VINCZE SZABOLCS 2020.02.05 06:38 Frissítve: 2020.02.05 10:07

Jonathan Edwards: sportlegenda, aki élvezi, ha egyszerű szurkoló lehet

A 83. AIPS-kongresszus díjátadó ünnepségének egyik műsorvezetője volt Jonathan Edwards, a világcsúcstartó, egykori olimpiai és világbajnok hármasugró, aki a Nemzeti Sportnak adott interjújában beszélt dupla karrierjéről, elveszett hitéről és a versenyszám jelenlegi helyzetéről.

Jonathan Edwards (Fotó: Tumbász Hédi)

 

– Az első ember volt 1995-ben, aki tizennyolc méter feletti eredményt ért el hármasugrásban, és máig élő világcsúcsot állított fel. A gyengébb előző éve után ez váratlan volt?
– Egy évvel vissza kell mennünk az időben, nekem 1993 hozott áttörést, akkor ugrottam először tizenhét méter felett Edinburgh-ban, majd Stuttgartban bronzérmet szereztem a világbajnokságon – mesélte a Nemzeti Sportnak a hármasugrás világcsúcstartója, a budapesti AIPS-gála egyik műsorvezetője, Jonathan Edwards. – A következő évben egy vírusos megbetegedés miatt nem voltam jó formában, így nem is lehetett számítani arra, ami 1995-ben történt velem. Karrierem tulajdonképpen azzal telt, hogy mindig nagyobbat szerettem volna ugrani, mint akkor.

Voltak a sikernek előzményei?
– Abban az évben 17.58-vel, egy centivel megdöntöttem a brit rekordot a hideg és nyirkos Loughborough-ban, majd hátszéllel 18.43-at ugrottam Lille-ben, az Európa-kupán. Ez óriási változás hozott a karrieremben, hiszen 17.50 helyett hirtelen már a 18.50-et célozhattam meg. Akkor tudatosult bennem, hogy képes vagyok tizennyolc méter feletti ugrásra is, amivel megdönthetem a világcsúcsot. Végül Salamancában egy centivel ugrottam nagyobbat Willie Banks csúcsánál, Göteborgban, a világbajnokságon pedig először jutottam tizennyolc méter fölé, sőt, a második kísérletre elért 18.29 a mai napig a világcsúcs. Hihetetlen év volt, alig hittem el, hogy én vagyok az az ember, aki ilyen nagyot ugrott.

NÉVJEGY: JONATHAN EDWARDS

Született: 1966. május 10., London

Állampolgársága: brit

Sportága: atlétika

Versenyszáma: hármasugrás

Egyéni legjobbja: 18.29 (1995, világcsúcs)

Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (2000), olimpiai-2. (1996), 2x világbajnok (1995, 2001), vb-2. (1997), vb-3. (1993, 1999), Európa-bajnok (1998), Eb-3. (2002), fedett pályás világbajnoki-2. (2001), fedett pályás Európa-bajnok (1998), Nemzetközösségi játékok-győztes (2002)

Négy olimpián szerepelt. Melyik volt a legkülönlegesebb?
– Talán az első, 1988-ban, Szöulban, mert huszonkét évesen először képviselhettem a nyári játékokon a hazámat, Nagy-Britanniát. Előtte, Japánban olyan sztárokkal edzőtáborozhattam együtt, mint Carl Lewis, Ed Moses vagy Daley Thompson, el sem akartam hinni, hogy én is a brit csapat tagja lehetek. De végre elkezdtem bízni magamban, hogy elég jó vagyok ahhoz, hogy a legmagasabb szinten versenyezzek.

Emlékszik magyar atlétára?
– Gyulai Istvánnal volt a legszorosabb kapcsolatom, aki a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára volt, amikor én versenyeztem. Emlékszem a kalapácsvető Kiss Balázsra, és volt egy magyar hármasugró, akivel együtt versenyeztem, előttem van az arca, de a neve nem ugrik be. Nagyon kedveltem őt, nagyon jó srác volt (minden bizonnyal a magyar csúcstartó Czingler Zsoltra gondolhatott – a szerk.)

