Száguldás a mesterséges szigeten

Vágólapra másolva!
2012.06.07. 12:09
null
Jenson Button elképesztő futamot nyert meg 2011-ben Montrealban (Fotó: Action Images)
Címkék
Noha a szabályváltozásoknak köszönhetően az idén már semmiképp sem láthatunk olyan hosszú versenyt, mint amilyen a tavalyi Kanadai Nagydíj volt (4 óra 4 perccel minden idők leghosszabb GP-je), ez a pálya mindig tartogat izgalmakat a pilóták és a nézők számára egyaránt. Hosszú egyenesek, az aszfalthoz félelmetesen közel húzódó betonfalak, technikás sikánok, kemény fékezések, eső, szél, sőt még mormoták is várnak a pilótákra a Notre-Dame-szigeten.
CIRCUIT GILLES VILLENEUVE
Hosszúság: 4, 361 km
Teljes versenytáv: 70 kör (305, 270 km)
Pályacsúcs: 1:13,622 (Rubens Barrichello, Ferrari, 2004)

A tavalyi eredmény:

Győztes: Jenson Button (McLaren; 4:04:39.537)
Pole pozíció: Sebastian Vettel (Red Bull; 1:13.014)
Leggyorsabb kör: Jenson Button (McLaren; 1:16.956)

Hivatalos honlap: http://www.circuitgillesvilleneuve.ca/

Kanada 1961 óta rendez nagydíjat, de a futam csak 1967 óta része a Formula–1-es sorozatnak. A '67-es bemutatkozó futamot a világbajnoki címvédő Jack Brabham nyerte, igaz, azt még az ontariói Mosport Parkban rendezték, ahonnan a québeci Mont-Tremblant-ba került át a helyszín 1968-ra és 1970-re, de ettől eltekintve Ontario adott otthont a kanadai F1-es futamnak. Biztonsági okok miatt azonban 1978-ban a ’67-es montreali világkiállításra létrehozott Ile Notre-Dame mesterséges szigeten fekvő pályára költözött a Kanadai Nagydíj, és az első montreali futamon aratta pályafutása első győzelmét a hazaiak kedvence, Gilles Villeneuve. A pálya a Ferrari-bálvány 1982-es halála óta viseli az ő nevét. Azóta az 1987-es és a 2009-es szezon kivételével, amikor átépítették, illetve pénzügyi problémák miatt az Abu-Dzabi GP számára adta át a helyét a versenynaptárban, a Kanadai Nagydíj folyamatosan része a Formula–1-es világbajnokságnak.

A Circuit Gilles Villeneuve vonalvezetését közutakból alakítják ki a verseny idejére, mégis a naptár egyik leggyorsabb helyszíne. Az aszfalt egyenetlensége és a veszélyesen közel található betonfalak az utcaipálya-jelleget erősítik, a hosszú egyenesek és technikás sikánok pedig az olyan helyszínekhez teszik hasonlatossá a montreali aszfaltcsíkot, mint Monza vagy a régi Hockenheimring. A pilóták és a csapatok dolgát a szinte megszakítás nélkül fújó erős szél, a gyakori csapadék, és a szigeten lakó, olykor futam közben is előmerészkedő mormoták nehezítik.

A naptár harmadik legrövidebb pályája: négy egyenes, két lassú kanyar, pár technikás kombináció, három ideális előzési pont.
A naptár harmadik legrövidebb pályája: négy egyenes, két lassú kanyar, pár technikás kombináció, három ideális előzési pont.

A célegyenes végén nagyot fékezve esnek be a versenyzők az első balosba, amelyből szinte azonnal következik a Coin Senna nevű növekvő sugarú jobbkanyar, amelybe kevesebb, mint 80 km/h-val lépnek be. Az 1-es kanyarnál nagyon fontos az ideális íven maradni, ugyanis a rendkívül csúszós aszfalton bármilyen más nyomvonalat választva szinte bevehetetlen, míg a második fordulónál a tökéletes kigyorsítás a kulcskérdés, amelyhez az abroncsok megfelelő tapadása nélkülözhetetlen. Rövid egyenes szakasz következik, a végén 250-es tempóról vesznek vissza 120 km/h-ra a hármas-négyes sikán bejárata előtt – ügyelni kell a kerékvetőre, mert itt rengeteg időt lehet veszíteni: a kanyar bejáratánál a megfelelő módon kell támadni a jobb oldali szegélyt, a kijáratnál viszont nem szabad túlságosan rámenni, mert könnyen az oldalfalba dobhatja a versenyautót.

