Molnár Ábel ötödik csúcsát teljesítette a Volcanic Seven Summits-kihívásban

Hazaérkezett Chiléből a magyar expedíciós csapat, amelynek három tagja február 20-án feljutott a 6893 méter magas Ojos del Salado vulkánra, amely a legmagasabb a világon. A Kriván Anita, Fülöp Gábor, Molnár Ábel, Nagy Balázs és a chilei Sebastián Ruiz-Pereira alkotta csapatból előbbi három a Volcanic Seven Summits, vagyis a hét kontinens legmagasabb vulkánjait megmászó sorozat részeként utazott Dél-Amerikába, míg utóbbi két mászó elsősorban klímakutatás céljából geográfiai méréseket végzett a hegyen.

„Az Ojos del Salado megmászása nehézségi fokot tekintve felért az előző négy vulkánnal együttvéve – részletezte Molnár Ábel, aki ötödik hegyét teljesítette a Volcanic Seven Summits-sorozatban. – Az Atacama-sivatagban reggeltől estig fúj a szél, magasságtól függően gyengébben vagy erősebben, de a csúcsrégióban átlagosan hatvan-hetven kilométeres erősséggel óránként. Olykor a nyolcvan kilométert is elérheti, amellyel párosul a mínusz huszonöt fokos hőérzet, ráadásul nagyon száraz a levegő, a páratartalom 0.1-0.2 százalék, szóval gyorsan kiszáradnak a légutak. A vizem megfagyott, a jég pedig szétrepesztette a kulacsomat, és az előző nap készített, de jéghideg teámat szürcsölgettem. A nehezítő körülmények miatt sok időnk nem volt a csúcson az örömködésre, ráadásul délután kettő és három óra között értünk fel, igyekeznünk kellett.”

Az ötfős csapatból Kriván Anita és Fülöp Gábor visszafordult, így a 6893 méteres magasságot Molnár Ábel, Nagy Balázs és Sebastián Ruiz-Pereira érte el, a két tudós még ellenőrizte a korábban kihelyezett geológiai műszereket, majd ereszkedtek is vissza az 5837 méteren felállított felső táborba.

A Nevado San Francisco 6016 méter magas, amelyre ugyancsak a Molnár, Nagy, Ruiz-Pereira hármas jutott fel. Molnár Ábel először jutott hatezer méter fölé, sőt öt napon belül kétszer is, mert február 15-én a Nevado San Francisco, február 20-án pedig az Ojos del Salado csúcsán állt.

Egyébiránt az expedíciós csapat tagjai közül Kriván Anita volt leginkább elkeseredve, mert Molnár Ábelhez hasonlóan négy sikeres vulkánmászással (Elbrusz – 2017, Damávand – 2018, Kilimandzsáró – 2019, Pico de Orizaba – 2019) utazott Chilébe, de az ötödik csúccsal – egyelőre – nem boldogult, miként az akklimatizációnak szánt heggyel sem. Később biztosan újra próbálkozik, s az első magyar nő lehet, aki teljesíti a Volcanic Seven Summits-kihívást, míg az ezúttal szintén sikertelenül próbálkozó Fülöp Gábor három (Elbrusz – 2016, Kilimandzsáró – 2017, Damávand – 2018) vulkánnál tart.

„Korábban az Elbrusz megmászása volt az álmom – folytatta a mindössze 23 esztendős Molnár Ábel, aki a Fővárosi Nagycirkuszban, később pedig a Szarvasi Cervinus Teátrumban dolgozott fénytechnikusként, mára azonban életformájává, hivatásává vált a hegymászás, és a februári expedíciót már személyes szponzorként a Hervis cég támogatásával valósította meg. – Olvastam előtte a V7S-ről, de csak amikor leértem az Elbruszról, akkor határoztam el, hogy megpróbálkozom a kihívással. Az oroszországi után az iráni Damávandon és a mexikói Pico de Orizabán is szólóban másztam, a Kilimandzsárón csak azért nem, mert ott nem engedélyezett egyedül mászni, az Ojos del Saladón pedig nem ajánlatos.”

A sorozatból már csak a 4368 méter magas Mount Giluwe és a 4285 méteres Mount Sidley megmászása maradt hátra. Gondolhatnánk, hogy a magasságokat tekintve két könnyű vulkán, de utóbbi az Antarktiszon emelkedik, míg előbbi Pápua Új-Guineában, ahol gyakoriak a polgárháborús zavargások, s ne feledjük, néhány évtizede még a kannibalizmus is előfordult. Mindenesetre Molnár Ábel a két vulkán közül az egyikkel még az idén megpróbálkozik.