Sokáig nem állt rajthoz a hite miatt vasárnap. Utólag mit gondol erről a döntéséről?
– Ebben nagy szerepe volt a neveltetésemnek is, hívő keresztényként fontosnak tartottam, hogy megtartsam a vasárnapok érinthetetlenségét. De egyáltalán nem bántam meg az akkori döntésemet, ha erre gondol. Szabadon választhattam, senki sem kényszerített, én pedig így fejeztem ki a hitemet.

Amit az ezredforduló után – saját bevallása szerint – elveszített. Mi változott meg?
– Sportolóként nagyon erős volt a hitem, úgy tartottam, a tehetségemet Istentől kaptam. Miután visszavonultam, felszabadultam és megtettem azt, amit sportolóként soha, megkérdőjeleztem a saját hitemet, mert újra meg kellett tudnom, mennyit ér. Nem arról van szó, hogy kiábrándultam volna az Egyházból, vagy magából a kereszténységből, egyszerűen csak nem hittem többé Istenben.

Megváltozott azóta az élete?
– Könnyedebb és boldogabb vagyok, mint előtte. Nem érzem, hogy hiányozna a hit, vagy, hogy legszívesebben visszacsinálnék mindent.

A 83. AIPS-kongresszus díjátadó ünnepségének házigazdái: Csisztu Zsuzsa és Jonathan Edwards (Fotó: Tumbász Hédi)

Versenyzőként mi emelte a riválisai fölé?
– Elsősorban a gyorsaságom, és ha megnézi a mai hármasugrókat, senki sem olyan könnyű, mit én voltam akkoriban. Hetvenkét kilót nyomtan, miközben a riválisaim akár nyolcvan, nyolcvanötöt is. Ezért a mozgásom egyes fázisai sokkal könnyedebbek voltak, kevesebb időt töltöttem a pályán a többieknél, és ezt a sebességet át tudtam vinni minden egyes mozdulatomba. Például amikor a világcsúcsot ugrottam Göteborgban, az ugrófázis közel hét méteres volt.

Mentálisan is erősebb volt?
– Amikor kellett, sosem volt gondom a versenyzéssel, elég erős voltam ahhoz, hogy nyerjek. De az is igaz, hogy mindig is tele voltam kételyekkel, és voltak olyan riválisaim, akik mentálisan erősebbek voltak nálam.

KÉT EDWARDS BUDAPESTEN

Jonathan Edwards 1998-ban járt legutóbb hazánkban, akkor még sportolóként, világcsúcstartóként pedig esélyese volt a Népstadionban rendezett Európa-bajnokságnak. A selejtezőből harmadik helyen jutott a döntőbe, ahol egy 17.84-es ugrással kezdett, ezt követte egy 17.53-as, majd három rossz kísérlet után egy 17.99-es – bármelyik elegendő lett volna a győzelemhez, hiszen az orosz Gyenyisz Kapusztyin 17.45-tel lett második. A hatnapos versenyt Nagy-Britannia nyerte kilenc arany-, négy ezüst és három bronzéremmel.

„Nagyszerű Eb volt a budapesti, a fantasztikus közönség miatt úgy maradt meg bennem, hogy a magyarok szeretik és értékelik az atlétikát – emlékezett vissza Edwards. – A brit csapat remekelt, míg én az első aranyamat szereztem Európában. Már az első ugrásommal is nyertem volna, de az utolsó kísérletre csak egy centivel maradtam el a tizennyolc méterről. Akkor készült rólam a kép abban a bolondos brit kalapban. A városra viszont egyáltalán nem emlékszem, mert annyira ideges voltam, hogy csak a versenyre fókuszáltam, a látnivalókra nem jutott idő. A kisebbik fiam tavaly Budapestre utazott a barátaival, és imádta a fővárosukat, azt mondta, Budapest az egyik legjobb hely, ahol valaha járt.”

Jelenleg három fantasztikus hármasugró is van, az amerikai Christian Taylor, Will Claye és a kubai Pedro Pablo Pichardo. Ön szerint képesek megdönteni az ön rekordját?
– Ismerem őket, a két amerikaival jó kapcsolatban vagyok, de nem örülnék, ha megdöntenék a rekordomat, jó érzés világcsúcstartónak lenni (nevet). De jó látni, hogy van három ilyen kaliberű hármasugró, ami jót tesz a versenyszámnak is. Ha valamelyikük megdönti, őszintén fogok vele örülni.

