Nyolcvanéves a legendás utcai pálya: Monaco, kanyarról kanyarra

JANECSKÓ ADRIÁNJANECSKÓ ADRIÁN
Vágólapra másolva!
2009.05.21. 09:52
Monaco a három szalagkorlátokkal körülvett utcai pálya egyike (Valencia és Szingapúr mellett), és a legtradicionálisabb F1-es helyszín, ahol a legkönnyebb kiesni – idén 80. születésnapját ünnepli a legendás versenypálya. Nelson Piquet szerint „Monacóban versenyezni olyan, mintha helikopterrel akarnál leszállni a nappalidban” – nos, a háromszoros világbajnok brazil hasonlata eléggé plasztikus...

EGY KÖR FELIPE MASSÁVAL

EGY KÖR FELIPE MASSÁVAL



INFOGRAFIKA – MONACÓI NAGYDÍJ

A pálya a legrövidebb a naptárban szereplők közül, mindössze 3 340 km hosszú és 78 kört kell rajta teljesíteniük a versenyzőknek. Mivel ez a leglassabb pálya, 162 km/h körüli átlagsebességgel, itt a legrövidebb a versenytáv is, 260.520 km. A pályatérkép szerint 19 kanyart tartalmaz és körönként átlagosan 60-szor váltanak rajta sebességet. Hibázásra hely nincs, végig maximális koncentrációt igényel.

Egyenes szinte nincs is, a célegyenes és a pálya leggyorsabb része, az alagút is görbül. Mivel nincsenek hosszú egyenesek, a végsebesség csupán 290 km/h körüli. Az alacsony kanyarsebességekre jellemző, hogy itt használják a versenyzők a legtöbbször az 1-es sebességfokozatot, háromszor-négyszer körönként, még a többi pályán általában egyszer kétszer.

Az utcai pálya nehézségét nem csak a szűk nyomvonal jelenti. A szalagkorlátok miatt kanyarjainak csúcspontjai folyamatosan takarásban vannak, mint ahogyan a kanyarkijáratok is, ezért a versenyzők nem láthatják előre, hogy mi vár rájuk a kanyar túloldalán. Például egy rossz helyen keresztbe álló autó teljesen eltorlaszolhatja a pályát, éppen ezért a monitorokat bújó mérnököknek is folyamatosan résen kell lenni és figyelni a pálya állapotát, ahol azonnal jelzik, hogy melyik kanyarban van sárga zászló érvényben, és villámgyorsan figyelmeztetni kell versenyzőjüket.

Versenyzőként a legnagyobb kihívást jelenti ezen a pályán hibátlanul végigmenni. Egy elvétett féktáv itt azonnali kieséssel járhat, mivel nincsenek bukóterek. A kanyarok csúcspontja a szalagkorláton helyezkedik el, ha túl szűkre veszi a versenyző gellert kap és a túloldali fal adja a másikat, illetve ha túl szélesen jön ki egy kanyarból, akkor is odavághatja autóját.

A legtöbb épített pálya sík felületű, Monacóban azonban figyelni kell a bukkanókra is. Van, ahol bár a pálya nyomvonala egyenes, mégis egy ívet tesznek bele a versenyzők, hogy elkerüljenek egy nagyobb bukkanót, megakadályozva, hogy az autó hasa felfeküdjön. Különösen precíz gázadagolást igényel, amikor változó útfelületen kell kigyorsítani, a hátsó kerekek kipörgésének elkerülése érdekében, főleg kipörgés gátló nélkül. Ha nem így tesznek, az nem csak a megpördülés veszélyét rejti magában, de a gumikat is elkoptatja. Egy gyors körbe persze némi túlkormányzottság is belefér.

Egy kör a pályán

1. kanyar, Sainte Devote

EGY KIS TÖRTÉNELEM…

Monte-Carlóban az első nagydíjat 1929-ben rendezték meg, ezen a bugattis William Grover-Williams diadalmaskodott. A szűk utcai pályán a Formula–1-korszakban két halálos baleset történt.

