BOGI BLOGJA Szigeti veszedelem

Bocs a késésért, gyerekek, totál elfelejtettem, hogy péntek van, ugye, nyaralás, meg ilyenek bekavartak. Mondjuk, amúgy se szoktam nagyon képben lenni, de ha tudok, próbálok valami kifogást találni, miért vagyok mindig eltájolódva a tér-idő kontinuumban. De, ha már szóba került a nyaralás, adott a téma miért érdemes, és miért nem futkorászni egy görög szigeten.

Pro

– Zákinthosz egy nagyobbacska sziget az Ión-tengeren, így adott – ha csak nem valamelyik hegy tetején sátrazol – tengerparton futni, sasolni a hullámokat és a hajókat, örülni neki, hogy nem vagy rajtuk, különben egy levél Daedalon nélkül hánynál, mint a lagzis kutya, és ha épp valami éppen aktuálisan termő bukszus miatt nincs eldugulva az orrod az allergiától, érezni a sós víz illatát. Meg a kukákét.

– Ó, jaj, nem vittél magaddal zselét, tragédia, gyerekek, tragédia. De ha elhagyod a várost, amit érdemes, mert a turisták tömegétől úgyse lehet haladni, máris dőzsölhetsz a természetes szénhidrátokban. Van vagy kétmillió olívabogyófa, szőlő, szilva, így sanszos, hogy két kiló plusszal érsz vissza a szállásodra. Ha ezzel mégse érnéd be, kábé minden bokorban akad egy benzinkút vagy bolt, így be lehet tárazni a már megszokott kommersz csokiból, üccsiből, sörökből.

– Minden szinten szinte minden. Ha már unod a síkfutást, akkor itt nem fogod, mert nincs sík.

Még a sziget keleti, úgymond sík része is tele van alattomos vagy épp eléggé kaptatós emelkedőkkel, így nem üt be az a kellemetlen élmény, hogy meglátsz távol egy templomtornyot, futsz két órát, de még mindig nem került közelebb.

– Nem gázolnak el. De tényleg. Mindenki ismeri a déli vezetési kultúrát, vagy annak hiányát, lehet is fikázni joggal, de például azt nem tapasztaltam, hogy bárki rám dudált volna, és küldött volna el anyámba, hanem egyszerűen kikerült, még a kamion is, pedig nemcsak mellék-, hanem főúton is futottam. Igaz, a leállósávban, ha éppen volt, és amikor volt, az olyan keskeny, hogy egy biciklivel nem lehet rajta leállni.

Kontra

– Az emberek létszámának csökkenésével egyenes arányban nő a kóbor vagy őrző-védő kutyák létszáma. Mondjuk egy hét alatt csak háromszor akart megenni kutya, mert a territóriumára tévedtem. Gondoltam arra, veszek inkább jutalomfalatot, inkább azt egye, mint a vádlimat szedje le. Jó, van ennél nagyobb tragédia is, de azért csak kellemetlen futás szempontjából, ha a maradék távot mondjuk combhajlító nélkül kell megtenni.

– Turisták, turisták mindenhol. De nagyon durván, már nem is panaszkodhatok a Gellért miatt, hogy akadályfutást kell rendszeresen végrehajtanom. Okés, az ember elvan pár percig azzal, hogy kiszemel néhány kellemes kinézetű farpofát maga előtt, de inkább ne a városban cirkáljunk. Akkor viszont fel kell szerelkezni sokkolóval kutyák vagy felbőszült szőlősgazdák ellen.

Teló legyen feltöltve, mert mikor beérsz Aχῶδπλ városába egészen véletlenül, nem árt, ha van nálad gps, hogy visszatalálj a bícsre Jorgosztól kirendelni három-négy sört. Ja, netet lasszóval kell fogni, így ne érintsen túl érzékenyen, ha nem öt másodperc alatt fut fel a szelfi az Instára.

– A fővárosban a turistás boltokban még zajlik is az angol, de ha Koszmosz faluban meg akarod kérdezni Szpirosz bácsit, hogy miért van zárva ennek az esztétikus temetőnek a kapuja, készséggel el fogja magyarázni laza két órában kábé mindent, csak egy büdös szót nem fogsz belőle érteni, hacsak nem Arisztotelészt olvasgatsz esténként eredetiben.

– Tipikus probléma a szemét és a bűz, ahogy délre haladunk. Ha azért utazol, hogy a retek várost magad mögött hagyva pihenj meg végre a természet lágy ölén, na azt nem fogsz. A partközeli területeken legalábbis nem, mert akkora batár szemeteskonténerek vannak, mellettük legalább ekkora kupac szemét, mellettük legalább ekkora kupac kóbor macska. Ha mindezt el akarod kerülni, irány Izland.