Jerzy Dudek

nemzetisége:
lengyel
58/0
születési hely:
Rybnik
ideje:
1973.03.23.
pozíció:
csatár
magassága:
187 cm
súlya:
77 kg
korábbi klubjai:
Sokol Tychy, Concordia, Feyenoord, Liverpool
sikerei:
BL-győztes (2005), holland bajnok (1999), holland Szuperkupa-győztes (1999), angol Ligakupa-győztes (2003), BL-győztes (2005), a Klubvilágbajnokság ezüstérmese (2005), európai Szuperkupa-győztes (2005), FA-kupa-győztes (2006), Community Shield-győztes (2001, 2006), spanyol bajnok (2008), spanyol Szuperkupa-győztes (2008), vb-résztvevő (2002), a holland bajnokság legjobb kapusa (1999, 2000), az Év játékosa Lengyelországban (2001)



A colos lengyel portást a kilencvenes évek végén és a 2000-es évek elején hazája egyik legnagyszerűbb játékosának tartották: az Eredivise legjobb portásaként majd ötmillió eurót fizettek érte, Angliában is óriási bravúrokkal és megbízható játékkal hívta fel magára a figyelmet - ám 2003-as sérülése óta valahogyan nem találja egykori önmagát, s bizony a fiatal Kirkland egyre többször szorítja ki őt a háló elől.

A bányászcsaládból származó, kiskorában csatárt játszó Dudekre (kinek testvére, Darius is profi futballista, hátvéd) először 1995-ben figyelhettünk fel: mindössze 15 mérkőzést játszott az első osztályú Sokol Tychy együttesében a feljutás után, amikor leigazolta őt a holland óriás, a Feyenoord. Első klubja egyébként a Concordia volt, akikkel 18 évesen a harmadik vonalban játszott, s innen - bár hívta kedvenc hazai klubja, a Grónik Zabre is - a másodosztályú Sokol igazolta le. Innentől kezdve egy vígjátékba illő történet vette kezdetét: csapatával egy rotterdami túrára mentek, de neki elfelejtettek kapusmezt vinni, így egy ottani sportboltban egy Feyenoord-kapusmezt vásároltak - az Excelsior elleni edzőmeccs után pedig a Feyenoord vezetői megkeresték őt ajánlatukkal! (A mérkőzés előtt Dudek lefényképeztette magát a Feyenoord szerelésében, nemigen gondolta volna, hogy nemsokára ez lesz munkaruhája!) Első rotterdami félszezonjában nem kapott lehetőséget a válogatott hálóőr, Ed de Goey miatt, ám amikor a nyakigláb portás Angliába, a Chelsea-be távozott, megörökölte tőle az egyes mezt (s így már kettő volt neki). 1998-ban robbant be a világ labdarúgásába: bekerült a bajnokság legjobb tizenegyébe és bemutatkozhatott Izrael ellen a válogatottban is.

Ne felejtsük el, akkoriban éppen a magyar Petry Zsoltot szorította ki a kezdőből a lengyel fiú, s olyan remek csapattársakkal, mint van Gobbel, Bosvelt, van Bronckhorst, Kornyejev, van Gastel, Julio Cruz, B. Kalou, Tomasson, van Vossen, Emerton; s olyan edzővel, mint a legendás Leo Beenhakker dolgozhatott együtt a kikötővárosban, ám "mindössze" egyetlen bajnoki címet tudtak bezsebelni az Ajax és a PSV elől, 1999-ben. Igaz, kárpótlásul hazavitték a Holland Kupát is - a duplázás évében a szurkolók 95 %-a őt jelölte meg csapata legjobbjaként! Többször is megpróbálták nagyobb európai csapatok leigazolni a Beenhakker által csak "az utóbbi 30 év legjobb kapusának" tartott Dudeket, ám klubja 2001-ben az Arsenal 10 millió fontos ajánlatát is visszautasította - így került helyette a fiatal angol válogatott portás, Richard Wright az ágyúsokhoz. Az októberben viszont már Dudeket is a szigeten találta: Gerard Houllier hívó szavát sem ő, sem a Feyenoord pénztárosa nem tudta visszautasítani, így Jerzy elfoglalhatta Westerveld helyét a kapuban. Egyébként nem akármilyen transzfer volt ez: először egy tízmilliós, majd egy hétmilliós ajánlatott utasítottak vissza a hollandok, hogy az átigazolási szezon utolsó napján kevesebb mint 5 millió fontért eladják - s azon a napon vették meg a Pool vezetői Chris Kirklandot 7 millióért a Coventrytől... A colos polák első szezonjában fantasztikus formát fogott, hiszen 26 mérkőzésen maradt érintetlen hálója - ahhoz képest, hogy eleinte mindössze két szót tudott angolul, nem is rossz!