MILYEN JÓ A FÉKED?
Kanyarok száma: 15 (6 balos, 9 jobbos)
Vezetési irány: óramutató járásának megfelelően
Aszfalt minősége: utcai pálya, egyenetlen, változó tapadás, levelek, páracseppek, törmelékek
Leszorító erő: alacsony (10/5; 30%)
Leghosszabb teljes gázzal teljesíthető szakasz: 1005 m (kb. 13 sec)
Legmagasabb mért sebesség: 323 km/h
Üzemanyag-fogyasztás: 2.37 kg/ kör
Benzinkorrekció: kb. 0.29 sec/ 10 kg
Teljes gázadás: közepes (kb. 57%)
Gumik igénybevétele: magas (kb. 63%)
Fékek igénybevétele: nagyon magas (kb. 80%)
Körönként váltások száma: 56
Felhasználható gumikeverékek: Lágy/Szuperlágy
DRS-zóna: a 13-as sikán előtt (kb. 600 m)

Egy egyenesként vehető jobbos törés után következik a 6-7 kombináció, amely előtt megint komolyat kell fékezni (250-ről 90-re) – itt érdemes lehet próbálkozni előzéssel. A kijárata, és az utána következő egyenes nagyon hasonlít a kettes kanyarra, de itt egy valamivel hosszabb száguldás következik az újabb sikán előtt, az autók a 290 km/h-t is elérik, és a fékezés is erőteljesebb, 120-ra lassítanak, hatos fokozatból kettesbe kell visszakapcsolni. A 9-es kanyarban hat a legnagyobb oldalirányú erő a versenyzőkre, 3.6 g; ezt a kombinációt is a 3-4-hez hasonlóan a kerékvetőket optimálisan kihasználva kell venni az időveszteség elkerülése végett.

Egyenes következik enyhe balos kanyarulattal a pálya leglassabb pontja előtt, ahol szintén meg lehet kísérelni a pozíciószerzést: az Épingle hajtűkanyart egyesben, alig több, mint 50 km/h-val veszik a versenyzők. Mivel nagyon fontos a korai kigyorsítás a hosszú, 1.1 km hosszú egyenes előtt, sok pilóta szögletesen, szinte V-alakban fordul, hogy már a kanyar csúcspontjánál ráléphessen a gázra. Innentől több, mint egy kilométeren keresztül, egészen a bokszutca bejáratáig le sem veszik a lábukat a gázpedálról, és már el is érkeztek a pálya kritikus pontjához.

A célegyenes előtti sikán nagyon kemény fékezést kíván meg, 310-ről kell 130-ra lassítani, és ezután még be is kell venni a pálya legnehezebb kanyarkombinációját, amelyet mikor a határon autóznak, szinte a falat súrolva tesznek meg a versenyzők. Olykor persze még a legjobbak is elrontják ezt a kanyart, nem véletlenül nevezik Bajnokok Falának ezt a palánkot. (1999-ben Hill, Schumacher és Villeneuve is itt fejezte be a versenyt.)

A sok hosszú egyenes miatt szükség van a magas végsebességre, az istállók ezért alacsony leszorító erővel dolgoznak – csak Monzában állítják ennél is alacsonyabbra a légterelőket. Az aszfalt egyenetlensége megköveteli a puha felfüggesztést, és a megnövelt hasmagasságot. A padlógázas szakaszok rendkívül magas aránya a motort, a hőség a cockpitban a pilótát állítja nagy kihívások elé, az egyenesek végén következő kimondottan lassú kanyarok miatt pedig extrém terhelést kell elviselniük a fékeknek. Hogy a szabályok által megengedett legnagyobb féktárcsákat hűtsék, a csapatok úgy konfigurálják az autókat, hogy a lehetőségekhez képest minél több levegő áramoljon a fékekre, ezáltal csökkentve a hőmérsékletüket és növelve az élettartamukat.

A tavalyi nagydíjjal ellentétben ezúttal csak egy DRS-zónát fog kijelölni a versenyigazgatóság, a pilóták a hosszú egyenes utolsó szakaszán nyithatják a hátsó szárnyukat – az FIA döntése értelmében a zóna 50 méterrel rövidebb lesz a tavaly kijelölthöz képest, hogy ne legyen olyan könnyű előzni, mint a 2011-es nagydíjon volt. A kemény telek nagyon megviselik az aszfaltot, amely rendre javításra szorul, ennek tudható be a futófelület gyenge minősége, a Pirelli ezért, Monacóhoz hasonlóan, a lágy és a szuperlágy keverékeket szállítja a hétvégére.

A versenyhétvégére az évszaknak megfelelő, 22-24 fokot jósolnak, viszont megkavarhatja a dolgokat, hogy péntekre vihart jeleznek, szombatra esőt, a vasárnapi futam idejére viszont száraz, enyhén felhős, jobbára napos időt várnak.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik