Lehetetlen fordítás? Ebből meríthet erőt a Celtic és a Barca!

Az alábbiakban látni fogjuk, hogy bőven van jó hírünk a Juventus ellen 3–0-s vereséget szenvedő Celtic és a Milan ellen a kétgólos vereségek legrosszabbikát elszenvedő Barcelona (0–2) számára, hátrányuk a BL-, BEK-történelem alapján egyáltalán nem ledolgozhatatlan: az alábbi válogatás csak a leginkább figyelemreméltóbbakat említi meg a 15 nagy fordító hadművelet közül. A glasgow-iak esetében azonban rögtön árnyalni is kénytelenek vagyunk az összképet, sőt akár példa nélkülinek is tűnhet vállalkozásuk, ugyanis a lehetetlennek tűnő fordítást bemutató csapatok mind a 15 esetben hazai pályán játszottak másodszor, azaz idegenbeli meccsen kerültek nagy hátrányba, és harcolhatták ki a továbbjutást – nem úgy, mint a Celtic.

Az első igazán emlékezetes eset 1958-ban történt, amikor a dán bajnok KB hazai pályán oktatta a Schalkét, és 3:0-ra nyert úgy, hogy már a 46. percre kialakult a végeredmény. A visszavágón azonban fordult a kocka, olyannyira, hogy ezen a meccsen a 46. percben a gelsenkircheniek vezettek 3:0-ra... Ezzel azonban nem volt vége az izgalmaknak, Erling Andersen 13 perc alatt duplázott a vendégeknél, így ismét nyeregben érezhették magukat a dánok. Nem sokáig, pontosabban hat percig – ennyi kellett a „királykékeknek” az újabb két gólhoz az őrült meccsen. Az akkori szabályoknak megfelelően jöhetett a harmadik felvonás semleges helyszínen, Hollandiában. Ezen a találkozón Bernhard Klodt a második meccshez hasonlóan duplázott, így a németek ünnepelhettek.

Minden idők egyik leggyorsabb fordítását a végül a fináléig jutó Partizan Beograd mutatta be 1966-ban, amikor a 29. percre ledolgozta (!), a 41. percre pedig kétgólos fórrá alakította a Sparta Praha elleni háromgólos hátrányát. A negyeddöntős párharc így viszonylag egész simán lett a története során nem egy nagy fordítást bemutató (lásd keretes írásunk!) belgrádiaké.

Görögországban 1971-ben óriási volt a csalódás, amikor ugyancsak Belgrádban a Puskás Ferenc irányította Panathinaikosz nem bírt Sztevan Osztojiccsal: a csatár élete egyik legjobb napját fogta ki, és három gólt vágott az elődöntő első meccsén, így 4–1-es előnybe került a Crvena zvezda. Az athéni visszavágón viszont a Pana már a 2. percben betalált Antonisz Antoniadisz révén, a támadó a második játékrész elején újra bevette a kaput, Arisztidisz Kamarasz gólja pedig már a Puskás-csapat továbbjutását jelentette, és mivel az eredmény nem változott, a görög együttes története legnagyobb sikerét érte el.

Az 1975–1976-os kiírás akár joggal pályázhat minden idők egyik legjobb sorozata címre. Jó néhány emlékezetes párharc való ebből a szezonból, közülük az egyik „leginkább időt álló” a Real Madrid és a Derby County összecsapása. Az angol csapat elképesztő első meccset produkált, 4–1-es sikerével alaposan meglepte ellenfelét, ám a Santiago Bernabéuban a második félidő elejére ledolgozta hátrányát a Real, Az első találkozón triplázó Charlie George viszont Madridban is gólt szerzett. A spanyol gárda óriási nyomás alatt tartotta ellenfelét, ám sokáig egyszerűen képtelen volt bevenni a kaput, mígnem a 83. perben jött egy büntető, és Pirri megtörte a jeget. A hosszabbításra teljesen elfogyott a Derby ereje, Santillana pedig döntő csapást mért az angolokra.

Ebben a fordulóban volt még egy emlékezetes párharc, amelyre sok idősebb hazai szurkoló is biztosan visszaemlékszik: a Benfica Lisszabonban 5–2-re megverte az Újpestet, a kétgólos Bene Ferenc vezérletével viszont a Dózsa ledolgozta hátrányát, és emberelőnybe került. A harmadik gól után azonban Zámbó Sándor piros lapot kapott, tíz a tíz ellen Nené szépített, így az Újpest óriási csatában elbukott.

A negyeddöntőben aztán mindegyik párharc igazi csemege volt: a Real Madrid búcsúztatta a Mönchengladbachot is, amely egy fordulóval korábban az olasz bajnok Juventust intézte el, a Benficát pedig a címvédő Bayern München ejtette ki, miközben a Saint-Etienne és a PSV egyaránt úgy jutott a négy közé, hogy az első meccset elveszítette 2–0-ra, a visszavágón viszont nyert 3–0-ra a(z akkor még) szovjet Dinamo Kijev, illetve a jugoszláv Hajduk Split ellenében. A döntőbe végül a Bayern és a Saint-Etienne jutott, és Palotai Károly kitűnő bíráskodása mellett a bajorok sorozatban harmadszor is felértek a csúcsra. Káprázatos BEK-idény volt!

