Már most készüljünk lelkileg a BL-döntő hosszabbítására?!

BAJNOKOK LIGÁJA
DÖNTŐ, MADRID, WANDA METROPOLITANO (ATLÉTICO-STADION)
Június 1., szombat, 21.00: Tottenham Hotspur (angol)–Liverpool FC (angol) (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!

EMLÉKEZTETŐÜL

ELŐDÖNTŐ, ELSŐ MÉRKŐZÉSEK
Április 30., kedd
Tottenham (angol)–Ajax (holland) 0–1 (Van de Beek 15.)
Május 1., szerda
FC Barcelona (spanyol)–Liverpool (angol) 3–0 (L. Suárez 26., Messi 75., 82.)
VISSZAVÁGÓK
Május 7., kedd
Liverpool (angol)–FC Barcelona (spanyol) 4–0 (Origi 7., 79., Wijnaldum 54., 56.)
Továbbjutott: a Liverpool, 4–3-as összesítéssel
Május 8., szerda
Ajax (holland)–Tottenham (angol) 2–3 (De Ligt 5., Zijes 35., ill. Lucas Moura 55., 59., 96.)
Továbbjutott: a Tottenham, 3–3-as összesítéssel, idegenben szerzett több góllal

A 2000-ES ÉVEK HOZTÁK MEG AZ ÁTTÖRÉST

SPANYOL HÁZIDÖNTŐ

Először az 1999–2000-es idényben fordult elő, hogy egy nemzet két képviselője vívja a finálét, a spanyolok ráadásul már az elődöntőbe is három csapatot delegáltak, és mivel a Real Madrid kiejtette a Bayern Münchent, biztossá vált a házidöntő. Másnap a Valencia búcsúztatta a Barcelonát, de a fináléban nem volt esélye a Héctor Cúper trenírozta gárdának.

A királyi gárda, amely több mint három évtizedes várakozás után 1998-ban szerezte meg a hetedik BEK/BL-elsőségét, az első félidő hajrájában Míchel Salgado beadása után Fernando Morientes fejes góljával szerzett vezetést, majd a második félidő derekán Steve McManaman is betalált – a levegőbe felugorva lőtt a kapuba –, a 3–0-s végeredményt pedig negyedórával a vége előtt egy kontrából Raúl állította be, így a Real Madrid nyolcadszor is felülhetett Európa trónjára.

Spoiler: az volt az egyedüli sima házidöntő a BL-ben!

REAL MADRID–VALENCIA 3–0

OLASZ HÁZIDÖNTŐ

Csupán három évet kellett várni arra, hogy ezt pepitában összehozzák az olaszok: 2003-ban a Juventus épp a Real Madridot búcsúztatta az elődöntőben, így kiharcolta a Milan elleni részvételt. A piros-feketék nem hétköznapi módon jutottak amúgy a döntőbe, a városi rivális Inter ellen a hazai 0–0 után idegenben Andrij Sevcsenko első félidő ráadásban szerzett góljával vezetett vendégként, és bár Obafemi Martins a 84. percben egyenlített, a Milan idegenben szerzett góllal továbbjutott – abban a párharcban, amelyben ugye mindkét meccset ugyanabban a stadionban játszották…

A finálé nem bővelkedett látványos jelenetekben, érvényes gólt pedig sem a rendes játékidő, sem a hosszabbítás nem hozott. A tizenegyespárbajban egyik gárda sem bizonyult magabiztosnak, de míg a Juventus háromszor is rontott, a Milan csak kétszer, így a piros-feketék hatodszor értek fel a csúcsra.

MILAN–JUVENTUS 0–0 – 11-ESEKKEL 3–2

ANGOL HÁZIDÖNTŐ

Újabb öt évet kellett várni, hogy erre sor kerüljön, a 2007–2008-as idényben az angolok uralták Európát, a negyeddöntőben a Liverpool az Arsenalt búcsúztatta, hogy aztán a Chelsea-vel szemben döbbenetesen drámai elődöntőben alulmaradjon. A „vörösök” az első meccsen 1–1-re végeztek, mivel a 94. percben John Arne Riise öngólt vétett, de a visszavágón Didier Drogba 33. percben szerzett találatára Fernando Torres felelt a második játékrészben, újabb gól nem lévén pedig jöhetett a hosszabbítás. Ebben Frank Lampard büntetőjével előnybe került a Chelsea, majd Drogba újra betalált, a végén így is izgulnia kellett a londoni csapatnak, mert Ryan Babel szépítése után egy újabb liverpooli gól már vendégtovábbjutást ért volna.

Ez végül nem jött össze, így a Chelsea készülhetett a döntőre, amelyben a Barcelonát kiejtő Manchester United érkezett ellenfélül, és az év végén aranylabdás Cristiano Ronaldo fejes góljával vezetést is szerzett, erre viszont még a szünet előtt felelt a szemfüles Frank Lampard. Több gól nem esett, jöhetett a tizenegyespárbaj itt is, ebben pont Ronaldo rontott először, de John Terry az ötödik körben elcsúszott, a végén pedig Nicolas Anelka rúgását Edwin van der Sar hárította, így a „vörös ördögök” örülhettek – fennállásuk során harmadik alkalommal.

