Anglia nem tartalékolhat, legjobbjaival áll fel Tonga ellen

Nem lehet tréfára venni a 120 000 lakosú óceániai szigetállam csapatát, még a címvédőnek sem, mivel majdnem a dél-afrikaiak is megégtek ellenük, míg az angolok a Springboktól megsemmisítő vereséget szenvedtek.

De lehet - mint írtuk -, hogy az angolok csak tartalékoltak a dél-afrikaiak ellen, míg a tongaiakat elkapta a harci hév és elhitték, hogy van esélyük a nagycsapat ellen.

Mindazonáltal nem hisszük, hogy éppen Tonga ellen nem nyer Anglia; egy ilyen kudarc nagy égés lenne a címvédőnek. Inoke Afeaki, a Wellington korábbi játékosa, a tongaiak legjobbja szerint viszont az angoloknak kell idegeskedniük a meccs miatt.

Tonga már eddig is a legnagyobb sikereit érte el, ők tényleg nyugodtak lehetnek.

„Ha elég puskaport viszünk a meccsre, jó taktikával készülünk fel - nyilatkozta Afeaki -, és Anglia nem játszik a legjobb formájában, akkor tudják, hogy nem győzhetnek ellenünk."

Afeaki szerint számukra ez a mérkőzés egy vb-döntővel ér fel, mivel itt "mindent vagy semmit" a tét. „Itt vagyunk, jól játszunk - folytatta Afeaki - és nagyobb az esélyünk, mint Angliáé."

Látszik, hogy a tongaiak nem szenvednek önbizalomhiányban, pedig ez egy új helyzet számukra.

Anglia és Tonga ugyanis nem játszott azóta, hogy négy éve a világbajnokságon az angolok 101-10 arányban nyertek. Mint látni, nemcsak a hely és az idő változott azóta, de a helyzet is.

„Ez már nem az a Tonga, amelyik ellen kényelmesen lehet sétálni egy 40-50-60 pontos győzelmet; ez egy kemény küzdelem lesz" - fejezte be a tongai csapatkapitány az angolok elleni meccsel kapcsolatos fejtegetéseit. Majd meglátjuk…

----
A mérkőzés olyan volt, mint Szamoa addigi vb-szereplése: nagy garral kezdeni, majd szép lassan lesüppedni. Fa'atau az ötödik percben kezdte a célgyártást, majd Tuilagi is hamar bevitte a szélen az első célját a vb-n, a tizedik percben már 12-0 volt – felrémlett egy nagy amerikai vereség képe, de aztán megállt a pontgyártás de a mérkőzés is. 15-3 után megint az óceániaiak vittek célt: Tuilagi segített Kane Thompsonnak áttörni a vonalat, Thompson aztán hét méterről a kapuba vetődött. 22-3 volt a félidőben.

De ezen a versenyen Szamoának nem megy a második félidőben. Az 53. percben Ngwenya két szerelőt rázott le, majd célba ért a jenkik első céljával. Hercus pontosan célzott, de 22-10 még nagy előny volt. Hercus és Crichton rúgásaival haladt, döcögött előre a mérkőzés, a szamoaiak már alig várták, hogy vége legyen a vesszőfutásuknak. Pedig ők vezettek!

Az utolsó pillanatokban az amerikai tolongás még benyomott egy célt, így lett váratlanul szoros a vége. Az amerikaiak nem vallottak szégyent a vb-n – tőlük nem is várt senki különösebbet. Szamoa ellenben nagy reményekkel érkezett, majd csendben távozott. Hiába, lassan évtizedes hagyomány, hogy a kiváló szamoai játékosokból, akik klubjaik csillagai világszerte, nem áll össze egységes csapat! ----
A grúzok ledarálták ellenfelüket. Feltűnő fizikai fölényükkel remekül éltek (ez a fölény nemcsak a kiscsapat, hanem az írek ellen is feltűnt!). Ugyan csak az első félidőre nyomták le az afrikai ország válogatottját, amikor a sarkazó Giorgadzét tolták társai a célba.

A 66. percig még barátságosnak mondható állás volt az eredményjelzőn, de aztán jöttek a nagy ütközések. A namíb védők a grúz vonal orra előtt húzták végig a labdát, de a jobbszélső Machkaneli lebombázta a fogó Bockot, felkapta az elejtette labdát, majd a célba robogott.

A végén még a célért erőlködő namíbok a center Kacsaravának adtak egy célpasszt, aki a kapuba tette a labdát. Namíbia sem vallott szégyent, de a grúzok egyenesen egy hősköltemény vázlatát írták az elmúlt hónapban. Hát még ha az íreket is megverték volna. Már csak a franciák elleni helytállás van hátra.