Itt van Amerika
ZSOLDOS BARNA 2020.02.05 08:53 Frissítve: 2020.02.05 10:30

Kiszorultak a kalandorok, a kisstílű ügyeskedők – globális üzletté vált az F1

Ayrton Senna 1994-es imolai halála örökre megváltoztatta az F1-et, amelyben a tragédia után tudományos szintre emelték a biztonsági intézkedéseket. A brazil király trónját Michael Schumacher vette át. A Formula–1 70 éves történetét bemutató, a Nemzeti Sport szombati, Hosszabbítás-mellékletében indított sorozatunk 5. része a kilencvenes évekre tekint vissza.

1994. május 1.: Ayrton Senna imolai tragédiája, amely örökre megváltoztatta a Formula–1 világát (is) (Fotó: Getty Images)

A nyolcvanas évek időszaka látványos előrelépést jelentett a súlyos és halálos balesetek visszaszorítása terén – fájdalom, a javuló statisztika igencsak elkényelmesítette a sportág irányítóit. Bár toldozva-foldozva folyamatosan próbálták fokozni a biztonságot, elég csak a pilótafülkék mindössze vállig érő oldalfalára pillantanunk ahhoz, hogy lássuk, milyen elképesztő veszélynek voltak kitéve a versenyzők még a kilencvenes évek elején is. A világ technológiai fejlődése, a sportágba áramló egyre több pénz és a szakemberek kreativitása az új évtizedben bámulatos mérnöki megoldásokhoz, ezzel együtt folyamatosan növekvő tempóhoz vezetett. Hiába a bivalyerős turbómotorok betiltása, a vezetőszárnyak és hátsó gumik méretének csökkentése, a trükkös elektronikus és hidraulikus rendszereknek köszönhetően az autók sebessége csak nőtt és nőtt.

Az F1-et felügyelő Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) 1994-re elégelte meg a helyzetet, ám ahelyett, hogy átgondolt stratégiával, fokozatosan próbált volna megálljt parancsolni a veszélyes ütemű fejlődésnek, hirtelen felindulásból betiltott minden vezetői segédeszközt az aktív felfüggesztéstől kezdve a kipörgésgátlón át az ABS-ig. A bökkenő csak az, hogy az új generációs autókat már mind ezekre a kifinomult rendszerekre építették, amelyek nagyban hozzájárultak a stabilitáshoz és a megfelelő vezethetőséghez is. A végeredmény így az lett, hogy az egyre erősebb szívómotorok és egyre hatékonyabb aerodinamikai megoldások következtében a tempó alig csökkent, ellenben az autók egy csapásra zabolátlan, nehezen kezelhető fenevadakká váltak – mindezt tetézte, hogy hosszú idő után újra engedélyezték a futam közbeni tankolást, boxutcai sebességhatárt viszont nem szabtak meg.

Már az előszezon tesztjein is ijesztő bukások borzolták a kedélyeket, az igazi sokk azonban Imolában következett be, ahol az időmérőn Roland Ratzenberger, míg a versenyen a sportág szupersztárja, a háromszoros világbajnok Ayrton Senna veszítette életét. Az FIA vezetőit csupán e tragédiák döbbentették rá, mennyire tévúton járnak, és hogy a nyolcvanas évek látszólagos előrelépése után sokkal radikálisabb lépésekre van szükség. A megrendítő események miatt az illetékesek a közvélemény morgása nélkül, bátran nyúlhattak hozzá minden kritikus területhez, és becsületükre legyen mondva, tényleg nem tétlenkedtek. A kilencvenes évek közepétől a pályák és az autók is drasztikus változásokon estek át, amelyeket immár megfontolt, tudományos alapra helyezett döntések előztek meg.

