Fabio Cannavaro portréja

Fabio Cannavaro
nemzetisége:
olasz
124/2
születési hely:
Nápoly
születési dátum:
1973.09.13.
pozíció:
középhátvéd, jobbhátvéd
magassága:
176 cm
súlya:
75 kg
jelenlegi klubja:
Juventus
korábbi klubjai:
SSC Napoli, AC Parma, AC Parma, Juventus, Real Madrid
sikerei:
spanyol bajnok (2007, 2008), spanyol Szuperkupa-győztes (2008), olasz bajnok (2005, 2006), UEFA-kupa-győztes (1999), Olasz Kupa-győztes (1999, 2002), olasz Szuperkupa-győztes (1999), spanyol bajnok (2007, 2008), spanyol Szuperkupa-győztes (2008), olimpiai résztvevő (1996), U-21-es Európa-bajnok (1994, 1996), vb-résztvevő (1998, 2002), Eb-ezüstérmes (2000), Eb-résztvevő (2004), világbajnok (2006), Konföderációs Kupa-résztvevő (2009), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (1997, 1999, 2000, 2001, 2002, 2004, 2005, 2006), az Eb álomcsapatának tagja (2000), az Év csapatának tagja az ESM szerint (2005), a Serie A legjobb védője (2005, 2006), a Serie A legjobbja (2005), a Serie A második legjobb játékosa (2000, 2001, 2002), a világbajnokság második legjobb játékosa (2006), Aranylabdás (2006), az Év játékosa a FIFA, a FIFPro és a World Soccer szerint (2006), az Év játékosa Olaszországban (2006), az Év csapatának tagja az UEFA szerint (2006), az Év csapatának tagja a FIFPro szerint (2006, 2007), az Év csapatának tagja az Onze Mondial szerint (2006)

Fabio Cannavaro a világ egyik legjobb és nők szemében az egyik legszebb védője, a tipikus olasz férfi és a tipikus olasz középhátvéd megtestesítője. Az elszánt és agresszív talján 2006-ban ért fel pályafutása csúcsára, ám azután a Real Madrid védelmének gyenge pontja lett. A válogatottban ennek ellenére alapember maradt.

Eléggé döcögősen indult Fabio karrierje, hiszen már 22 éves volt, amikor bemutatkozhatott szülővárosa, a Napoli első csapatában. Pedig volt kiktől megtanulnia a szakmát, hiszen a Diego Maradona-féle Napolinak szedte a labdát anno, kissrác korában. A következő két idényben alapemberré vált, bár ekkorra a Maradona-garnitúra már szét- ill. kiesett. Fabio szerencséjére nem tartott a Napolival a másodosztályú szenvedések színterére, hanem, bár a Juventus is hívta, bölcsen a Parmát választotta. Kétszeresen is okosan: Torinóban eleinte csak csere lett volna, a Parma pedig fénykorát élte akkoriban, a bajnokságban rendre jól szerepeltek, 1999-ben elhódították az UEFA-kupát is.

Az U-21-es válogatottba még nápolyiként került be, 18 évesen, így egyedülálló módon fiatal korának köszönhetően kétszer is Európa-bajnok lett! 1997 óta stabil válogatottnak mondhatja magát, sokáig Alessandro Nesta párjaként, 1998-tól tíz éven át az összes nagy nemzetközi tornán ott lehetett. Amikor a "sajtosok" 2002-ben szembesültek az anyagi csőddel, kapva kaptak az Inter 23 millió eurós ajánlatán, és Fabio is boldogan váltott klubot a bajnoki cím reményében. Ez Milánóban nem sikerült neki, pedig igencsak sietnie kellett, hiszen a szépfiú ekkor bizony már elmúlt 30 éves...

Egyébként dicapriós arca, viszonylag kis termete és törékenysége ne tévesszen meg bennünket: kora egyik legkiválóbb és legkeményebb emberfogója volt (bizonyára ő is a nagy ember nagyot esik elvét vallotta). Az EURO2004-en szinte hiba nélkül játszott párjával, Nestával egyetemben, gyakran a levegőben úszva blokkolta a lövéseket, önfeláldozóan takarított Gianluigi Buffon kapuja előtt, nem rajta múlott a squadra gyalázatos szereplése. Bár szerződése 2006-ig az Interhez kötötte, egyre gyakrabban röppentek fel pletykák távozásáról, állítólag a Real és más angol klubok is érdeklődtek iránta.

Mégis óriási meglepetést keltett, amikor alig pár millió euróért és az uruguayi kapusért, Fabio Cariniért cserébe a Juventushoz igazolt. Itt tanárian, szinte hiba nélkül játszott, a Serie A legjobb védelmét alkották Buffonnal és Lilian Thurammal – na ja, Parmában hosszú évekig játszottak egymás oldalán. Egyébként öccse, Paolo szintén a Parmából indult egykoron, sokat ígérően, hiszen beverekedte magát az U-21-es válogatottba is, ám később megrekedt karrierje. Cannavaro első zebrás idényében egyetlen mérkőzést sem hagyott ki a bajnokságban és a BL-ben, összesen három gól is lőtt, a legfontosabbat a Liverpool ellen, idegenben.