A Barcelona két hete 2–0-s vereséget szenvedett a Milan vendégeként, a katalánok azonban nyugodtan visszanyúlhatnak saját történelmükhöz, ha jelentős fordításból akarnak erőt meríteni. Az 1985–1986-os BEK elődöntőjének első meccsén Göteborgba látogattak, és 3–0-s vereséget szenvedtek, a visszavágó azonban hasonlóan sima meccset hozott a Camp Nouban, ugyancsak hazai fölénnyel. Pichi Alonso triplájával a Barcelona ledolgozta hátrányát, és mivel a hosszabbítás nem hozott döntést, következtek a tizenegyesek, amelyet végül a hazaiak bírtak jobban idegekkel. A döntőben aztán már nem hozott szerencsét a Barcának a mészpont, a bukaresti Steaua kapusa, Helmuth Robert Duckadam mind a négy katalán próbálkozást hárította, így még az sem számított, hogy román részről az első két végrehajtó, Mihail Majearu és Bölöni László szintén hibázott.

IFK GÖTEBORG–FC BARCELONA 3–0

FC BARCELONA–IFK GÖTEBORG 3–0

A nagy fordítások idénye volt az 1988–1989-es kiírás is, amikor előbb a Werder Bremen, majd a Galatasaray állt talpra az első meccs idegenbeli 3–0-s veresége után. Érdekesség, hogy hazai pályán a Werder és a Galata is kiütéssel nyert, 5–0-ra. A brémaiak egyébként egy „agyonpolitizált” párharcban múlták felül a Dynamo Berlint, és miután egy szezonnal korábban hasonló tettet hajtottak végre a Szpartak Moszkvával szemben az UEFA-kupában (1–4 után hosszabbításban 6–2) nagy elismerést vívtak ki maguknak, és évekig élt a Brémába látogató csapatokban a „Weser-parti csoda” okozta óvatosság.

Különleges párharc volt 1992 őszén a Stuttgart–Leeds United hármas meccssorozata. A VfB hazai pályán 3–0-ra nyert, majd jött a visszavágó, ahol 4–1-re kikapott. Az idegenbeli góllal a sváboknak kellett volna továbbjutniuk, ám utóbb kiderült, hogy Christoph Daum, a Stuttgart akkori edzője „elcserélte” magát, a második meccs hajrájában négy légiós szerepet a vendégeknél a három helyett, ami akkor szabályellenes volt. Az UEFA döntése értelmében következett semlegesen helyen, Barcelonában egy harmadik meccs, azt a találkozót a Leeds nyerte meg 2–1-re.

A legutóbbi emlékezetes és minden idők talán legváratlanabb fordításáig a meglepetések BL-szezonjáig kell visszamenni. Arra már a legfiatalabbak is emlékezhetnek, hogy a 2003-as győztes Milan 2004 márciusának végén 4–1-re rendezte le hazai pályán a Deportivót. S ekkor mindenki úgy gondolhatta, hogy a párharcot is. Valószínűleg a milánóiak is így voltak vele, mert a második meccsre szinte csak a mezüket vitték ki, a Depor egészen elképesztő játékot produkálva Walter Pandiani, Juan Carlos Valerón és Albert Luque góljaival a szünetre már megfordította a párharcot, a második játékrészben pedig Fran bevitte a kegyelemdöfést. A Milan romokban hevert, A Corunában pedig újraéledt a SuperDepor legendája.

AC MILAN–DEPORTIVO LA CORUNA 4–1

DEPORTIVO LA CORUNA–AC MILAN 4–0

NAGY FORDÍTÁSOK A BEK-BEN, ILLETVE A BAJNOKOK LIGÁJÁBAN
KB (dán)–Schalke 04 (nyugatnémet), 1958–1959, selejtező: 3:0, 2:5, 1:3*
Haka (finn)–Jeunesse Esch (luxemburgi), 1963–1964, selejtező: 4:1, 0:4
Sparta Praha (cseh)–Partizan Beograd (jugoszláv), 1965–1966, negyeddöntő: 4:1, 0:5
Crvena zvezda (jugoszláv)–Panathinaikosz (görög), 1970–1971, elődöntő: 4–1, 0–3**
Hajduk Split (jugoszláv)–Saint-Etienne (francia), 1974–1975, nyolcaddöntő: 4–1, 1–5 – h. u.
Derby County (angol)–Real Madrid (spanyol), 1975–1976, nyolcaddöntő: 4–1, 1–5 – h. u.
IFK Göteborg (svéd)–FC Barcelona (spanyol), 1985–1986, elődöntő: 3–0, 0–3 (t: 4–5)
Dynamo Berlin (keletnémet)–Werder Bremen (nyugatnémet), 1988–1989, 1. kör: 3–0, 0–5
Neuchatel Xamax (svájci)–Galatasaray (török), 1988–1989, nyolcaddöntő: 3–0, 0–5
VfB Stuttgart (német)–Leeds United (angol), 1992–1993, 1. kör: 3–0, 1–4, 1–2***
Linfield (északír)–FC Köbenhavn (dán), 1993–1994, 1. kör: 3–0, 0–4 – h. u.
Steaua Bucuresti (román)–PSG (francia), 1997–1998, 2. selejtezőkör: 3–0, 0–5
Liteksz Lovecs (bolgár)–Widzew Lódz (lengyel), 1999–2000, 2. selejtezőkör: 4–1, 1–4 (t: 2–3)
Dinamo Tbiliszi (grúz)–KF Tirana (albán), 2003–2004, 1. selejtezőkör: 3–0, 0–3 (t: 2–4)
AC Milan (olasz)–Deportivo La Coruna (spanyol), 2003–2004, negyeddöntő: 4–1, 0–4

* A harmadik meccset semleges helyszínen, Enschedében rendezték.
** Idegenben szerzett góllal.
*** A harmadik meccset semleges helyszínen, Barcelonában rendezték.