Bostoni öröm, Kanadának tovább kell várnia a Stanley-kupára

Vágólapra másolva!
2011.06.16. 05:28
null
Letaszítják-e a bostoniakat a trónról? (Fotók: Reuters)
Címkék
A Boston Bruins három egygólos vancouveri vereség után, a Stanley-kupa döntőjének 7. mérkőzésén idegenben is hozni tudta hazai formáját, és simán, 4–0-ra legyőzte a Vancouver Canucksot, így története során hatodszor megszerezte a Stanley-kupát. A finálé legértékesebb játékosa Tim Thomas, a Boston kapusa lett.

A Bruins diadala teljesen megérdemelt, hiszen miközben szorossá tudta tenni a vancouveri meccseket, hazai pályán egyszer sem forgott veszélyben a diadala. És a végén Vancouverben sem, a harmadik harmadot 3–0-s előnyben váró együttes elsősorban arra törekedett, hogy lepörgesse az órát. Az NHL-ben való bemutatkozása, 1970 óta első bajnoki címére vágyó Canucks emelt fővel, sportszerűen viselte a vereséget. Kanadának 1993 óta nincs bajnoka az NHL-ben.

A HOLDFOGYATKOZÁS REJTÉLYE

Ha teljes holdfogyatkozás, akkor bostoni siker. A város baseballcsapata, a Red Sox 2004-ben szintén olyan estén lett bajnok – és szakította meg 86 éve tartó várakozását –, amelyen teljes holdfogyatkozás történt. Bostonban egyébként két szurkolói bolt is kinyitott a meccs lefújása után, és bajnoki pólókat, sapkákat és relikviákat kezdett árusítani. A rendőrségnek fel kellett készülnie az ünneplő tömegre, a közelmúltban ugyanis a Red Sox, valamint a Celtics kosárcsapata bajnoki címe után és a New England Patriots Super Bowl-győzelmét követő ünneplésnek is volt halálos áldozata Bostonban.

Vancouverben mindenesetre már percekkel a lefújás után tüzet raktak az utcán a csarnokon kívül rekedők.

A Boston 1972 óta először nyert Stanley-kupát, a döntők történetének 16. hetedik mérkőzéséből csupán a negyediket nyerte meg idegenbeli együttesként.

A döntő legértékesebb játékosa a várakozásoknak megfelelően Tim Thomas lett, a bostoniak remek formában védő kapusa sokak szerint akkor is MVP lett volna, ha a Bruins elbukja a 7. meccset. Ám így shutoutjával mindenkit meggyőzött arról, hogy senki másé nem lehet a trófea, még az először fütyülő vancouveri közönség is tapsolni kezdett, amikor átvette a díjat.

A finálét ugyanis elsősorban a kapusok döntötték el, amíg Thomas kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, Roberto Luongo rapszodikus teljesítményére ráfizetett a Canucks.

AZ NHL BAJNOKAI

1. HARMAD

A meccs előtt az alapszakaszt az élen záró Vancouver a hazai pályában bízhatott, eddig ugyanis mind a hat meccsen a vendéglátó diadalmaskodott. A Stanley-kupa döntőjében először 7. meccset játszó bostoniak elsődleges célja az volt, hogy még az első harmadban betalálnak a Vancouverben eddig fantasztikus, Bostonban viszont túlságosan is könnyen sebezhető Roberto Luongónak (akit emiatt Jekyll és Hyde-nak becéz a szaksajtó), és a döntő folyamán először idegenbeli csapatként szerzik meg az első gólt.

A közönség már az elején megtette, amit tudott: Luongo első védése után „Lúúú" csatakiáltással jelezte, hogy a kapus mögött áll, míg az előző meccsen Mason Raymondnak egy ütközés során csigolyarepedést okozó Johnny Boychuk minden pakkhoz érését pfújolás kísérte. Raymond egyébként a gerincét rögzítő eszközzel a hátán a Rogers Arenában tartózkodott, az első harmadban meg is mutatták az óriáskivetítőn.

A 8. percben beiktatott televíziós reklámszünetben megtartott tisztelgés előtt mindkét csapat túl volt első nagy helyzetein, Luongo és a vele szemben elképesztően kiegyensúlyozott Tim Thomas is remek védésekkel nyitott, a bostoni az elején a Henrik Sedin lövését blokkoló Dennis Seidenbergtől is kapott felbecsülhetetlen segítséget.

Szűk negyedóra elteltével olyan történt, mint az első hat meccsen még nem: az idegenbeli csapat talált be először. A vancouveri harmadban történt buli után Brad Marchand az alapvonal és a palánk jobb oldali találkozásától adott középre Patrice Bergeronnak, aki megtalálta a korongnyi helyet Luongo lába és a jobb alsó sarok között. 0–1

A gólszerző személye pikánssá tette a nyitó találatot, hiszen tavaly februárban Bergeron és Luongo a kanadai válogatott játékosaként ugyanitt együtt örült Kanada olimpiai bajnoki címének (a döntősök között nem is volt is más kanadai a fináléban, viszont ott volt Dan O'Halloran játékvezető és Jean Morin asszisztens).

A Vancouver nem engedte, hogy a Bruins rátegyen egy lapáttal, támadásban maradt a harmad végéig, és 8:5-ös kapura lövési aránnyal zárta az első 20 percet. Kiállítás nem történt, ami nem meglepő a 7. meccsen: a Keleti főcsoport döntőjének hetedik meccse (a Boston–Tampa Bay mérkőzésen egyetlen kiállítás sem volt) óta először összeálló O'Halloran, Stephen Walkom bírópáros engedte a kemény játékot, a 42 ütközés ellenére nem büntettek meg senkit sem.

