Egerszegi Krisztina számára szimpatikus a NOB kezdeményezése (Fotó: Meggyesi Bálint)

– Négy év után ismét hazánk rendezi az Európa-bajnokságot. Nem fájlalja, hogy az életéből kimaradt a magyar rendezésű világverseny?
– Nem, nem fájlalom, noha tudom, milyen nagyszerű érzés magyar szurkolók előtt versenyezni. A „De jó lett volna, ha..." kezdetű mondatoknak, töprengéseknek amúgy sincs sok értelmük.

Ötszörös olimpiai bajnokként tudja, milyen nehéz az átállás az ifiknek a felnőttek közé

– Ez igaz, ráadásul pályafutása kapcsán nem is az elszalasztott lehetőségek jutnak az ember eszébe. Visszavonulása után tudatosan döntött a háttérbe húzódása mellett. Miért határozott így?
– Mindig is úgy gondoltam, amíg sportolok, kötelességem kiszolgálni a médiát is, eleget kell tennem különböző felkéréseknek. Ám akkor is kizárólag a versenyekről, az eredményeimről beszéltem, s úgy hiszem, ez így a helyes. Miután pedig visszavonultam, minden megszűnt, ami korábban érdekes volt az embereknek. Nem versenyeztem, nem volt miről beszélnem.

– Ó, nem is kell ahhoz Európa-bajnokság, hogy ezt tapasztaljam, elég csak egy korosztályos versenyre kimennem! Rengeteg gyerek állít meg, ők nagyon aranyosak, nagyon édesek, s az autogram mellett néha persze kérdeznek is. Én meg elgondolkozom azon, hogy ezek a gyerekek nyolc-tíz évesek, én tizennégy éve visszavonultam, vagyis meg sem születtek még, amikor én úsztam. Akkor honnan ismernek? Persze pontosan tudom, hogy a szüleiktől hallottak rólam, de akkor is fura...

– Tény, ilyenkor nekem is eszembe jut, hogy a szöuli olimpián autogramot kértem Kristin Ottótól, és mennyire örültem, hogy adott.

– Néhány nap múlva újabb olimpiára, az ifjúságira utazik Szingapúrba. A magyar csapat nagyköveteként. Hogyan jött a felkérés?
– Tavaly nyáron Gyulay Zsolt keresett meg, és sokáig nem is adtam választ a felkérésre. Kettős érzés munkált bennem. Egyrészt rendkívül szimpatikus számomra, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elindít egy kezdeményezést, amelynek köszönhetően fiatal sportolók ilyen lehetőséghez jutnak. Hogy szerepelhetnek egy kis olimpián, hogy hozzászokhatnak az igazán nagy téthelyzetekhez. Hány és hány olyan sportolót láttunk, aki a fiatalok között tündökölt, majd a felnőttek közé érve eltűnt...! Nehéz az átállás az ifjúsági korosztályból a felnőttbe, s az a versenyző, aki belekóstolhat az ifjúsági olimpia légkörébe, a felhajtásba, talán könnyebben megkapaszkodik a nagyok között is.

– Végül mi döntött a felkérés elfogadása mellett?
– Az, hogy Gyuzsó szólt, lassan válaszolnom kellene... A viccet félretéve: tudtam, hogy a gyerekeim az apukájukkal lesznek, úgyhogy nem történik olyan nagy tragédia, ha rövid időre elutazom. Tudom, hogy nem szenvednek hiányt semmiben, így megszületett az igen. Egyetlen kérésem az volt, hogy ne nagyon kelljen a nyilvánosság előtt szerepelnem.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT VASÁRNAPI SZÁMÁBAN!