Női vízi Eb: Az érem talán átvágta volna a világot – Bíró Attila

– Aludva néhányat az Európa-bajnokságra, milyennek látja az összképet?
– Feltétlenül pozitívum, hogy újoncokkal a csapatban a négy közé jutottunk – válaszolta Bíró Attila, a Barcelonában Eb-negyedik helyen záró női válogatott szövetségi kapitánya. – Igaz, nálunk 21-22 éves játékosok számítottak újaknak, míg másutt a 18 évesek a frissen érkezők, de a mieink eddig itthon nem fértek be az erős mag mellé. Azért is dicséretes a negyedik hely, mert a többi masszív válogatott – mondhatnám a spanyolt, az oroszt, az olaszt vagy a hollandot – játékosainak többsége már tíz-tizenöt világversenyen szerepelt, míg nálunk Szilágyi Dorottya vagy Gurisatti Gréta is szinte újonc, hiszen csak a tavalyi világbajnokságon szerepelt eddig.

– Hogyan bizonyítottak az elsőbálozók?
– Többen is biztató momentumokat mutattak, de azért még mindenkinek sokat kell javulnia az összes játékelemben, hogy stabil válogatottunk legyen.

– Megvan a bázis, amelyből a tokiói olimpia kvalifikációjára készülve dolgozhat?
– Megtaláltam a magot, amely képes lehet az olimpiai szereplés kiharcolására így vagy úgy – persze nem mindegy, hogy Európa-bajnoki győzelemmel vagy kvalifikációs tornán szerepelve érjük el. Ugyanakkor nem állítom, hogy ez ugyanez a csapat lesz, hiszen a sérülés vagy más okok, például szülés miatt hiányzóknak is lesz esélyük visszakerülni a válogatottba. Ráadásul nehezíti a helyzetet, hogy a jelenlegi információink szerint a világbajnokságon – akárcsak majd Tokióban az olimpián – tizenegy játékos szerepelhet, várhatóan két cserével.

– Visszatérve Barcelonára: reális a negyedik hely?
– A hollandok elleni elődöntőben volt esély a győzelemre, ám a döntőbe jutással szerzett érem talán átvágta volna a világot. A felkészülés kezdetén a hatodik helyről indultunk, reálisabb, hogy két előttünk álló riválist megelőzve a negyedik helyre értünk. Egyébként nem kifogásként mondom, de nem könnyítette meg a dolgunkat három sérülés. Gurisatti Grétának az első meccsen eltörték az orrát, óriási akaraterőről és szívről tett tanúbizonyságot, hogy így is játszott, ám benne jóval több van, Parkes Rebeccának a térdével akadt gondja, beinjekciózva pólózott, míg Szilágyi Dorottya gerincsérvét gyógytornával igyekeztük rendbe tenni. Ha ők egészségesek, jobb a produkciójuk. Az a fontos azonban, hogy láttam, miben álljuk a versenyt a vetélytársakkal, és miben kell fejlődni.

– És miben?
– Fontos, hogy három egygólos meccsből kettőt megnyertünk, ezek a sikerek mutatják a mentális erőnket. Az emberelőnyös játékunk hagyott maga után kívánnivalót, a fórok kihasználásában számít sokat a világversenyrutin... Hullámzott a kapusteljesítmény, ám olykor a védekezés is szétcsúszott Gangl Edina előtt. A centerjáték viszont folyamatosan fejlődött, javultak bizonyos játékrendszerek, csapatrészek.

– A csapatkapitány, Keszthelyi Rita említette: nem a nulláról indul a csapategység kialakítása, hiszen alap, hogy beledöglenek egymásért a vízbe – ez is fontos tapasztalat?
– Talán a csapatkohéziónak köszönhető, hogy elértük a negyedik helyet, hiszen taktikailag még éretlen a csapat, erről Keszi is beszélt. Több klubból érkeztek a játékosok, mint a tavalyelőtti Európa-bajnoki győzelmünkkor, többet kell gyakorolni, hogy jól menjen a játék. A csapategység viszont megbonthatatlanná alakult, és ez nagyon jó. Olyan helyezést értünk el ennek köszönhetően, amelyet ugyan nem írtam volna alá előre, jó kiindulási alapot ad a folytatásra. Szépen rajzolódott a csapat fejlődési íve, egyedül az utolsó meccs lóg ki a sorból.

– Mi történt a spanyolok elleni bronzmérkőzésen?
– Mentálisan elfáradt a csapat. A többség nem játszott még kéthetes felnőttvilágversenyen, és én sem voltam még velük ebben az összetételben. Többre számítottam a végjátékban, ám nincs nagy elkeseredés. Régóta mondom, hogy látom a csapatban a tartalékot, a fejlődési lehetőséget, míg lehet, hogy a spanyolok jobbak most, de ennél sokkal jobbak már nem lesznek. Nekünk viszont még van módunk előrelépni.