A végre bajnoki címet szerzett Cannavaro 6.36-os átlagával a Serie legjobb játékosa és hátvédje lett, nem mellékesen immáron hetedszer kapott helyet az Év csapatában! 2005 nyarán mégis inkább egy kellemetlen okból járta be Fabio neve a világsajtót: egy akkor nyilvánosságra került videofelvétel tanúsága szerint teljesítményfokozó injekciót kapott az 1999-es UEFA-kupa-döntő előtt. A neoton nevű kreatin-foszfát egyébként az idő tájt még nem szerepelt a tiltott listán, a fáradtság leküzdésére használták. A 2006-os idény végén viszont már nem ez volt a Juve legnagyobb problémája, ugyanis hiába védték meg bajnoki címüket, az Olasz Labdarúgó-szövetség a korábbi évek bundázásai és egyéb gonoszságai miatt kizáratta őket a Serie A-ból, ráadásul utolsó két scudettójukat is visszavette.

Természetesen a klub sztárjai egy-két kivételtől eltekintve megindultak a világ négy égtája felé: bár Cannavaróért a Chelsea 16 millió eurót ígért, a játékos felhívta egykori-jelenlegi edzőjét, a Madridba igazolt Fabio Capellót s megígérte neki: „Hozzád megyek a Realhoz, erről biztosíthatlak!”. A királyi klubnál az egykori védőlegenda, Fernando Hierro ideális utódját látták benne, ezért (Émersonnal csomagban) 20 millió eurót sem sajnáltak érte. És a nyár java még hátra volt: a németországi világbajnokságon a győztes csapat kapitányaként, 100. válogatottsága alkalmával emelhette magasba a serleget! A borzalmas előjelek ellenére (bunda és fogadási botrányok, rendőrségi kihallgatások, Nesta sérülése) egyre jobban ment a tornán a talján csapatnak, Cannavaro klasszishoz méltóan éppen a végjátékra lendült csúcsformába.

A kezdeti megbízható, de közepes produkciók után a németek elleni elődöntőben és a franciák elleni fináléban sziporkázott igazán, sőt, ha fejese bement volna a döntőben… Így hát nagy csalódás volt számára, hogy az ítészek Zinedine Zidane-t hozták ki a vb aranylabdásának, de az év végi szavazásokon igencsak visszavágott a (félig) tar franciának, hiszen elcsente előle az Aranylabdát, a FIFA, a FIFPro és a World Soccer első díját is. A Realban viszont mintha megállt volna tudománya – pedig még azzal nyitott megérkezése után, hogy „Nem tudom megérteni, hogy egy ilyen nagy klub, mint a Real Madrid, hogy nem képes ennyi ideje semmit sem nyerni”, Capello sem szerénykedett vele kapcsolatban („Óriási tapasztalata van és tudja, hogyan kell a Real szekerét megfordítani, hogy újra bajnokcsapat váljon belőlünk”), de ezután a bekk hibát hibára halmozott, sokkal gyengébben futballozott, mint párja, Sergio Ramos.

Támadta is őt rendesen a média, vicces kedvű spanyol firkászok még azt is kitalálták, hogy a FIFA aranylabdáját is csak egy számolási hiba miatt szerezte meg! SuperFabiót még a Recre Huelva méltán világhíretlen Sinama-Pongolle, Uche ékduója is megbolondította (két gólt is rúgtak róla), így hát elgondolhatjuk, mit művelt vele a Lyon csatársora… Viszont meghozta a klub szerencséjét, hiszen négy év után végre spanyol bajnokságot nyertek, az új szövetségi kapitánynál, Roberto Donadoninál is kiszoríthatatlan volt a válogatottból. A Realban 2008-ban már elfogadható szinten futballozott, bár a fiatal, szemtelen csatárokkal rendre meggyűlt már a baja, lásd a magyarok elleni válogatott mérkőzést.

11 Eb-selejtezőn szerepelt, de magán a tornán nem szerepelhetett súlyos sérülése miatt. Visszatérte után a bajnoki címet segített megvédeni, de a BL-ben többször is bizonytalankodott, következő idényében pedig már odahaza sem vitézkedtek. Lejáró szerződése kapcsán még csak viccből sem vetődött fel, hogy hosszabbít a Reallal, és már tavasszal nyilvánosságra hozta, hogy hazatér a Juventushoz. Ennek hallatán Torinóban kitört ellene a tüntetés: kora, formája és korábbi hűtlenkedése miatt…

A nemzeti csapatban 35 évesen is megkerülhetetlen: hat vb-selejtező után utazhatott a Konföderációs Kupára is. Most már aligha hagyja abba a világbajnokságig…

Az olasz válogatott csapatkapitánya egyszer elárulta, hogy nagyon szeretné pályafutását Nápolyban befejezni. Leghamarabb 2010-ben költözhet délre.