2. HARMAD

A második húsz perc is hazai fölénnyel kezdődött, a Canucks, akárcsak a döntő 2. meccsén, az egyenlítésért küzdött hazai pályán. Öt perc alatt 13:5 lett a kapura lövési arány, de Thomas, ahogy tőle megszokhattuk, állta a sarat. Még Zdeno Chára hibája is belefért, a szlovák óriás a saját kapuja előtt adta el a korongot, majd miután Ryan Kesler ellőtte a pakkot a kapujából kilépő Thomas mellett, kijavította saját hibáját, a gólvonalon állva ő maga hárított.

A 31. percben 14:7 volt a kapura lövési arány, a hét vendégkísérletből ötöt a Gregory Campbell, Daniel Paille, Shawn Thornton negyedik sor jegyzett. A második Bruins-gólt azonban Marchand jegyezte, Seidenberg kipattanó lövése után a jobb oldalról szúrta kapura a korongot, amely a Henrik Sedin által zavart Luongo lábáról a gólvonalon túlra pattant. 0–2

A finálé során először vezetett idegenbeli csapat kettővel, és először volt kétgólos különbség vancouveri találkozón. A Canucks még jobban rákapcsolt, jött is a meccs első kiállítása: a harmad hajrájában Chárát küldték a büntetőpadra.

A Vancouver nagy esélyét végül a szenzációsan védekező Boston használta ki: Bergeron ugrott ki, de Sami Salo szorításában elesett, a korong mögött sodródott Luongo kapuja felé, s hasalva botjának nyelével préselte a kapuba a pakkot. Az első két harmadban 13 lövésből 3 gólt kapó Luongo reklamált, a bírók videóztak, a gól érvényben maradt. 0–3

A Rogers Arena közönsége csendesen figyelte a harmadból hátralévő két és fél perc eseményeit.

A Canucks-szurkolók nehezen viselték a vereséget
A Canucks-szurkolók nehezen viselték a vereséget

3. HARMAD

A dicsőségtől 20 percre kerülő Bruins a záró harmadban is a biztos védekezést tartotta szem előtt, Jannik Hansen kiállítása után az emberelőny során pedig nem elsősorban a gólszerzésre, inkább a folyamatos játékra és az óra pörgetésére törekedett, igaz, Michael Rydernek volt egy veszélyes próbálkozása. Az első tízperc hamar el is szállt, a Vancouver ideje gyorsan fogyott.

A Canucks számára az utolsó szalmaszál Milan Lucic kiállítása volt, de Marchand révén megint a Boston szerzett majdnem gólt. A kivédekezett emberhátrány után a Bostonnak már csak a végét kellett kivárnia. A hajrában a hazaiak lehozták Luongót, de ez visszaütött, Marchand betalált az üres kapuba, és biztossá tette a Boston diadalát és hatodik Stanley-kupa-győzelmét. 0–4

A meccs végére nem ürült ki a csarnok, a vancouveri közönség felállva tapsolta meg kedvenceit, akik a sima meccs ellenére nagyobb balhé nélkül, emelt fővel viselték el a vereséget.

Az utcákon már más volt a helyzet, a Canucks-szurkolók több ezres tömege randalírozással próbálta levezetni a felgyülemlett feszültséget, aminek többek között a képen látható, felgyújtott kisteherautó is a kárát látta.

BOSTON BRUINS–VANCOUVER CANUCKS 4–0

NHL, STANLEY-KUPA, DÖNTŐ, 7. MÉRKŐZÉS
VANCOUVER CANUCKS–BOSTON BRUINS 0–4 (0–1, 0–2, 0–1)
Vancouver, Rogers Arena, 18 860 néző
V: Dan O'Halloran, Stephen Walkom. Jay Sharrers, Jean Morin
VANCOUVER: Luongo – Salo, Ehrhoff, Higgins, Kesler, Hansen – Edler, Bieksa, D. Sedin, H. Sedin, Burrows – Tanev, Alberts, Torres, Lapierre, Tambellini – Glass, Malhotra, Oreskovich. Vezetőedző: Alain Vigneault
BOSTON: Thomas – Chára, Boychuk, Marchand, P. Bergeron, Recchi – Ference, Seidenberg, Lucic, Krejcí, Peverley – T. Kaberle, McQuaid, Seguin, C. Kelly, Ryder – Paille, G. Campbell, Sh. Thornton. Vezetőedző: Claude Julien
Gólszerzők: P. Bergeron (14:37, Marchand, 0–1), Marchand (32:13, Seidenberg, Recchi, 0–2), P. Bergeron (17:35, Seidenberg, G. Campbell – emberhátrány, 0–3), Marchand (57:16 – üres kapu, 0–4)
Kapura lövések: 37:20. Bulik: 26:29. Büntetések: 2, ill. 4 perc. Blokkok: 15:15. Ütközések: 47:29
Legtöbb lövés: Kesler 6, ill. P. Bergeron 4. Legtöbb blokk: Tanev 5, ill. Chára 3. Legtöbb ütközés: Bieksa 7, ill. Lucic 6. Legtöbb játékperc: Bieksa 28:39, ill. Seidenberg 28:51. Védési hatékonyság: Luongo 17/20, ill. Thomas 37/37
A meccs legjobbjai. ***Thomas, **Bergeron, *Marchand
A STANLEY-KUPÁT MEGNYERTE: a Boston Bruins, 4–3-as összesítéssel
Korábbi mérkőzések
Vancouver–Boston 1–0
Vancouver–Boston 3–2 – hosszabbítás után
Boston–Vancouver 8–1
Boston–Vancouver 4–0
Vancouver–Boston 1–0
Boston–Vancouver 5–2
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik