Vancouverben debütálnak a síkrosszozók

A február 12-én rajtoló téli olimpián szereplő sportágakat bemutató sorozatunkban ezúttal a hódeszka és a síakrobatika, más néven szabad stílusú síelés van soron. Mindkét sportág viszonylag új, hiszen előbbi 1998-ban, utóbbi pedig 1992-ben debütált az ötkarikás játékokon. Mindkettő hat-hat versenyszámmal szerepel az olimpiai programban: három-három szakágban mérkőznek meg a férfi és a női versenyzők.

A hódeszkások 1998-as olimpiai debütálásakor a félcső volt az egyik versenyszám, amely kísértetiesen hasonlít a gördeszkázáshoz. Ebben az esetben a versenypálya egy 120-130 méter hosszú, 16-17%-os lejtésű, a hóban U alakban kialakított pálya, amelynek a metszete egy hosszában kettévágott csőre (félcső) emlékeztet. A versenyzők a félcső pereme fölé ugorva különböző légi akrobatikus mutatványokat mutatnak be (akárcsak a gördeszkában), hat-nyolcszor keresztezve a pályát, annak teljes hosszát felhasználva. A zenével kísért gyakorlatot öt pontozó értékeli, figyelembe véve az ugrások magasságát, ívét, a technikai kivitelezést. A két selejtezőbeli menetből a legjobb 12 versenyző jut döntőbe, ahol szintén kétszer szerepelnek az indulók. A két menet közül a legjobb eredmény számít a végső sorrendben.

Az 1998-as naganói olimpián az óriás-műlesiklás volt a másik versenyszám, négy évvel később azonban helyette a párhuzamos, parallel óriás-műlesiklás került a programba. Ebben a versenyben két hódeszkás egymás ellen versenyez két, párhuzamosan kitűzött pályán. Két selejtező menet teljesítése után az első 16 összesített időeredmény birtokosai kieséses rendszerben döntik el az érmek sorsát. Egy-egy párharc két menetből áll, úgy, hogy mindketten használják mindkét pályát. Ha a győzelmek megoszlanak, akkor az időkülönbség dönti el a továbbjutás kérdését.

A harmadik szakág a krossz, amely négy éve Torinóban mutatkozott be először. Ezt speciálisan kialakított, számos mesterséges akadállyal, mogulokkal, hullámos résszel, ugratókkal, sarokugratókkal és egyéb elemekkel tarkított lesiklópályán rendezik. A selejtező futam során minden versenyző két alkalommal egyenként teljesíti a pályát, közülük az összesített legjobb 32 idő jut a kieséses fázisba. Ebben a versenyzők négyesével rajtolnak, s minden futamból az első kettő jut tovább, egész a négyes döntőig, amelyben az érmek sorsa dől el.

Ugyanezt a versenyszámot, ugyanezzel a lebonyolítási rendszerrel, ugyanezen a pályán a szabad stílusú síelők számára is megrendezik. Ez a szám viszont most debütál majd az olimpia programjában.

A mogul versenyszámban a versenyzőknek meredek, csaknem 200 méter hosszú, 1-1.5 méter magas mesterséges buckákkal sűrűn teleépített pályán kell minél gyorsabban lecsúszniuk, és közben két ugratón egy-egy trükköt kell bemutatniuk, s ezt követően a héttagú versenybíróság pontoz. A verseny során a síelés stílusát (50%), az ugrások nehézségét és kivitelezését (25%) és a sebességet (25%) értékelik.

Az ugrás versenyszám az 1994-es lillehammeri olimpián szerepelt először a hivatalos programban. A verseny során a résztvevők akár 15 méter feletti magasságba is felrepülnek a 4-6 méter magas mesterséges ugratóról, ahonnan a „klasszikus" műugráshoz hasonló elemeket tartalmazó trükk kivitelezése után egy meredek lejtőre érkeznek. Pontok az elugrásért (20%), a levegőben bemutatott trükkért (50%) és a talajfogásért (30%) járnak.