MANCHESTER UNITED–CHELSEA 1–1 – 11-ESEKKEL 6–5

NÉMET HÁZIDÖNTŐ

2013-ban összejött az eddigi egyetlen német finálé, miközben a világ nagy része már a Barcelona–Real Madrid döntőre készült. A Bayern München és a Dortmund máshogy gondolta a dolgokat, és gyakorlatilag már az odavágón eldöntötte a továbbjutás kérdését: előbbi 4–0-ra ütötte ki a katalánokat, utóbbi 4–1-re a királyi gárdát, ezen a meccsen Robert Lewandowski szerezte mind a négy dortmundi gólt. A visszavágón a Real sokáig kínlódott csak, és noha a végén szerzett két gólt (2–0), így is a fekete-sárgák örülhettek, a Barcelona pedig otthon is simán kikapott (0–3).

A londoni döntőben a bajorok egyórányi játék után Arjen Robben szép megmozdulása nyomán Mario Mandzukic találatával előnybe kerültek, de az idény végén éppen a riválishoz távozó Mario Götzét sérülése miatt nélkülöző Dortmund Ilkay Gündogan révén hamar egyenlített büntetőből, így sokáig úgy tűnt, ezúttal is hosszabbításra kerül sor. A 89. percben aztán újra jött Robben, és ezúttal már maga fejezte be az akciót, lezárva a finálét – ötödször lett első a Bayern München.

BAYERN MÜNCHEN–DORTMUND 2–1

MADRIDI DERBIK

Ezt követően a spanyolok vették át az uralmat Európában, sorozatban ötször is ez a nemzet adta a végső győztest, sőt, kétszer a másik finalistát is.

Rögvest 2014-ben madridi derbit rendeztek Lisszabonban azt követően, hogy az elődöntőben a Real Madrid a hazai egygólos siker után Münchenben 4–0-ra kiütötte a Bayernt, az Atlético Madrid pedig az otthoni gól nélküli döntetlen után a Chelsea vendégeként kivívta a továbbjutást (3–1).

A döntőben a sérülése ellenére kezdőbe nevezett Diego Costa csak kilenc percig volt a pályán, ám Diego Godín stukkolásával az első félidő hajrájában így is előnyhöz juttatta övéit. A második félidőben folyamatosan rohamozó Real Madrid erőfeszítései a 93. percben Sergio Ramos szöglet utáni fejesével hozták meg az eredményt, a hosszabbításban pedig már nem volt kérdés, a hősies védekezésben teljesen felmorzsolódó „matracosokat” alaposan kitömte a 10. BEK/BL-győzelmét arató királyi gárda.

REAL MADRID–ATLÉTICO MADRID 4–1 – HOSSZABBÍTÁS UTÁN

Két évvel később, 2016-ban ugyanerre a párosításra került sor. Az Atlético Madrid a nyolcaddöntőben majdnem megégett, de két 0–0-t követően tizenegyesekkel 8–7-re legyőzte a PSV-t, majd lendületből kiejtette a Barcelonát, ezt követően pedig idegenben szerzett góllal a Bayernt is. A Real Madrid a Roma gond nélküli búcsúztatása után nagyon nehéz helyzetbe került a Wolfsburg ellen, a német együttes ugyanis hamar kétgólos előnyre tett szert otthon, és 2–0-val érkezett Madridba. Cristiano Ronaldo azonban már a 17. percre két gólnál járt, a 77.-ben pedig a harmadikat is megszerezte, így egymaga juttatta tovább a csapatát (lásd még idén az Atlético Madrid–Juventus párharcot). Az elődöntőben a Manchester City elleni párharcban csupán egy öngól esett, ezt Fernando szerezte, ezzel a királyi gárda újra döntőbe jutott.

Ebben a fináléban is betalált Sergio Ramos, sőt ezúttal már az első negyedóra végén – más kérdés, hogy minimálisan a leshatáron túlról indult a gólja előtt. A második félidőben Antoine Griezmann büntetőt rontott, de így is hosszabbításra mentette a meccset az Atlético, a csereként beálló Yannick Carrasco ugyanis a 79. percben betalált – majd rohant az oldalvonalon túlra kedveséhez, Noémie Happart-hoz. Újabb gól ebben a hosszabbításban nem esett, jöhettek a tizenegyesek, amelyek során csak a 4. körben rúgó Juanfran rontott (a jobb oldali kapufát találta el), CR meg eldöntötte a meccset – 11. alkalommal lett győztes a Real Madrid, amely ezt követően 2017-ben és 2018-ban is megvédte címét.

REAL MADRID–ATLÉTICO MADRID 1–1 – 11-ESEKKEL 5–3