A hokibirodalom visszavágott, egy lépésre a dicsőségtől a Canucks

A Boston a napokban 12–1-es összesített gólkülönbséggel nyerte meg a két hazai mérkőzését, de ezzel is csak kiegyenlíteni tudta a Vancouverben két egygólos vereséggel kialakult kétmeccses hátrányát. A Stanley-kupa döntője Kanadában folytatódott, s miután a kijelölt énekes elhadarta az amerikai himnuszt, a közönséggel szokás szerint elénekeltették a kanadaiakét.

A hangulat megalapozása után bemutatkozhatott a fináléban Chris Tanev, a Vancouver 21 éves újonc hátvédje, aki a sérült Dan Hamhuis és az eltiltott Aaron Rome helyére a negyedik meccsen beugró, és a várakozásoktól elmaradó Keith Ballardot váltotta a harmadik párban.

A bostoniak magukkal hozták a harmadik meccsen Aaron Rome által letaglózott Nathan Horton mezét, és az öltözőbe kifüggesztve igyekeztek lelki erőt meríteni abból, hogy sérült társukért is játszaniuk kell.

1. HARMAD

A Boston ott kezdte, ahol hazai pályán abbahagyta: az 5. perc elején Chris Kelly telibe találta Roberto Luongo kapujának lécét – a közönség odaadó támogatását élvező kapusnak ezúttal hatalmas szerencséje volt, hogy nem kapott gyors gólt. A túloldalon a döntő első négy meccsén 96.6 százalékos hatékonysággal védő Tim Thomas az elé vetődő védőt megkerülő Mason Raymond lövése után hárított óriásit.

A bostoni vereségek után kőkemény test test elleni játékkal kirukkoló Vancouver eddig túljutott egy kivédekezett emberhátrányon, s Henrik Sedin, majd Andrew Alberts büntetése után is gyakorolhatta a létszámhátrányos helyzetet. Sikerrel tette, a harmadik után is 0–0 maradt az állás.

Öt perccel a harmad vége előtt Patrice Bergeron csapott le a Milan Lucic veszélyes lövése után kipattanó korongra, de Luongo a helyén volt, ahogy az első harmadban további 11 alkalommal is. A szintén jól védő, ám a korongokat rendre veszélyes helyre kiütő Thomasnak csak hat lövést kellett hárítania az első harmadban.

A játékrész végén Lucic akadt össze Alex Burrowsszal, mindketten büntetést kaptak.

2. HARMAD

A nyitó húsz perc után az ütközések tekintetében 23:13-ra vezető Vancouver a második harmad elején is emberhátrányba került, Ryan Keslert látták szabálytalannak a játékvezetők, mielőtt Thomas nekiesett a kapujának. Az újabb kivédekezett emberhátrány után a játékrész derekához közeledve Adam McQuaid Chris Higginsszel szemben elkövetett szabálytalansága után az első hazai emberelőny is eljött.

Bár a távoli lövések után Thomasról kipattanó korongok izgalmas kavarodásokat okoztak, a Canucks is reménytelenül küzdött a vezető gólért. McQuaid visszaérkezése után hosszú, folyamatos játék alakult ki, mindkét oldalon kisebb helyzetekkel, mígnem a bostoni kapu előtt egy türelmesen kijátszott vancouveri ellentámadás során a bal szélen üresen álló Tanner Glass kapott remek passzt, ám annak ellenére, hogy Thomas verve volt, nem született találat, mert a negyedik soros szélső elütött a pakk felett, és mire megtalálta a korongot, a védők levédték a kaput.

Közben a másik oldalon a több bátor blokkot is elvállaló Sami Salo alig állt a lábán – a finn sérülése az utolsó, amire szüksége lett volna az eleve megtépázott Canucks-védelemnek. Salo aztán folytatta a játékot, a Rogers Arena közönsége pedig fellélegezhetett.

Bergeron kiállítása miatt a harmad hajrájában emberelőnybe került a Vancouver, de Thomas újra mindent védett, társai pedig ügyeltek a veszélyes helyre kipattanó korongokra. A Canucks ezzel együtt 23 emberelőnyös helyzetet hagyott kihasználatlanul a fináléban, és csak egyet váltott gólra.

3. HARMAD

Nemcsak a két harmad utáni 0–0-s állás miatt hasonlított az első meccsre az ötödik, hanem azért is, mert a harmadik periódus elején a Vancouver feljebb kapcsolt egy fokozattal, és olyan tempóban kezdett el korcsolyázni, amelyet nehezen bírt a Bruins. A fehér mezesek egyre inkább lemaradtak a kékek támadásairól, és Thomas magára maradt.

Burrows és Higgins is nagy helyzetet hagyott ki, akárcsak Maxim Lapierre a jobb oldalról, ahonnan Raffi Torres higgadt passza után nem tudta mattolni a jobbról balra, majd visszafelé is villámgyorsan cikázó Thomast. Aztán egy Kevin Bieksa-lövés után a pakk a kapu mögötti palánkról Lapierre-hez pattant, a támadó pedig éles szögből (szinte ugyanonnan, ahonnan másodpercekkel korábban lőtt) már betalált a több mint 110 percig hibátlanul védő Thomas kapujába. 1–0

A Bruinsnak fel kellett pörögnie, támadásban veszélyesebbé is váltak a vendégek, a védekezésük viszont továbbra is Thomas kezében volt. A harmad első kiállítását Rich Peverleyre fújták, a Vancouver 8 perccel a vége előtt esélyt kapott a meccs eldöntésére. Nem tudta kihasználni, a Bruins ellentámadásba lendült, ám Dennis Seidenberg bombáját védte a hazai pályán megújuló Luongo.

Három és fél perccel a vége előtt a kapu elé érkező Peverley közeli próbálkozását hárította, majd a vancouveri harmadbeli bulit követően Johnny Boychuk gyors lövése sem lepte meg a bostoni kettős sokkon túljutó Luongót.

Az egyik fél negyedik győzelméig tartó Stanley-kupa-döntőkben eddig 21-szer fordult elő, hogy 2–2-es állás után játszották az 5. találkozót, és 15-ször az a gárda lett a bajnok, amely 3–2-es előnyt szerzett; legutóbb 2009-ben a Pittsburgh Penguins jutott így a csúcsra.

A Vancouver magyar idő szerint kedd hajnalban Bostonban szerezheti meg fennállása első bajnoki címét.