Az emberek azt követelték, hogy Senna tragédiájának tanulságai örökre változtassák meg a sportág jellegét, és ez szerencsére így is történt. Már közvetlenül a baleset utáni három és fél évben is látványos volt a biztonsági fejlődés a motorok méretének csökkentésével, a töréstesztek szigorításával, az oldalfalak emelésével, a túlélőcella és a sisakok erősítésével, valamint a pályák elképesztő szintű infrastrukturális fejlesztésével. Aztán 1998-tól megjelentek a teljesen új generációs, keskenyebb autók a bordázott abroncsokkal, miközben továbbra is folyamatosan kutatták, milyen területeken lehetne még előrelépni.

A kilencvenes években mindazonáltal több más tényező is formálta az F1-et, aminek egyik fő mozgatórugója az volt, hogy Bernie Ecclestone gyakorlatilag teljhatalomhoz jutott a sportág kereskedelmi jogait illetően. A brit üzletember megkezdte a nyitást Kelet felé (Malajziai Nagydíj), és egyre csak emelte a nagydíjrendezőkre, valamint a televíziós társaságokra rótt jogdíjat, amelyekből az istállók is részesedtek. A mind olajozottabban működő gépezetben az évtized végére nem maradt hely a kalandor kiscsapatoknak és a kisstílű ügyeskedőknek – a Formula–1 ízig-vérig professzionális, milliárd dolláros, globális üzletté nőtte ki magát, amely a kétezres években mágnesként vonzotta magához a legnagyobb, leggazdagabb autógyártókat is.

