban idővel szintén megtalálta a helyét. A 2016-os Európa-bajnokság megnyerésekor még nem volt kerettag, Fernando Santos szövetségi kapitány azt követően kezdett számolni vele, hogy a Sportinghoz igazolt. Alapemberré 2019-től vált, és minden bizonnyal főszerep jut neki a június 11-én kezdődött, részben budapesti rendezésű kontinensviadalon is. A formájára nem lehet panasz, az Izrael elleni felkészülési mérkőzésen két góllal és egy gólpasszal vette ki részét csapata 4–0-s győzelméből, a következő találkozója pedig június 15-én a Puskás Arénában, Magyarország ellen lesz. Hogy miként férhet meg a pályán az ő erős személyisége Cristiano Ronaldóé mellett?

„Mindenki tudja, hogy fiatalon ő volt a példaképem – mondta Bruno Fernandes a goal.com-nak. – Kilencévesen televízión néztem, ahogy a kétezernégyes Európa-bajnokságon már a válogatottban játszott. Igyekeztem ellesni a mentalitását. Tetszett, ahogy a legmagasabb szinten is mindig száz százalékot nyújtott, gólt szerzett szinte az összes mérkőzésen, és ha egyik nap rosszul ment neki, másnap akkor is brillírozott. Talán ezt az utóbbi tulajdonságát akartam a leginkább átvenni, ez volt az egyik fő motivációm. Most is felnézek rá, ha megkérdezik tőlem, ki a világ legjobb játékosa, a válaszom Cristiano Ronaldo.”

Bruno Fernandes játékát öröm nézni. Vérbeli támadó középpályásként szeret kockáztatni, amilyen gyorsan csak lehet, továbbadni a labdát a csatároknak. A Premier League kimutatása alapján ő vállalja a legtöbb előrepasszt, ami ugyan magában hordozza az esélyét, hogy eladja a labdát, ám így képes leginkább helyzeteket teremteni csapattársai előtt. A gólok és gólpasszok mellett tehát megkerülhetetlen a szerepe a támadások felépítésében, az ő semlegesítése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a címvédő Portugáliát akár a magyar válogatott, akár más nemzet megállítsa az Európa-bajnokságon.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. június 12-i lapszámában jelent meg.)