1952-ben Luigi Fagioli egy edzés közben elszenvedett karambol után, belső sérüléseibe halt bele (igaz, sportautóban), a ferraris Lorenzo Bandini pedig az 1967-es nagydíjon esett csapdába felborult autójában, amely kigyulladt. Az olasz pilóta három nappal később belehalt borzalmas égési sérüléseibe, 100 ezer ember kísérte utolsó útjára. A tragédia után lecserélték a kikötői sikánban álló szalmabálákat, melyek kulcsszerepet „játszottak” a balesetben.

Voltak, akik jobban jártak: a legendás Alberto Ascari minimális sérülésekkel úszta meg, mikor beleesett a tengerbe autójával, míg Karl Wendlinger a fekete 1994-es évben súlyos balesetet szenvedett a Nouvelle sikán előtt, hetekig kómában tartották, de szerencsére felépült.
A célegyenes rövid, a csúcssebesség mindössze 270 km/h körüli és 7. fokozatban közelítenek a versenyzők az 1. kanyar felé. A célegyenes közepe enyhén jobbra ível, majd az első kanyar előtt a féktávon balra. A féktáv 50-60 méter közötti, az 50 métert jelző tábla, valamint a pálya összeszűkülése jelent referenciapontot, és fák árnyékában húzódik. Az első kanyart 2. fokozatban teljesítik 111 km/h-val. Itt kivették belülről a szalagkorlátot, ezért jól belátható és használható a belső rázókő. Ha a versenyző elfékezi magát és már elkezdett kanyarodni a legjobb, ha balra veszi az irányt, ott ugyanis szabadon hagytak egy utcát a kifutásnak, ha késő a kijárati korlátban találja magát. Fontos a jó kigyorsítás, ezért már a rázókövön elkezdik azt.

Hegynek felfelé gyorsítanak, ahol többször is megtörik az ív, és a versenyzők végig rövidítenek az épp belső íven, a szalagkorlátokat szinte súrolva. A tetején a Massanet előtt jobbra húzódnak és 269 km/h körüli sebességet érnek el 7.-ben.

3. és 4. kanyar

A domb tetején egyszerre kezdenek fékezni és enyhén kanyarodni. A bal kanyarban kanyarodás közben fékeznek és váltanak vissza 3. fokozatig, a kanyarsebesség 160 km/h körüli és a kanyar közepétől végig játszanak a gázzal, a két kanyar közötti átmenetben taposva a legjobban. Végig a pálya bal szélén haladnak, a jobbos Casino kanyarra való jó ráfordulás miatt. A jobb kanyart csak gázelvétellel (motorfékkel) teljesítik. Ott kezdenek el kanyarodni, azon a ponton ahol a Massanet kezdetben állandó sugarú íve balra megtörik. A Casino kanyart 130 km/h-val veszik, van, aki nem nyúl a váltóhoz és van, aki visszavált másodikba (például tavaly az időmérőn Massa). A Casino rázókövét használják és próbálnak minél közelebb kerülni a belső íven a korláthoz.

A Casinóból egészen a pálya külső szélére érkeznek ki az egyenesbe, ami lejt és azonnal húznak is jobbra, hogy elkerüljenek egy bukkanót a pálya bal szélén. A tévéképernyőkön is jól látszik, ahogy az egyenes közepén középre húzódnak, majd újra ki a Mirabeau előtt. Ebben a rövid egyenesben 5.-fokozatba váltanak és 220 km/h körüli sebességre gyorsulnak fel.

5. kanyar, Mirabeau

A féktáv a lejtő miatt meghosszabbodik, szinte az egyenes közepén kezdődik, amikor a kikerülő manőver után balra kezdenek húzódni. A Mirabeau-t egyes fokozatban 80 km/h alatt teljesítik, már a döntő kormányelfordítás előtt az egyenesben befejezik a féktávot, és a cél itt is a lehető legközelebb kerülni a szalagkorláthoz, ugyanis itt nyomvályús a pálya, a belső ív felé dől, ezért a legbelső ív tapad a legjobban. A kanyar közepétől kezdenek gyorsítani és egy rövid ideig padlógázt adnak és 3. fokozatba váltanak fel a hajtű előtt, közben szinte érintve a korlátot, ahogy a Mirabeau kijáratánál a külső oldalon balra ível a pálya, mielőtt kiegyenesedne.