Nyáron nagy reményekkel érkezett az ázsiai vb-re, azonban az első két mérkőzésen hét gólt szedett össze, így a harmadikat már a kispadon kezdte meg. Visszatérte után folytatódott pechszériája: sérülései miatt néha még a kispadra sem ülhetett - amikor meg játszott, óriási potyagólokat kapott, lásd Manchester United elleni mérkőzést. Szerencséjére januárban Kirkland súlyosan megsérült, s Dudek élni is tudott a lehetőséggel, főleg a MU elleni Ligakupa-döntőben remekelt, amikor csapata legjobbjaként több parádés védéssel járult hozzá a győzelemhez. 2004 elején az új mester, Rafa Benítez érkezés után még játszott pár meccset az időközben az angol válogatottságot is elért Kirkland helyett, ám ezután visszaülhetett a kispadra, hogy csak vetélytársa sérülésekor keljen fel onnan. Nem örült túlságosan mellőzésének, így nem meglepő, hogy egyre többször lehetett hallani arról, hogy távozik az Anfield Roadról - a véletlen azonban egy csapásra Anglia hősévé emelte Dudeket: a szezon végére a csapatba visszakerült portás a Milan elleni felejthetetlen BL-döntő hőse lett, hiszen bár a 120 perc alatt többször is bizonytalankodott, de a büntetőpárbajban két tizenegyest is megfogott!

Amikor az utolsó körben kivédte a 2003-as sorozat végjátékát anno eldöntő Sevcsenko lövését, bizonyára maga sem gondolta volna, hogy milyen szomorú idény elé néz, hiszen Rafa Benitez leigazoltatta 6.5 millió fontért a Barca-nevelés Reinát a Villarealtól. Ez egyértelműen azt jelentette, hogy a következő szezonban csak a kispadon volt Dudek számára hely, akinek előző évében összehozott 6.08-as átlaga bizony nem dicséretre méltó, a BL-ben pedig pl. a Leverkusen ellen kapott ritkán látható nagy potyagólt. "Az egyébként szintén nem a megbízhatóság szobraként emlegetett Reina honfitársának vallhatja a menedzsert, Rafa Benítezt és a kapusedzőt, José Ochotorenát is, így Dudek, a szezonban többször is bizonytalanságai miatt bírált játékos gyorsan utánagondolhatott annak, hogy milyen esélyei vannak vetélytársával szemben a jövőben" - írtuk róla akkoriban. Bár Benítez azt ígérte neki, hogy megkapja a lehetőséget, a lengyel állandó játéklehetőséghez szeretett volna jutni, hiszen féltette helyét a világbajnokságra készülődő lengyel válogatottban is. Nem is járult hozzá, hogy csapata nevezze a Liverpool első BL-meccsére, hiszen így elveszítette volna annak a lehetőségét, hogy új klubjában pályára lépjen az azévi BL-sorozatban, ám végül is maradt. Dudek játékosügynöke, a holland Jan de Zeeuw már akkor sem táplált illúziókat, mondván, ha három hispán edzője van a klubnak és egy spanyol kapusa, vajh akkor ugyan kiben is fog megbízni a vezetőség?

Némi vigaszként a vörös fanokból álló The Trophy Boyz nevű együttest isztanbuli védéseivel egy "Do the Dudek" című számra ihlette - ha a kezdőben már nem is, de a slágerlistán biztos helye volt egy darabig... A 2005-06-os idényben már csak hat bajnoki jutott neki osztályrészül, igaz, közötte volt a Chelsea és az Arsenal elleni; s hét világbajnoki selejtezőn is védte a lengyel válogatott kapuját. Az odahaza kegyvesztett Dudek érezte a veszélyt, így januárban, hogy jó formában legyen nyáron, el szerette volna hagynia a klubot. Benitez sem zárkózott el Dudek "mehetnékje elől", s a Sportingnak a pletykák szerint fel is ajánlotta hálóőrét Simao Sabrosáért cserébe, ám az üzlet végül nem jött létre. Így Janas szövetségi kapitány nem merte az alig-alig játszó Dudeket a németországi tornán a kapuba állítani, a kispaddal pedig nagyon bölcsen nem akarta megalázni a 2005-ös BL-döntő hősét. Pedig a drukkerek mellette tették le voksukat, amikor Kolumbia ellen az átmeneti Dudek-pótlék Tomasz Kuszczak az ellenfél kapusától megkapta az évtized potyáját, kórusban zengte a stadion a derék Jerzy nevét. A nevető harmadik végül Boruc lett - Dudek pedig a következő idényt is a Pool kispadján töltötte, tavaszig mindössze egy Ligakupa- és egy BL-mérkőzés jutott neki. Ha bravúrjai miatt nem is került az újságok címlapjára, balszerencséje miatt igen: először BL-aranyát és a döntőben viselt mezét csaklizta meg otthonából egy Everton-drukker bűnöző, majd a téli portugáliai felkészülés után zárta börtönben és bilincsben elhajlását.

A vb után még visszakerült a válogatott keretébe, ám hiába lett egykori mentora, Beenhakker az új szövetségi kapitány, az hamar lehűtött a kedélyeket, s kitette Dudek szűrét.