A Deákné vászna – S. Tóth János jegyzete

Az angol futballklubok a londoni kormányzat segítségére várnak. A Premier League 10. helyén álló Burnley elnöke, Mike Garlick drámai hangú közleményben jelentette be, ha nem tudják befejezni a félbeszakadt bajnokságot, s nem tűzik ki az új idény nyitányát, legfeljebb augusztusig tart ki a pénzük. A játékosok érdekvédelmi szervezete (PFA) a hétvégén mégsem fogadta el a liga fizetéscsökkentési javaslatát, attól tartva, hogy e spórolással valójában a klubtulajdonosok járnának jól.

Lám, a koronavírus-járvány alig egy hónap alatt alatt olyan vihart gerjesztett, amely nyomán még a sportipar egyik legmasszívabb zászlóshajója is hánykolódni kezdett. S nagy kérdés, hogy a COVID–19 által felszínre hozott bizalmi válság a pandémia elmúltával miként lesz kezelhető.

A sportipart persze a pénzügyi problémák szárították ki: az angol liga csak a jelenlegi idényre 762 millió fontos kieséssel számol, ha nem sikerül befejezni a bajnokságot. Az igazi gond mégis a bizalmi krízis, melynek patológiája: a játékosok nem hisznek a klubvezetőknek, akik nem bíznak a labdarúgóik és a mögöttük álló menedzserek tisztességében. S közben a futballvállalatok is gyanakodva néznek egymásra (nem mintha a békeidőkben ez másként lenne…), attól tartva, hogy riválisaik megpróbálnak versenyelőnybe kerülni.

Nem brit jellegzetesség ez, tessék végignézni, miként gyilkolják egymást a felek a tengerentúli profi ligákban az új kollektív szerződések megkötése előtt. Vagy egy frissebb példa: az UEFA elnöke máris rárontott a FIFA sürgősségi segélyalap létrehozásáról szóló tervére, mondván, e pénz nagy része majd felszívódik a nemzeti és egyéb csatornákon. De az UEFA sem különb a Deákné vásznánál: nem bízik saját tagszövetségeiben. Szombati lapunkban írtunk arról, hogy Aleksander Ceferin szankciókkal fenyegeti a bajnokságukról egyedi döntést hozó országokat.

Hogy a jelen helyzetből miképp áll talpra az üzleti sport, most még megjósolhatatlan. Persze a futballarisztokráciát gyaníthatóan ezután sem kell félteni, viszont döbbenetes, milyen törékeny még egy ilyen jól jövedelmező iparág fundamentuma is. Jó eséllyel 2020 márciusában véget ért a labdarúgás aranykora, a földkerekség egyik legnagyobb pénztermelő show-jában új fejezet nyílik. Más kérdés, hogy – gesztusok ide vagy oda – a szép új világ alighanem súlyos bizalmi deficittel zuhan majd be.

S ezen az imázsveszteségen talán a vírusválságnál is nehezebb lesz úrrá lenni.