6. kanyar, Grand Hotel hajtű

Az ide vezető és innen továbbhaladó szakasz a pálya legkeskenyebb része. A Formula–1 leglassabb kanyarja, előtte kemény fék, 45 km/h-val egyesben teljesítik. Előtte kerülni kell a kerekek blokkolását, a kigyorsításnál pedig óvatosan kell bánni a gázzal a kerekek kipörgésének elkerülése érdekében. Több mint 270 fokos kormányelfordítást igényel. Mivel utána rövid az egyenes a jobbos Portier előtt, ezért a hajtű után nem engedik ki egészen a pálya szélére az autót, és 2. fokozatba váltanak.

7.-8. kanyar, Portier

A pálya két legkönnyebb kanyarja. A váltót végig másodikban hagyják. A 7. kanyart középről indítják fékezés nélkül, csak gázelvétellel és jókora szeletet vágnak le belőle a kerékvetőn, 90 km/h-val. Kívülre érkeznek ki, majd rövid időre a gázra lépnek, mielőtt újra elvennék a 8. kanyar előtt, ez lassabb, 80 km/h. Ennek csúcspontjától gyorsítanak ki és vészesen közel kerülnek a kijáratánál a szalagkorláthoz. A kigyorsításnál vigyázni kell a kerekek kipörgésével – ezért általában nem váltanak egyesbe. Felipe Massa például egyest kapcsolt itt, de már a kanyar közben másodikba váltott, alacsony fordulaton, hogy ezzel csökkentse a nyomatékot a kigyorsításnál.

9. kanyar, Alagút

Ez a pálya leggyorsabb része. A Portier után a külső íven mennek be az alagútba, aminek kanyarjának végén a belső ívre, jobbra húzódnak, majd kívülre érkeznek az alagút végére, balra, ahonnan a pálya jobb szélére húzódnak a lassító előtt. Már az alagút vége előtt 7.-sebességi fokozatba váltanak és utána a mérési ponton 290 km/h körüli a csúcssebesség, ez a pálya leggyorsabb pontja. Az alagútból kiérve a hirtelen fény okozza a legnagyobb problémát. Utána már a rakparton járnak.


MONACO HERCEGEI

Ayrton Senna 1987 és 1993 között hat alkalommal győzött itt, Graham Hill és Michael Schumacher ötször-ötször. Négyszeres győztes Alain Prost, háromszoros Stirling Moss és Jackie Stewart – a névsorból látszik, hogy itt csak a legnagyobbak voltak képesek rendszeresen diadalmaskodni. Az aktív csapatok közül a McLarennek 15, a Ferrarinak 9, a Williamsnek 3, a Renault-nak 2 győzelme van a pályán.
10.-11. kanyar, Sikán

Az alagút után lejt a pálya. A féktáv felmérésében a pálya jobb szélén a fák között elhelyezett 200, 150, 100 méteres táblák segítenek. Itt kb. 120 méterrel a kanyar előtt kezdenek fékezni és 2. fokozatig váltanak vissza, már az egyenesben, és már azelőtt befejezik a fékezést, hogy érintenék a kanyar csúcspontját jelentő szalagkorlátot és csatornafedélre emlékeztető kerékvetőt bal oldalt.

A bejáratot 100 km/h-val 2. fokozatban teljesítik, majd egy pillanatnyi gáz, aztán hirtelen kell jobbra fordulni, gázelvétellel, a sebesség itt 70 km/h. A lényeg, hogy a lehető leglaposabb ívben kell teljesíteni, ennek érdekében átmennek a jobb kanyar kerékvetőjének sarkán, és a lehető legközelebb maradnak hozzá, mert utána jobb-bal törés következik. A jobb sarok után padlógázzal szinte egyenes vonalban gyorsítanak ki, közben súrolva a bal oldali szalagkorlátot a kijáratnál, utána a pálya jobb szélére érkezve.

