Még a kis manufaktúra tulajdonosa is azzal dicsekszik, hogy több mint 50 000 spanyol zászlót adott el az elmúlt hetekben. Az emberek a zászlókat kihelyezik az erkélyekre, a házakra és az óriáskivetítők előtt is a piros-sárga textíliát magukra öltve szurkolnak. Míg korábban csak a viszonteladók jelentették a piacot a manufaktúra számára, addig mostanság magánemberek százai, ezrei vesznek zászlót közvetlenül a készítőtől.
„Az emberek büszkék a zászlónkra, ami Spanyolországban nem volt mindig jellemző, de most a futballnak köszönhetően szeretik mutogatni a nemzeti színeket” – mondta César de Castro, a manufaktúra vezetője utalva rá, hogy nemcsak a fővárosban, de a zászlópiac szempontjából tabunak számító autonóm területeken sem vásároltak soha ennyi szurkolói kelléket.
Nemcsak a zászlók fogynak jól, hanem a pólók is. A leginkább azok népszerűek, amelyek vörös alapon sárga polipot ábrázolnak, természetesen az „oberhauseni orákulumot”, Pault illusztrálva. A kereskedők aligha voltak különösebben szomorúak amiatt, hogy Paul a fináléra is a „vörös fúria” sikerét jósolta. A 14.95 euróba kerülő pólók felirata „A vörösöket szeretem!” felkiáltást hirdeti.
Egyébként szinte mindegyik kereskedő és cég igyekszik hasznot húzni a labdarúgók sikeréből, az éttermek vörös és sárga színekben nyomtatták újra étlapjaikat, míg a virágárusok hasonló színösszeállításban kínálják csokraikat.
Spanyolország rég nem látott egységben van, és mi lesz még, ha Iker Casillas, Carles Puyol, Sergio Ramos, Xavi és a többiek együtt ünnepelhetik a világbajnoki címet…
