A paksiak taktikája az volt, hogy a kezdés utáni perceket az ismerkedésre szánják. Ennek köszönhetően kiegyenlített mezőnyjátékkal teltek el az első percek, de a vendégek már akkor aktívabbnak bizonyultak, és a labdát is valamivel többet birtokolták. Az ismerkedés a 14. percben ért véget, amikor Böde Dániel kiugratását Vayer Gábor gólra váltotta. A korábban kétszer is lesen megállított paksi szélső a balösszekötő helyéről, nyolc méterről lőtt a hazai kapu bal alsó, rövid sarkába, így vezetéshez juttatta övéit. 0–1

A gól után a paksiaknál maradt az irányítás. Vayer akár meg is duplázhatta volna találatai számát és csapata előnyét, de Sipeki István indítását követően a labdát hiába emelte át a hazai kapuson, Josep Rivas bravúrral hárított. A vendéglátóknak további tíz perc kellett, hogy ismét megmozgassák Csernyánszki Norbertet, de a magyar kapusnak csak biztosítania kellett, közbe avatkozni viszont nem Victor Cuadros lövésénél.

A hajrában Magasföldi József és Bartha László is veszélyeztetett – előbbi ráadásul kétszer –, de a paksi lövések elkerülték az andorrai kaput. A félidő helyzetét Böde hagyta ki, aki szöglet után fejelt öt méterről, a labda viszont centikkel ugyan, de a kapu mellé szállt.

Egyértelműen a Paksé volt a találkozó első félideje, kicsit pontosabb helyzetkihasználással már az első negyvenöt percben eldönthették volna nemcsak a találkozót, hanem akár a továbbjutást is.

A szünet nem tett jót a mérkőzésnek. És a Paksnak sem. A vendégek játéka visszafogottabb lett, nem nagyon vezettek olyan akciót, amiben benne lett volna a gólveszély. Így jobb híján a mezőnyben gyűrték egymást a felek, annyi pozitívumot azonban feljegyezhettünk, hogy a párharcok lezárásaként döntően a házigazdák szabálytalankodtak taktikai jelleggel a vendégekkel.

A 68. percben Kis Károly kettős cserével próbálta meg felrázni csapatát, bár Magasföldi és Böde személyében két kulcsjátékosát hívta le a pályáról. A csereként érkező friss nyári szerzemény, Hrepka Ádám mindjárt egy kiharcolt büntetővel igazolhatta volna szerződtetését, de mivel az örmény játékvezető sípja néma maradt, így reklamálásért csak egy sárga lapot könyvelhetett el.

A hajrára Bartha is kiszállt a játékból, a Paks három meghatározó emberének hiányában jobbára már csak az eredmény tartására törekedett, és szórványos, nem túl meggyőző támadásait távoli lövésekkel zárta. A paksi védelemnek leginkább a végig nagy kedvvel játszó, többször gólveszély közelébe kerülő Victor Cuadros semlegesítésére kellett figyelnie, amit végül sikerrel oldottak meg Égerék.

A bizonyítási vágytól égő Hrepka hiába tűnt aktívnak a rendelkezésére álló időben, nem tudott gólt szerezni, de miután a védelem nullára hozta le a találkozót, a hazai visszavágó előtt az egyetlen Vayer-gól is több mint biztatónak tűnik.