12. kanyar, Tabac

Lendületes rész következik. A gyors Tabac előtt egy rövid időre 6. fokozatig tudnak felváltani, a féktáv rövid, az 50 métert jelző tábla után kezdődik és kb. 25 méter, ez alatt 2 gyors visszaváltás, 220-ról 160 km/h-ra lassítanak, és már a csúcsponttól gyorsítanak. A kijárata széles.

13.-14. kanyar, Uszoda sikán

Ez egy nagyon gyors sikán, korai kanyarodást igényel, mert egy bal ívről indul, ami a Tabac kijárata. A bejáratnál egy rövid kormányelfordítás idejére, amíg balra fordítják az autó hossztengelyét, félig visszavesznek a gázból, majd azonnal padlógáz, a jobbra fordulás már padlógázzal. Az egész kanyart hatodikban veszik, átlagban 220 km/h-val. Szinte átrepülnek a rázóköveken, a kanyar nagyon széles, nincsenek olyan közel a korlátok, így ez bátrabbá teszi a versenyzőket. A külső szalagkorlát mellé érkeznek.

15.-16. kanyar

Az uszoda két sikánja közötti rövid egyenesben 250 km/h-t érnek el az autók, mielőtt még az egyenes felénél megfékeznék őket. A féktáv pontosan ott kezdődik, ahol az egyenes közepén a pálya fölött átível egy reklámhíd. 80 méteren keresztül fékeznek 2.-ba váltanak vissza és már az egyenesben befejezik a fékezést, korán, a kanyartempó 90 km/h. Korán elfordítják a kormányt, mert a csúcspontnál (ahol vége a jobb oldali szalagkorlátnak) már kiegyenesítik, a sikán bal kanyarja felé irányítva az autót, ahol a bal oldali kerékkel a kerékvetőn belül fordulnak. Kiérkezés a külső szalagkorlátig.

17.-18. kanyar, La Rascasse

Az uszoda rész második sikánjából kigyorsítva 4. fokozatig váltanak fel a versenyzők és 190 km/h-ra gyorsulnak, mielőtt a fékre lépnének az éles és késői csúcsponttal rendelkező Rascasse étteremnél található kanyar előtt. A Rascasse-t 1.-es fokozatban 60 km/h-val teljesítik. A féktávhoz referenciaként a pálya fölött átívelő reklámhíd, vagy a bal kanyar csúcspontja szolgál. Pontosan ott, azon a ponton kezdenek fékezni, ahol a pálya balra ívelésénél a legközelebb kerülnek a palánkhoz, ezen a részen megy át a híd a pálya fölött. Mindössze 40 méter a féktáv, de nagyon óvatosan kell bánni vele, a második felében csökkentve a fékerőt, mert közben jobbra kell kanyarodni. A kanyarodás utolsó fázisa előtt elengedik a féket, majd érintik a késői csúcspontot, mielőtt óvatosan a gázra lépnének a változó útfelület miatt.

19. kanyar

Előtte a rövid egyenesben 2.-fokozatba kapcsolnak, és 130-ra gyorsítanak, majd az utolsó kanyar előtt 1-esbe váltanak és 82 km/h-val fordulnak, szűken a korlát mellett, csupán gázelvétellel vagy egy pillanatnyi fékkel, ez stílusfüggő. A csúcsponttól gyorsítanak ki, szorosan elhaladva a balra ívelő korlát kerékvetője mellett, majd a célegyenesben a boxutca fala mellé húzódva váltogatnak fel 7.-be.

Így teljesítenek egy kört Monacóban. Nem könnyű megtanulni és főleg a tapasztalatlan versenyzőknek itt több időre van szükségük, mint más pályákon, hogy biztosan és gyorsan mozogjanak a korlátok között. Erre lehetőséget is kapnak, mert ez a pálya kevésbé amortizálja a motorokat, így itt kevésbé kell az autók megbízhatatlanságától tartani. A versenyző azzal nehezítheti meg a dolgát a pályatanulás alatt, ha összetöri autóját…

Ez a pálya lehetőséget ad a legjobbaknak, hogy megmutassák, mit tudnak, még akkor is, ha nem a legjobb autóban ülnek. A legnagyobbaknak puszta élvezet és itt csillanthatják meg igazán képességeiket, még a gyengébbeket csak korlátozza a falak közelsége.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik