Lilian Thuram portréja

A guadeloupe-i születésű legényke szülei Franciaországba költöztek munkát találni, s Lilian az RC Fontainebleau-ben kezdett el futballozni. A később majdnem kispapnak álló Thuram a kiscsapatban együtt játszott egy bizonyos Claude Makelelével. A középiskolát már a Monaco tagjaként végezte, s 1990-ben mutatkozhatott be az első osztályban. Egy hét múlva olyan súlyos térdsérülést szenvedett, hogy a doktorok azt mondták, soha többé nem rúghat labdába. Szerencsére 1992-re felépült, pályára lépett az elveszített KEK-döntőben is, majd két idény múlva a nagyválogatottban is bemutatkozhatott, Jocelyn Angloma utódjaként.

Részt vehetett az 1996-os Európa-bajnokságon, s nem is okozott csalódást, aminek egy parmai szerződés lett a jutalma. Olaszországi bemutatkozásáról csak annyit, hogy abban egy sportlap szerint ő lett a szezon legjobb játékosa. A válogatott alaptagjaként láthattuk őt a 1998-as világbajnokságon is, ahol végig megbízhatóan játszott, s a horvátok elleni elődöntőben nemzeti hőssé vált. Ugyan ludas volt Davor Suker góljában (beragadt a lesre állításnál), de a 2. félidőben két góljával a döntőbe lőtte a "kékeket". Sem előtte, sem utána nem volt többször eredményes a válogatottban!

Azt írták róla akkoriban, hogy új értelmet adott a jobbhátvéd posztnak... A Parmában a remek csapattársak oldalán (Sztoicskov, Benarrivo, Minotti, Sensini, D. Baggio, Asprilla, Fiore, Zola, Buffon, Cannavaro, Crespo) bajnoki ezüstérmes, UEFA- és Olasz Kupa-győztes lett, majd kezdőként lett részvényes a 2000-es Eb-aranyban. 2001-ben, amikor csődbe ment a Parmalat, magával rántva a Parmát is, 36.5 millió euróért a Juventus vásárolta meg. Torinóban a jobb oldali középpályásból jobbhátvéddé avanzsált Gianluca Zambrotta miatt középhátvédként vették számításba, s új posztján remekül helyt állt.

2003 őszén már voltak kisebb megingásai, majd (jobbhátvédként) a portugáliai Eb-n korábbi formájához képest szégyenletesen teljesített, társai nagy részével egyetemben, ráadásul az akarati tényezőkkel is problémák akadtak. A torna után vissza is vonult a válogatottból, s mintha valamiféle teher lehullott volna a válláról, a Juventusban legszebb napjait idézően játszott, Fabio Capello kegyéből újra középen. Szélen túl gyakran hagyták állva a szemtelen fiatalok, de középen nyugalma, rutinja és kiváló helyezkedése aranyat ért. Nyáron meg is hosszabbították szerződését 2008-ig, majd azzal a lendülettel visszatért a válogatottba is.

Raymond Domenech kapitány ugyanis Canossa-járásra indult a három visszavonult veteránhoz, Zinedine Zidane-hoz, Thuramhoz és Claude Makéléléhez (a "szentháromsághoz"), akik vonakodva ugyan, de újra magukra húzták a címeres mezt. A németországi tornán hősünk William Gallas-val alkotott duót, s bár az első két csoportmérkőzésen meglehetősen gyengén és egy-egy hatalmas bakival futballozott, ám Togo ellen a legjobbkor tért észhez. A spanyolok ellen összehozott ugyan egy büntetőt, de a brazilok és a portugálok ellen (ahol ő lett a Mérkőzés embere) mindenért kárpótolta a franciákat, a fináléban is kifogástalanul irányította a védelmet.

Még tartott a vb, amikor a Juve körül kirobbant a nevezetes megvesztegetési botrány, s bár Thuram először azt nyilatkozta, hogy akár a harmadosztályba is követi a Zebrákat, végül alig ötmillió euró ellenében Barcelonába igazolt. A válogatottságról újra lemondott, tekintettel hajlott korára, ám Domenech - menetrendszerűen - visszaimádkozta őt, az Eb-selejtezőkre hivatkozva. Év végén Thuram a görögök ellen lejátszhatta 126. mérkőzését is a címeres mezben, s a szociálisan igencsak érzékeny és aktív segélyező bekk télen bekerült az Aranylabda 50 jelöltje közé (mint a 1998 óta általában mindig) és a FIFPro beválasztotta őt az Év csapatába is.

Barcelonában természetesen a kezdőben számolt vele Frank Rijkaard mester, s "Csurám" (ahogyan a FIFA-sorozat szpíkere ejti nevét) Puyollal egy igen kemény, de korántsem áthatolhatatlan párost alkotott. Néha egyenesen borzasztóan futballozott, hol kikerült a kezdőből, hol bekerült, különböző posztokon szerepelve. Ki is kiabálják őt a Barcából, s a hírek szerint a Salzburg érdeklődik legerélyesebben a 36 esztendős védőért. A gall csapatban viszont mintha nyolc évvel ezelőtti önmaga szerepelne, tanári módon irányította a védelmet az Eb-selejtezők alatt, így az Euro2008-on búcsúzhatott a válogatottól, és egyáltalán nem rítt ki társai közül (bár ez nem feltétlenül jelent dicséretet). A torna után alá szeretett volna írni a PSG-hez,ám az orvosi vizsgálaton olyan súlyos szívproblémát találtak nála, hogy azonnal vissza kellett vonulnia.

Egyébként az utánpótlás kérdése is megoldódott, ugyanis öccse, az 1988-as születésű Yoann Thuram-Ulien már az AS Monaco csapatának kapujában állomásozik.