Női vízi: Párizsból merít erőt a dunaújvárosi Szabó Nikolett

Három éve tartozik a Dunaújvárosi Egyetem-Maarsk Graphics női vízilabdacsapatának keretéhez a még mindig csak 17 éves Szabó Nikolett. A bekk, rosszkéz és kapás átlövő poszton is bevethető korosztályos válogatott játékos pályafutása lakóhelyén, Cegléden indult, ahol csak fiúcsapatok működtek, és ahogy visszaemlékszik: „Ha megrúgott egy fiú, akkor mindig sírtam, lányokkal szerettem volna játszani.”Szabó Nikolett. A bekk, rosszkéz és kapás átlövő poszton is bevethető korosztályos válogatott játékos pályafutása lakóhelyén, Cegléden indult, ahol csak fiúcsapatok működtek, és ahogy visszaemlékszik: „Ha megrúgott egy fiú, akkor mindig sírtam, lányokkal szerettem volna játszani.”

Szabó Nikolett megtalálta számításait Dunaújvárosban  •  Forrás: dfve.eu

Lányok közé Kecskeméten került, és hamar rádöbbent, a saját nemének képviselői sem állnak távol a keménységtől, de a játékszeretete a vízben tartotta, szorgalma, rátermettsége révén pedig hamar kitűnt társai közül. Először Egerben figyeltek fel rá, Dunaújvárosba már Heves megyéből igazolt. Jelenleg Mihók Attila kupacímvédő gárdájának a legfiatalabb tagja.

„Miután idekerültem, fél év múlva már edzhettem a felnőttekkel, és néhány meccsre be is írtak. Az elmúlt három évben rengeteget fejlődtem technikailag és erőnlétileg is. Azt, hogy ott tudtam ragadni a felnőttkeretben, annak tudom be, nagyon akartam. A játék mostanra egyre jobban megy, kezdem felvenni a felnőttes stílust, bár a tapasztalat még mindig az idősebbek mellett szól, hiszen én nem játszottam annyi mérkőzésen. De a cél az, hogy játsszak, és minél hamarabb utolérjem őket. Nem akarok egyből a kezdősorba kerülni, csak hibátlanul meg szeretném csinálni a feladatokat, amelyeket rám bíznak.”

Szabó Nikolett a kupagyőzelem óta ragaszkodik a hetes sapkához  •  Forrás: dfve.eu

A rendre a bajnoki dobogón végző Dunaújváros a szünet után is jó formában tért vissza. Ehhez persze otthon is sokat kellett edzeni. „Addig fűztem anyáékat, míg vettünk egy medencét, így kikötve a lábam a falához, tudtam úszni, mellette csináltam a szárazföldi labdás gyakorlatokat” – meséli Nikolett. A kupában hibátlan az együttes, és feltett szándéka, hogy újra elhódítsa a trófeát, amelyet tavaly ötméteresek után szerzett az UVSE elleni döntőben.

„Nagyon motiváltan tértünk vissza, én legalábbis azt éreztem, hogy ki vagyok éhezve, minden menni fog. A tavalyi kupadöntő életem legjobb meccse volt. A rutinos játékosokat hamar kiszórták, így nagy feladat hárult a fiatalokra. De megoldottuk. Mai napig nehéz felfogni, ami akkor a medencében történt. Jó belegondolni, hogy az én gólomra is szükség volt a győzelemhez. Szeretnénk megőrizni a címet, és a bajnokságban is az első helyre pályázunk.”

Erre minden esélye meg is van a válogatott Garda Krisztina, Gurisatti Gréta, Magyari Alda vagy éppen Szilágyi Dorottya nevével fémjelzett gárdának, amely az elmúlt találkozók alapján sikeresen megoldotta az FTC-be szerződő Vályi Vanda pótlását. Nikolettnek azonban nemcsak a felnőttek között kell bizonyítania, az ificsapat a következő évadban még ugyanúgy számít a játékára.

Niki és a szerencsehozó Párizs

„Az első felnőttek között töltött év után nem mindig szerettem visszajárni, mert nem olyan gyors a gondolkodás, nem olyan pontos a passz, és sorolhatnánk. Ez mára teljesen megváltozott, és örömmel megyek, hogy segítsek, és átadjam azt, amit fent tanultam. A felnőttek között még nem játszom olyan sokat, így kicsit ki is tudom magam élni az ifiben. Boldoggá tesz, hogy a klubban több kislány is példaképként tekint rám, és láthatja, van út a felnőttcsapatig. Meccsek után odajönnek hozzám és kérdezgetnek, én pedig igyekszem lelkesen, kedvesen válaszolni. Különleges, egyúttal elmondhatatlanul jó érzés.”

Nikolett az egy évvel idősebbek, azaz a 2001-es születésű juniorválogatottban is helyet követel magának, és bízik benne, jövőre megrendezik a korosztály elhalasztott Európa-bajnokságát. De ennél jóval távolabbra is tekint.

„Azért dolgozom nap mint nap, hogy 2024-ben ott legyek a párizsi olimpián. A munka mellett a szerencsehozó nyuszimban is bízom, hogy segít elérni ezt a célt. Gurisatti Grétának is van nyuszija, akit épp az olimpia miatt Tokiónak nevezett el. Nekem is lett, az enyémet viszont Párizsnak hívják. Épp most vásároltam neki ebédet, és már rágcsálja is a kedvenc rózsaszirmát. Ha éppen meccsen vagy edzésen vagyok, akkor bezárom a ketrecébe, és onnan szurkol. Ha otthon vagyok, csak rohangál mellettem fel-alá.”

További korosztályos hírekVÍZILABDÁBANa sportági aloldalunkon.