Mit szól ahhoz, hogy a hármasugrás kikerült a Gyémánt Liga programjából?
– Nem tudom, a nemzetközi szövetség miért gondolta, hogy jót tesz a sorozatnak, ha kihagy belőle versenyszámokat. Ezzel különbséget is tett köztük, hiszen azt sugallja, hogy egyes versenyszámok jobbak, rosszabbak, vagy népszerűbbek a többinél. Szerintem stratégiai szempontból kifejezetten rossz döntés volt a szövetség részéről, hogy megosztotta a versenyszámokat. Precedenst teremtett, ami nem jó a sportág jövőjének.

Mire gondol?
– Az új utakat kereső Nemzetközi Olimpiai Bizottság egy ideje a hagyományos sportokat nyirbálja meg az újak miatt, és ennek az atlétika is áldozatául eshet. Az olimpiai mozgalom próbálja követni az idő és a világ változásait, nyitni a fiatalság felé, és olyan sportágakat keres, amelyek a körükben népszerű, mint a sziklamászás, a szörfözés és a golfozás. És most már a NOB nyugodtan mondhatja, hogy egyszer maga az atlétikai szövetség is megvágta a saját sportágát, akkor ő miért ne tehetné meg ugyanezt? Az idők változnak, de egy sportági szövetségnek az a dolga, hogy a sportág egységét tartsa szem előtt. És legyünk őszinték, a Gyémánt Liga problémái nem azzal oldhatók meg, ha néhány versenyszámot kizárnak. Ennél nagyobb strukturális problémák vannak. Rövidlátó döntés született.

 
Infantino Budapesten, díjazták a legjobb újságírókat – videó
Sebastian Coe: Doppingügyben csak a zéró tolerancia az elfogadható
Hosszú Katinka átvette a legjobbnak járó díjat
A FIFA-elnök rengeteg fejlesztésre és változtatásra készül

A visszavonulása után szinte azonnal új karriert kezdett építeni a médiában. Korábban is voltak ilyen ambíciói?
– Nem is ambíciónak nevezném, egyszerűen találnom kellett valamit a sport után, ahol új ajtók nyílnak meg előttem, és amiben újra jó lehetek. Számomra ez a váltás természetes volt, mert értettem az atlétika világát, és ezt a tudást használtam médiában is. Szerettem versenyeket közvetíteni, kommentálni. Minden sportolónak új karriert kellene építenie a visszavonulása után, de a harmincas éveid közepén nem könnyű átállítani az agyadat, pláne, ha előtte valamiben nagyon jó voltál. Én szerencsés voltam, hogy lehetőséget kaptam, és például ott lehettem a 2012-es londoni olimpia rendezőbizottságban is.

Mostanában mi tölti ki az életét?
– A fiaim, Samuel és Nathan a legfontosabbak az életemben. Nem is fiúk, felnőttek már, huszonhat és huszonnégy évesek. A család és a munka mellett biciklizem, golfozok és imádok a tévén sport nézni, talán jobban is, mint közvetíteni! Ilyenkor csak üldögélek a karosszékemben, és élvezem, hogy egyszerű szurkoló lehetek. Idén ötvennégy éves leszek, talán ideje kicsit visszavennem, lassítanom és jobban figyelnem magamra, élvezni az életet. A fiaim már elköltöztek otthonról, új fejezet kezdődik az életemben.

2020.06.29 19:17:06

Atlétika SZABÓ GÁBOR

Wartburg kombiból élve is másfél száz aranyat nyert már a masters-bajnokságokon.

2020.06.22 18:19:20

Atlétika L. PAP ISTVÁN

A Fekete Gazella gyermekbénulással küzdő kislányból lett Amerika ikonja.

2020.05.09 12:30:34

Atlétika L. PAP ISTVÁN

Az örökifjú sprinter karrierjét doppingügye és hazai ellenségei mellett a kor sem tudta megtörni.

2020.05.07 21:15:14

Atlétika PIRCS ANIKÓ

„Minél extrémebben néz ki valaki, annál jobban odafigyelnek rá, mert a különleges külső magabiztosságot sugall.”

2020.04.23 14:53:35

Atlétika VINCZE SZABOLCS

Februárban egyéni csúcsot futott 800 méteren, így motivációja kitarthat az elhalasztott tokiói olimpiáig.