AZ ÉVTIZED SZTÁRJAI
Az Alain Prosttal ádáz harcot vívó Ayrton Senna két vb-címmel nyitotta az évtizedet, és visszatekintve a Williams dominanciájára, nem túlzás azt feltételezni, hogy 1994-es tragédiája nélkül további négy bajnoki trófeát is begyűjthetett volna a brit istálló színeiben. A sors furcsa játéka azonban, hogy az egyik korszakos géniusz elvesztésével Michael Schumacher személyében rögtön megjelent a másik, aki bár a kétezres években érte el legnagyobb sikereit, már az azt megelőző évtizedben is számtalanszor igazolta zsenialitását. A német tehetség első teljes idényétől, 1992-től kezdődően minden egyes évben szerzett futamgyőzelmet, a Benettonal aratott két vb-címe mellett pedig az addig csak vergődő Ferrari romjain lefektette egy tökéletes sikergépezet alapjait. Az olaszok színeiben már 1997-ben és 1998-ban is csupán az utolsó futamon maradt le a végső diadalról, 1999-ben pedig lábtörés hátráltatta, de már ekkor látszott, hogy az új évtizedben valószínűleg nem lesz ellenfele. Mika Häkkinen személyében ugyanakkor a kilencvenes években méltó riválisra lelt, és a finn igazán büszke lehet rá, hogy két bajnoki diadalt is aratott Schumacher ellenfeleként. A Williams egyeduralmának köszönhetően 1996-ban Damon Hill lett az első olyan pilóta, aki édesapja (Graham Hill) után vb-címet tudott szerezni, Jacques pedig a zseniális Gilles Villeneuve 1982-es halála után 15 évvel ért fel a csúcsra.
AZ EGYÉNI BAJNOKSÁG ELSŐ HÁROM HELYEZETTJE
Ayrton Senna (AFP)
1990: 1. Ayrton Senna (brazil, McLaren-Honda) 78 pont, 2. Alain Prost (francia, Ferrari) 71, 3. Nelson Piquet (brazil, Benetton-Ford) 43
1991: 1. Ayrton Senna (brazil, McLaren-Honda) 96 pont, 2. Nigel Mansell (brit, Williams-Renault) 72, 3. Riccardo Patrese (olasz, Williams-Renault) 53
1992: 1. Nigel Mansell (brit, Williams-Renault) 108 pont, 2. Riccardo Patrese (olasz, Williams-Renault) 56, 3. Michael Schumacher (német, Benetton-Ford) 53
1993: 1. Alain Prost (francia, Williams-Renault) 99 pont, 2. Ayrton Senna (brazil, McLaren-Ford) 84, 3. Damon Hill (brit, Williams-Renault) 69
1994: 1. Michael Schumacher (német, Benetton-Ford) 92 pont, 2. Damon Hill (brit, Williams-Renault) 91, 3. Gerhard Berger (osztrák, Ferrari) 41
1995: 1. Michael Schumacher (német, Benetton-Renault) 102 pont, 2. Damon Hill (brit, Williams-Renault) 69, 3. David Coulthard (brit, Williams-Renault) 49
1996: 1. Damon Hill (brit, Williams-Renault) 97 pont, 2. Jacques Villeneuve (kanadai, Williams-Renault) 78, 3. Michael Schumacher (német, Ferrari) 59
1997*: 1. Jacques Villeneuve (kanadai, Williams-Renault) 81 pont, 2. Heinz-Harald Frentzen (német, Williams-Renault) 42, 3. David Coulthard (brit, McLaren-Mercedes) 36
1998: 1. Mika Häkkinen (finn, McLaren-Mercedes) 100 pont, 2. Michael Schumacher (német, Ferrari) 86, 3. David Coulthard (brit, McLaren-Mercedes) 56
1999: 1. Mika Häkkinen (finn, McLaren-Mercedes) 76 pont, 2. Eddie Irvine (brit, Ferrari) 74, 3. Heinz-Harald Frentzen (német, Jordan-Mugen Honda) 54
* A 78 pontos Michael Schumachert szándékos jerezi ütközése miatt utólag kizárták a bajnokságból
A KONSTRUKTŐRI BAJNOKSÁG ELSŐ HÁROM HELYEZETTJE
1990: 1. McLaren-Honda (brit) 121 pont, 2. Ferrari (olasz) 110, 3. Benetton (brit) 71
1991: 1. McLaren-Honda (brit) 139 pont, 2. Williams-Renault (brit) 125, 3. Ferrari (olasz) 55.5
1992: 1. Williams-Renault (brit) 164 pont, 2. McLaren-Honda (brit) 99, 3. Benetton-Ford (brit) 91
1993: 1. Williams-Renault (brit) 168 pont, 2. McLaren-Ford (brit) 84, 3. Benetton-Ford (brit) 72
1994: 1. Williams-Renault (brit) 118 pont, 2. Benetton-Ford (brit) 103, 3. Ferrari (olasz) 71
1995: 1. Benetton-Renault (brit) 137 pont, 2. Williams-Renault (brit) 112, 3. Ferrari (olasz) 73
1996: 1. Williams-Renault (brit) 175 pont, 2. Ferrari (olasz) 70, 3. Benetton-Renault (olasz) 68
1997: 1. Williams-Renault (brit) 123 pont, 2. Ferrari (olasz) 102, 3. Benetton-Renault (olasz) 67
1998: 1. McLaren-Mercedes (brit) 156 pont, 2. Ferrari (olasz) 133, 3. Williams-Mecachrome (brit) 38
1999: 1. Ferrari (olasz) 128 pont, 2. McLaren-Mercedes (brit) 124, 3. Jordan-Mugen Honda (ír) 61
Szembetűnő a különbség biztonsági szempontból Ayrton Senna 1991-es… (Fotók: AFP)
…és David Coulthard 1999-es McLarenje között (Fotók: AFP)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2020. február elsejei lapszámában jelent meg.)

2020.08.02 12:35:45

F1 HARMATH ÁKOS, BÖRZÖLI BERNADETT

Hamilton defekttel szelte át a célvonalat, Bottas viszont pontot sem szerzett a Brit Nagydíjon.

2020.08.01 13:42:47

F1 H. L.

A második Bottas hátránya 3 tized, a finn mögött Verstappen, Leclerc és Norris az első ötösben.

2020.08.01 11:12:53

F1 H. L.

A második Hamilton hátránya 138 ezred • Újabb problémák Vettelnél és Albonnál.

2020.07.31 15:44:30

F1 I. SZ.

Vettel a második silverstone-i edzésen is küszködött, csak két riválisát előzte meg.

2020.07.31 11:27:47

F1 I. SZ.

A német percekkel az edzés előtt kapott engedélyt a koronavírusos mexikói pótlására.