Világrekord és új trónkövetelő: parádés maratoni versenyeket élhettünk át idén

A világ valaha volt három legjobb maratoni idejéből kettőt futottak idén a férfimezőnyben, mindkettő a kenyai Kelvin Kiptum érdeme, egyaránt major maratonon érte el, az egyik ráadásul világrekord. De ne szaladjunk előre, menjünk szépen sorban végig 2023 nagy versenyein, amelyek az Abbott World Marathon Majors elnevezésű sorozat részét képezték.

Tokióban kezdődött minden március elején, a győztes a 2022-es párizsi maratonon is diadalmaskodó etióp Deso Gelmisa lett, 2:05:22-es ideje nem különösebben acélos, a hajrá mindenesetre végtelenül izgalmas volt, csupán egy gondolattal múlta felül honfitársát, Mohamed Esát. Hatan is eséllyel pályáztak a sikerre az utolsó kilométereken, Gelmisa négyszáz méterrel a finis előtt robbantott.

Következett Boston, és ami az amerikai nagyvárosban történt, arra már mindenki felkapta a fejét. A kenyai Evans Chebet megvédte a címét (tavaly egyébként New Yorkban is ő nyert), le a kalappal előtte, de a szenzáció

Eliud Kipchoge hatodik helye volt. A világrekorder karrierje leglassúbb versenyét futotta a klasszikus távon, 2:09:23 óra alatt ért célba, élete 16. maratonján csupán a harmadik vereségét szenvedte el. Bal lábának sérülése, az esős idő és a kisebb emelkedőkkel tarkított útvonal kibabrált vele pályafutása első bostoni erőpróbáján.

Londonban aztán, hat nappal Boston után, április 23-án konkrétan leesett az állunk. A világelitbe tavaly Valenciában berobbanó kenyai Kelvin Kiptum minden idők második legjobb idejét érte el. 16 másodpercre volt csak Kipchoge 2022-es világcsúcsától, 2:01:25-nél állította meg az órát.

Noha esett némi eső, ez sem gátolta meg a zseniális futásban, ami egyértelművé tette, hogy Kipchoge nem sokáig marad a leggyorsabb maratonista. Ezen a viadalon búcsúztunk el Mo Farahtól, a britek korábbi négyszeres olimpiai bajnoka nem sokkal 2:10-en kívüli eredménnyel kilencedik lett, negyvenévesen emelt fővel köszönt el a maratoni távtól.

A nyári budapesti világbajnokságon az ugandai Victor Kiplangat felejthető idővel, eléggé gyenge mezőnyben nyert, igaz, elképesztő hőséggel kellett megküzdeniük az atlétáknak. Szemerei Levente remekelt, egyéni csúcsától kevesebb mint egy perccel elmaradva negyvenedik lett.

Ősszel Kipchoge visszatért a győztes útra, ötödször is diadalmaskodott Berlinben, a világrekord megdöntéséről azonban ezúttal szó sem lehetett, noha fél távig biztató volt a helyzet e tekintetben. Aztán ahogy az utolsó nyula is kiszállt, a legenda lassulni kezdett, olyannyira, hogy a végére az üldözők is megközelítették, azonban későn ébredtek, a kenyai 2:02:42-vel nyert.

Sokszor foglalkoztunk már vele, október 8-án megdőlt Kipchoge rekordja, Kelvin Kiptum Chicagóban bámulatos futással kettő óra egy perc alá szorította a csúcsot, 34 másodpercet vert a korábbi legjobb eredményre, 23 évesen, mindössze harmadik maratoniját teljesítve ez azért nem akármi.

2:00:35-ös ideje valószínűleg addig él, ameddig jövőre meg nem dönti – ugyanő. A célja egyértelműen az lehet, hogy hivatalos versenyen is leszorítsa végre két óra alá a világrekordot. Kiptum világcsúcsra nem, pályacsúcsra annál inkább számított, viszont olyan jól megnyomta a táv második felét, hogy be is írta magát a históriás könyvekbe.

A majormaraton-sorozat New Yorkban ért véget, ahol a tavalyi eugene-i világbajnok, az etióp Tamirat Tola bizonyult a leggyorsabbnak, pályacsúccsal nyert (2:04:58). Amire még figyelnünk kell ebben az évben, az a december harmadikai valenciai verseny, az általában kedvező körülmények és a gyors pálya egészen biztosan idén is szép eredményeket hoz.