Magyaroknak: hiányzó, de elérhető csúcsok

Összeszedtük, melyek azok a célok, amelyeket a világ legmagasabb hegyei között reálisan kitűzhet maga elé a hazai hegymászás.

1. A Sisapangma főcsúcsa. Kicsit kényes kérdés, ami miatt 2018-ban nézeteltérés alakult ki két tábor között a magyar hegymászóéletben. A kérdés az, hogy az 1987-ben indított első magyar Himalája-expedíció elérte-e a 8027 méter magas főcsúcsot, vagy a hat magyar hegymászó (Ozsváth Attila, Nagy Sándor, Várkonyi László, Vörös László, Csíkos József, Balaton Zoltán) csak a 8008 méteres központi csúcsra jutott fel. A vita tavaly lángolt fel, és bár a még élő résztvevők méltatlannak nevezték sikerük megkérdőjelezését, a másik oldal által felvetett – csúcsfotóval, a csúcsgerinccel és a hivatalos dokumentumokkal kapcsolatos – kérdések jogosak, és továbbra is megválaszolatlanok.

Mindez abból fakadhat, hogy 1987-ben még nem voltak olyan technikai feltételek, mint manapság, így az is elképzelhető, hogy maguk a hegymászók sem tudták pontosan, melyik csúcson vannak.

Akármi is történt, biztosat senki sem tud, és a Sisapangma főcsúcsának magyar elérése mindaddig kérdéses marad, míg valaki bizonyíthatóan, kétséget kizáróan fel nem jut.

2. A biztosan hiányzó láncszem: a K2. Ha a Sisapangma magyar megmászása váltott is ki vitákat, a tizennégy között van egy nyolcezres csúcs a Himalájában, amelyen még biztosan nem állt honfitársunk. Ez a 8611 méter magas hírhedt K2 Pakisztánban, amely az egyik legnagyobb kihívásnak számít a világ legmagasabb hegyei közt. Az első, 1954-es megmászása óta csak valamivel több mint háromszázan jutottak fel a csúcsára, ami viszont sokkal riasztóbb adat, hogy minden negyedik hegymászó meghalt a kísérlet közben. A legbiztatóbb magyar kísérlet a Magyarok a világ nyolcezresein sorozat 2005-ös expedíciója volt, amikor Erőss Zsolt 8300 méterig jutott – a közelgő vihar miatt vissza kellett fordulnia, pedig már túl volt az útvonal legnehezebb, legtechnikásabb részén. Legeredményesebb expedíciós hegymászónk 2013-ban életét vesztette a 8586 méter magas Kancsendzöngán, így egyelőre bizonytalan, mikor tudunk legközelebb csúcseséllyel kecsegtető expedíciót indítani a K2-re. Igaz, a manapság újraéledő magyar himalájai hegymászást nézve néhány éven belül erre akár sor is kerülhet.

3. Egy még megmászatlan hétezres a Himalájában. A nyolcezresek megmászása csak a himalájai hegymászás kirakatát jelenti, a hegymászók számára legalább ilyen szép vagy még nagyobb kihívást jelent a még megmászatlan hétezres hegyekre való feljutás.

Száznál is több ilyen csúcs lehet Ázsiában, köztük olyanok, amelyekről nem is tudnak az emberek, és még a helyiek sem biztosak benne, milyen magasak. Soknak neve sincs, éppen ezért fel sem vetődött még, hogy megmásszák őket.

Ezek a hegyek nem véletlenül megmászatlanok még a huszonegyedik században is: vagy technikailag nagyon nehéz meghódítani őket, vagy eleve nagyon körülményes és költséges lenne egyáltalán megközelíteni őket, mert nem vezet hozzájuk semmilyen bejárt útvonal. Számos tapasztalt magyar hegymászót is érdekelnek ezek a titokzatos csúcsok, a csupasport.hu oldalnak adott interjújában legutóbb a három nyolcezresre első magyarként feljutó, a himalájai magyar expedíciózásban egy évtizeden át kiemelkedő szerepet játszó Mécs László is beszélt ez irányú terveiről.

4. Lesíelni egy nyolcezresről. Az első ember, aki lesíelt egy nyolcezres hegy csúcsáról, a francia Yves Morin volt 1979-ben. A 8091 méter magas Annapurna legmagasabb pontjáról csúszott le, de negyven évvel utána még mindig van két olyan nyolcezres, amelyről eddig nem sikerült lesíelnie senkinek: a Kancsendzönga és a Makalu. Lassan tíz éve történt az első magyar kísérlet, 2010-ben az extrém síalpinista és síoktató Wetzl Péter próbált meg léceivel a hátán felmászni és felcsatolva azokat lecsúszni a legjobban síelhető nyolcezresről, a 8201 méteres Cso-Ojuról, amelyen végül 7100 méterig jutott. Egy év múlva Szlankó Zoltán próbálkozott hasonlóval, és végül 6400 méterről síelt le a 8027 méteres Sisapangmáról. Honfitársainknak eddig nem sikerült ez a kihívás, bár az eddigi próbálkozások már jelezték, van rá esély rá. Miután a tapasztalt sítúrázó és magashegyi hegymászó, Mécs László szintén tervezi, hogy a közeljövőben megpróbál lesíelni egy nyolcezresről, jelenleg több olyan magyar hegymászó is van, akinek köszönhetően elérhető cél lehet a magyar hegymászás számára.

 

5. A Mount Everest – oxigén nélkül. Mind közül erre van a legkisebb esély. A Föld legmagasabb hegycsúcsára, a 8850 méter magas Mount Everestre 2002 májusában jutott fel először magyar állampolgár, de az utolsó szakaszon Erőss Zsolt is használt palackozott oxigént. Azóta több honfitársunk is állt fent (Jelinkó Attila, Ugyan Anita, Neszmélyi Emil és Németh Alexandra), de valamennyien pótlólagos oxigén segítségével érték el az egyébként elismerésre méltó sikert.

Az Everest pótlólagos oxigén nélküli elérése ugyanis a világ legnehezebb magashegyi hegymászó feladatai közé tartozik, 1978 óta mintegy kétszáz embernek sikerült csupán.

Magyar próbálkozásokban sem volt hiány, Klein Dávid 2001 óta összesen kilenc alkalommal vágott neki, 2014-ben már 8700 méterig jutott. A feladat adva van. Klein egyrészt megágyazott a jövő kísérleteinek, másrészt nem lenne meglepetés, ha ő maga is próbálkozna még, ugyanakkor az Everest lejtőin sorban álló tömegek miatt ez egyre nehezebb feladat.

(Megjelent a Nemzeti Sport Csupasport mellékletében 2019 januárjában.)