Vívás: Boczkó Gábor három érmet vár az Eb-n

– Pénteken elkezdődik Antalyában az Európa-bajnokság. Az első, amelyiken szövetségi kapitányként vezeti a magyar csapatot – sportigazgatóként eddig is ott volt a tűz közelében, de azért ez egy másik szerepkör, nem?
– Igen, és teljesen más, mint az előző – válaszolta Boczkó Gábor, a magyar vívóválogatott szövetségi kapitánya. – Jóval nagyobb felelősséggel jár, emellett hatalmas megtiszteltetés, hogy ilyen csapatot képviselhetek a nemzetközi színtéren is.

– A feladat magában rejti azt is, hogy az Eb előtt a fegyvernemi vezetőedzőkkel egyeztetett a csapat összetételéről?
– Minden edzővel megbeszéltem mindent, közösen néztük meg, milyen lehetőségeink, esélyeink vannak, és igyekeztünk többeknek bizonyítási lehetőséget adni, emellett fontos szempont volt az is, hogy az adott fegyvernemen belül tovább erősítsük a kialakuló csapategységet – van két stabil bázisunk, a férfi kard és a férfi párbajtőr, itt az a feladat, hogy ezt a bázist tovább szilárdítsuk.

– Ezen túlmenően miért fontos ez az Európa-bajnokság, mi az, amire kapitányként különösen figyel majd Antalyában?
– A csapatunk átlagéletkora huszonkét-huszonhárom év, már persze ha a férfi kardcsapatot kivesszük a nagy egészből, ez egyértelműen azt mutatja, hogy a jövő csapatát építjük – An­talya fontos állomás, de a cél egyértelműen Párizs és a következő olimpiák. Jelenleg a tesztüzem időszakát éljük, ám jövőre, amikor elindul a kvalifikáció, már nem nagyon lesz lehetőség a csereberére.

– Február óta kapitány, a válogatott mutat már olyan jellemzőket, amelyek önhöz köthetők?
– Szoros kapcsolatot ápolok az edzőkkel, de ez korábban is így volt, ám kapitányként még inkább hatással vagyok a nagy egészre – konkrétumokat nem tudok mondani, és ez így lesz a jövőben is, az én munkám inkább a színfalak mögött zajlik: nyugalmat próbálok építeni a csapat köré.

– Az Európa-bajnokság az egyik olyan verseny, amelyen bár a csoportbeosztásnál számít a ranglistás helyezés, ám az ötös asszókat mégis le kell vívnia mindenkinek – korábbi párbajtőrözőként megerősíti, hogy ezeknek a csörtéknek különös lélektana van, hiszen amit a fiatal vívóknak mondanak az edzők, hogy egy ötös asszóban bárkit meg lehet verni, az a klasszisaink olvasatában úgy hangzik, bárkitől ki lehet kapni?
– Tényleg nincs kiemelés, itt mindenki a darálóban kezd, az juthat legmesszebbre, aki jó erőnlétben van, aki képes beosztani az erejét, és mentálisan is az elejétől élesnek kell lenni. Én is belecsúsztam abba versenyzőként, hogy három vereséget összeszedtem a csoportmeccsek során, épphogy továbbjutottam, ezek után persze rendkívül nehéz ágat kaptam – igaz, végül Eb-ezüstöt szereztem... Kiemeltként valóban elszokhat az ember a csoportasszóktól, az én példám is mutatja, hogy Európa-bajnokságon már az elejétől pörögni kell.

– És pörögni fognak a magyar vívók Antalyában – másként: mire lehet képes ez a csapat az Eb-n?
– Szerintem jók lehetünk az Európa-bajnokságon, de hogy számszerűsítsek is: három érem simán benne van a pakliban.

– Az asszók során nyilván rekedtre kiabálja majd magát a pástok mellett, de milyen egyéb feladatai lesznek még Antalyában?
– Régen a rend és a fegyelem mellett a „majd én megmondom, hogy lesz” szemlélet volt a meghatározó, én viszont egyfajta menedzseri szerepet szeretnék betölteni, vagyis mindenkivel szorosan együttműködve leginkább arra koncentrálok, hogy a versenyző jól érezze magát a páston, hogy semmi másra ne kelljen figyelnie, csak arra, hogyan adhat tust – ehhez kell megteremteni a nyugodt hátteret és körülményeket, és ebbe beletartozik minden, amit csak el tud képzelni.