Új-Zéland másodszor aranyérmes, a franciák harmadszor buktak

A franciák már nem egyszer törtek borsot a vb-k eddig története során a mindenhol favoritként versenybe szálló új-zélandiak orra alá, utóbbiak így a 24 évvel ezelőtt megnyert vb-döntőbe, illetve a 37–17-re lehozott idei csoportmeccsük emlékeibe kapaszkodhattak, bár ennek ellenére tartottak ellenfelüktől. Nem véletlenül: az utóbbi mérkőzés első tíz percében csak kergették ellenfelüket és keresték a labdát, majd egy kontraakcióból szerzett céllal vették csupán a kezükbe az irányítást.

Magas színvonalú francia passzjáték vezette fel a döntőt, majd a 8. percben az új-zélandiak – eddig a vb-átlagnál hatékonyabb – rúgója, Piri Weepu csúnyán elvétett egy büntetőt.

A 12. percben a franciák első számú rúgója, illetve játékuk szervezője, Morgan Parra kapott ideiglenes cserét – egy nyílt tolongásnál a halántékát érte a rúgás –, majd pár perccel később visszajött ugyan, de aztán egy oldalvonal melletti akciónál arcának másik felét is „találat” érte, így végleg lement. Érzékeny veszteség érte a franciákat, akik közben célt is kaptak.

A 15. percben egy jobb oldali bedobásnál annyira koncentráltak az emelésre, hogy nem jutott védő a gyors passzt kapó tolongásemberre, Tony Woodcockra, aki ellenállás nélkül tehette meg a célvonalig lévő métereket. Weepu a szélről elvétette a jutalomrúgást.

Támadásban maradt az All Blacks, s a félidő hajrájában Weepu újabb büntetőt rontott el, majd a házigazdáktól is sérülés miatt szállt ki egy jó formában lévő kulcsember. Aaron Cruden cselezett, de közben a kitámasztó lábának térde csúnyán megbicsaklott. A franciák Francois Trinh-Duc váratlan megoldását – hat új-zélandi között tört előre némi sprint és egy passzcsel után, mielőtt összezártak előtte –, majd egy sikertelen drop-kísérletet tudták felmutatni (5–0).

A második felvonást lendületesen kezdték a hátrányban lévő franciák, nem kis nehézséget okozva ezzel a házigazdáknak. Amíg azonban a francia Dimitri Yachvili kihagyta, addig az új-zélandi csereember, a vb előtt reaktivált, szinte már amatőr Stephen Donald értékesítette a büntetőt, mindezt a 46. percben.

Az All Blacks azonban nehéz helyzetbe hozta magát, még pontosabban Weepu a saját csapatát. A rúgásaiból nyolc pontot a mérkőzésben hagyó játékos egy félpályához közeli akciónál nem vetődött rá a labdára, hanem lábbal belepiszkált, amiből létszámelőnyös gyors kontrát vezethettek a franciák. Új-Zéland csak annak köszönhetően úszta meg az első szándékból vitt akciónál a célt, hogy Yachvili kritikus pillanatban elcsúszott. A labda viszont a franciáknál maradt, akik a 47. percben a bal szélről középre hozták vissza az akciót, ahol a csapatkapitány, Thierry Dusautoir áttört. A bónuszt Trinh-Duc váltotta két pontra, a franciák hátránya egy pontra csökkent. A bűnbak Weepunak el is kellett hagynia a játékteret, lecserélték.

Zavart csapat benyomását keltette az All Blacks, labdához sem jutott, a térfelét nem hagyta el, kizárólag védekezett. Igaz, azt nagyon szabályosan és tökéletesen. A franciák a sok tolongással szabálytalanságot akartak elérni, hogy büntetőt rúghassanak, mert a célszerzéshez azért kevesek voltak. Mezőnyfölényük azonban meddőnek bizonyult. A 66. percben Trinh-Duc félpályás büntetőt vétett – rövid és pontatlan volt a rúgás –, így vesztesként hagyták el a pályát. Immár harmadszor... (8–7)

Sovány vigasz, de a győzelemhez legközelebb most jártak a franciák: 1987-ben Új-Zéland ugyancsak házigazdaként 29–9-re nyert, míg Ausztrália 1999-ben 35–12-re győzött ellenük.